Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-225

192 S2S< •r*mágm né* iprllit 10. ÍSS6. T. képviselőház! Azt hiszem, bárha röviden sikerült ezekben kimutatnom azt, hogy a jelenleg tervezett kinevezési rendszerrel, a kijelölési jog a rendőrkapitányságra nézve összefér és ezen kijelö­lési jogot az illető tisztújító-szék elnöke vezetése alatt a képviselő-testület szabadon gyakorolhatná, igen természetes, az !883. évi I. és az 1868. évi XLIV. törvényczikk határozmányaira tekintettel, hogy csak képes, megbízható és minden tekintet­ben elfogadható pályázók juttathassanak akijelöl­tek sorába, mig ellenben a többiekre nézve azon módosítvány, a melyet Grünwald Béla képviselő­társam beterjesztett, minden irányban megfeleljen a szükségletnek. Mindezekre tekintettel, t. képviselőház, bátor vagyok Grünwald Béla képviselőtársam módosít­ványához annak elfogadása esetére a következő almódosítványt beterjeszteni (olvatsa): „Ezen szakasz 6. bekezdése után következő új bekezdés teendő: „A rendőrkapitányi állásra nézve a kijelölési jogot a tisztújító-szék elnökének vezetése alatt a képviselőtestület az 1883. évi I. és 1868: XLIV. törvényczikk határozmányaira tekintettel gyakorolja és egy állomásra legalább három pályázót jelöl ki, feltéve, hogy ennél keve­sebb alkalmas egyén nem jelentkezett, mely ki­jelölés eredménye az elnök által a főispánnak kinevezés végett beterjesztendő". Ajánlom elfogadásra. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Ábrányi Kornél jegyző (olvassa). Orbán Balázs: T. ház! (Halljuk!) Ezen77. szakasznál jutottunk el e törvényjavaslat legfőbb botránykövéhez, eljütöttünk azon álnok csapdához, mely egyszerre aka,rja elnyelni a községek önkor­mányzatát, mely az eddigi szabad választás helyébe itt is az álczázott kinevezést akarja életbe léptetni. (Igaz! a szélső baloldalon.) Ez okon bár mennyire ki legyen merülve is a t. ház becses figyelme, még sem tudom felmenteni magamat azon kötelességtől, hogy rövid ellen­vetéseimet e szakaszra meg ne tegyem. Mi, t. ház, az 1871: XVIII. törvényczikkért sem lelkesedtünk, már abban is merényletet láttunk a községi önkormányzat ellen, a mi szabad szel­lemű alkotmányunk talpkövét s szabadságunknak, a nemzet legalsó rétegeibe is leható erős gyökszál­hálózatát képezé ; de ama törvény valódi ártatlan szentelt viz volt ehhez képest, ez valódi választóvíz és marólúg, mely mindent összeéget. Az 1871 : XVIII. törvényczikk 78. szakasza szerint a kijelölés jogát a képviselő-testület gya­korolta korlátlanul minden megszorítás nélkül, sőt a választásoknak még az a latitude is megadatott, hogy minden állomásra kötelezővé tette a hármas kijelölést. A választási elnök csakis a képviselő­testület jelölésének kijelentésére volt utalva. A j jelen törvényjavaslat 77. szakasza szerint kis- és nagyközségekben bírót, jegyzőt, körjegyzőt, köz­ségi és körorvost a tisztújító-szék elnöke, rendezett tanácsú varosokban tanácsot és főkapitányt az alispán vagy helyettese jelöli ki, nem is hármat — mint korábban — hanem csak egyet s a kép­viselő-testület kijelölési joga csakis az alantas közegekre, hogy ugy mondjam, szolgaszemélyzetre szorittatik s még a képviselő-testület ezen jelöltjeit is kizárhatja a választásból a választási elnök, ha azokat erkölcsi vagy hazafiúi szempontból kifogá­solthatónak véli, vagyis ha „son bon plaisir" ugy hozza magával. De hát ez nem egyéb, mint kinevezés m optima forma, ez nem egyéb, mint a községek vá­lasztási jogának confiscatiója, a községi önkor­mányzatnak teljes megsemmisítése. Itt ki van mondva, azaz nincsen kimondva, hanem brevimanu foganatosítva van az, a mit a múlt napokban Hor­váth Gyula barátom óhajtásként fejezett ki, hogy a községi és körjegyzők a kormány által nevez­tessenek ki; mert hát nem fogja ugyan egyenesen kinevezni a minister, hanem kinevezteti közvetve a szolgabíró által, a ki a községi tisztujításokat vezetni szokta s a ki majd csak olyat fog jelölni, a kit a kormány czéljaira, a korteskedésre leg­alkalmasabbnak ítélend. Szóval, ezután jegyzőink, elöljáróink, városi tanácsaink, rendőrkapitányaink, községi és kör­orvosaink nem választatni, hanem egyszerűen kineveztetni fognak, a mi által a függés és szánal­mas alárendeltség helyzetébe hozatnak s végzet­szertíleg besodortatnak a centrfdisatio taposó­malmába. Eddig városi, sőt még községi elöljáróságaink is tanújeleit adták itt-ott a polgári erényeknek, a hazafias önzetlenségnek és a függetlenségnek; elő­fordult például az én kerületemben is az a magasz­tos és szivemelő jelenet, hogy a midőn a főispán egyik mezőváros elöljáróságát maga elé rendel­vén, a kormányjelölt melletti működésre felszólí­totta, az egyszerű földmívestosztályból való főbíró elölj árótársai nevében kijelentette, hogy ők mind­nyájan ellenzéki érzelműek s ha a főispán a világ minden uralkodójának hatalmát és szuronyát és a világ minden bankárjának pénzét oda hozná is: őket sem megfélemlíteni, sem megvesztegetni nem tudná. (Felkiáltások: Hol történt?) Berettyó-Újfalu­ban. A fenkölt lelkek ily nyilatkozatát, a polgári önérzetnek ily classicus nyilvánulását a minister­elnök ur nem tűri, azt elfojtani| igyekszik, mert a mig a romlatlan lelkű előljárok igy éreznek : addig hatalmát és egyeduralmát teljesen biztosítottnak nem tartja. Azért kellett e szakasznak a törvény­javaslatba bejönnie, mert ő oly elöljárókat akar, a kik nem éreznek, hanem engedelmeskednek; ezért lépteti a községekben is a választás helyébe a kinevezést, ezért kellett az előző törvényben a fő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom