Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-224

\ 78 324. országos Blét április ». ISS€. társamnak nézetét a segéd- és kezelő személyizet választását illetőleg. Én ott, hol a szükség nem hozza magával és a hol a közélet már bizonyos gyakorlatot fejtett ki, új intézkedést behozni nem óhajtok. Az ország különböző helyein bizonyos megállapodott gyakorlat van a segéd- és kezelő személyzet választására nézve és én ezt továbbra is fenn óhajtom tartani. Legyen a városoknak annyi jogkörük, hogy a maguk hatáskörében határozhassanak ez iránt. Kétségkívül nem fognak tovább menni annál, hogy esetleg a képviselő-testület válaszszon; de ha esetleg hosszas gyakorlat azt állapította volna meg, hogy az elöljáróság válaszszon, ezt most felforgatni nem tartom ezélszerűnek. Erre nézve tehát Horváth Lajos t. képviselőtársam módosítványát fogadom el. A rendőrkapitányokra vonatkozó módosítványomat ajánlom elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ábrányi Kornél jegyző {olvassa Szederkényi Nándor módosítványát). Petrich Ferencz: T. ház! Én a 68. §-ban visszaesést látok az eddigi állapottal szemben, a mennyiben a jegyzőválasztásnál a polgárok választási joguktól elüttetnek. Elismerem, hogy némileg azon rendelkezés, hogy a jegyzőket a képviselő-testület fogja választani, ezek is némileg a község akaratának kifolyásai, miután a községeket képviselik. De én egyáltalán nem látok okot arra, hogy e régi ősi szokást elhagyjuk. Mert tudjuk, hogy az előbbi törvény rendelkezése szerint a választó polgárok mindig hozzájárultak a jegyzők választásához. Tudom az indokot, miért akarnak ettől eltérni. Azt mondják, hogy nagyon elharapózott a vesztegetés, etetés, itatás. De, t. ház, én annak meggátlására nem látom indokoltnak a nép jogát is elvenni. Ezzel nem fogjuk orvosolni a bajt. A megyei törvényhatóságoknál kitalálták smnak módját, hogyan lehet orvosolni a bajt és jót állok, hogy a hol ezt alkalmazzák, ott többé nem fognak vesztegetni. Több megyében ugyanis azt tapasztalom, hogy a hol látják, hogy a megválasztott jegyző vesztegetés, etetés-itatás által jutott czélhoz, egyszerűen megsemmisítik a választást. És hiszem, hogy ezen okulva, minden jegyző óvakodni fog ettől. Ha ezt az indokot veszszük fel, t. ház, megvallom, sokkal jobban megnyerhetőnek tartok egy képviselő testületet, ha nem is etetés, itatás, hanem pressio és a szolgabíró részéről való ráhatás által. Pedig egy kivételes, protegált egyéniség oly rossz vért szül a községben, hogy az előre idegenkedést érez magában az illető iránt. Minden esetre nagyobb hiba ez, mintha a polgároknak szabad választási jogát meghagyjuk. Én tehát e szempontból azt indítványozom ] hogy a második bekezdésben második szónak a „biró"-t megelőzőleg közbeszúrassék a „jegyző". Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Ábrányi Kornél jegyző (olvassa a módosítvány t). Zay Adolf: T. ház! (Halljuk!) A tárgyalás alatt levő két szakasz szól egynehány községi tisztviselők alkalmazásáról és tartalmaz két lényeges mozzanatot: az alkalmazás idejét' alkalmazás módját. Az alkalmazás idejét illetőleg e javaslat megfelelő szakasza egynehány tisztviselőre nézve élethossziglani alkalmazást hoz javaslatba. Javasolja ezt a jegyzőkre, orvosokra és a városi rendőrkapitányokra nézve. Én csudálkozom, hogy ha e javaslat már egyszer élethossziglani alkalmazást contemplált, hogy annak ratiójät nem fejti ki tisztán és hogy ebből a ratióból nem vonja ki tisztán a consequentiákat. Rám a megfelelő dispositiók azt a benyomást teszik, mintha e javaslat tisztelt és illustris szerzője ismét régi álláspontjából indult volna ki, tudniillik a község viszonyaiból. 0 nem ismeri, csak a kisés nagyközséget, arra szabja intézkedéseit és a községek Procrustes ágyába fekteti és belenyomorgatja a rendezett tanácsú városokat is. Mert, t. ház, ha a községekre áll, hogy ott a jegyző az egyedüli Írástudó ember és hogy ott gondoskodni kell arról, hogy ezen írástudó ember állomása állandosittassék, hogy a községnek a jegyző legyen hivatott állandó vezetője, hát ez a városokra nézve nem áll egészen ugy. Hiszen a városokban van talán egynéhány írástudó ember a jegyzőn kívül is, Hogy tehát a városokban is a városi jegyzőnek oly rendkívüli állást miért kelljen adni, azt nem értem. A város értelmi viszonyaival nincsen semmiképen indokolva, mert a városokra nézve minden esetre áll az, hogy nem csak a jegyzőknél, hanem a városi tanács összes tagjainál az értelmiség és ügyjártasság bizonyos fokát kell követelni. Az 1883. évi minősítési törvény legalább a városi polgármestertől ugyanazt a minősítést követeli, melyet a városi jegyzőtől; de a legtöbb város elég értelmiséggel bir, hogy a maga alapszabályában, statutarius jogával élve, nemcsak a polgármestertől, hanem a tanács összes tagjaitól követel ugyanazon minősítést, melyet a törvény csak a jegyzőtől követel. Tehát a rendezett tanácsú városokban a jegyzővel legalább egy rangban állanak értelmiség és szakképzettségre nézve a tanács összes tagjai. Ha e javaslat a városi elöljáróság egyik tagjától követeli, hogy állandosittassék, hogy élethossziglan alkalmaztassák, akkor vagy van ennek ratiója és akkor áll ezen ratio a városi tanács összes tagjaira; vagy pedig nincs ratiója és akkor ejtsük el a jegyzőkre nézve is. Én a törvényjavaslat indokolásában hiába