Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-224
224. országos ülés április 9. 1886. {79 kerestem a megfelelő kellő indokolását ezen intézkedésnek. Én csak azt olvastam, hogy a jegyzőtől bizonyos szakképzettség kívántatik Igaz, ezkivánatos; de ugyanaz követeltetik még sokkal nagyobb mérvben a jegyzők főnökétől, a városi polgármestertől és a tanács többi tagjaitól. Ha tehát a jegyzőnél a szakképzettség miatt szükséges az állandósítás, sokkal nagyobb mértékben szükséges volna az a jegyző főnökénél, a városi polgármesternél és a tanács többi tagjainál is. Egy különös szakközegnek, a városi orvosnak szintén megadatik az állandósítás, az élethossziglani alkalmaztatás. De kérdem, a városi tanács kebelében, talán az egyedüli szakközeg a a városi orvos ? Hiszen ott ül a városi építész is, ki szintén külön szakqualificatióval bír. Más elbánás alá vonni a városi építészt, mint a városi orvost, nem látom be, hogy miben rejlik e belső természetes különbség. Hallottam, t. ház, hogy az élethossziglani választással szemben általános elvi aggodalmai vannak a ház egynéhány tagjának. Ha van aggodalmuk, akkor remélem, hogy érvényesíteni fogják ezt egyáltalában az élet hossziglani választással szemben, tehát a jegyző és az orvos választásával szemben is. De azt hiszem, hogy ez aggodalom nem bir kellő alapossággal. Én eddig csak egy ellenvetést hallottam arra nézve, hogy ha az élethossziglani választásnál tévedés történt, ha nem választották a kellő egyént: akkor nincs mód arra, hogy jóvátétessék az itt történt tévedés. Ez nagyrészt áll a élethossziglani kinevezésre nézve is. Ha pedig szemügyre veszszük és kellőleg latolgatjuk azt, hogy a választás, különösen, ha nem rövid cyclusra, hanem az egész életre szól, az illetőktől minden esetre a legnagyobb lelkiismeretességgel ejtetik meg, akkortalán meglehet bennefnyugodnunk.De én megvagyok győződve, hogyha a tisztviselők választásának előkészítése egy kijelölő választmányra bízatnék, a mely önkormányzati közegekből állana, azon egynéhány önkormányzati férfiú minden esetre felelősségének teljes érzetével birna és tudná, hogy ő kezeskedik a városnak az iránt, hogy az általa proponált és candidált egyének minden tekintetben bírnak a kellő értelemmel és képzettséggel és meg vagyok győződve, hogy ezen kijelölő választmány tagjai városuk sorsa és jövője iránt bírnának azon kegyelettel és lelkiismerettel, hogy csak oly egyéneket proponálnának, kikről meg volnának győződve, hogy meg fognak felelni és én a polgári elem lelkiismeretében sokkal nagyobb garantiát látnék, mint a főispán, vagy más állami közegnek esetleges pártfogásában vagy esetleges korteskedésében. Én, t. ház, elvileg nem ellenzem a városi és községi közegek élethossziglani választását. Annak módozatairól lehetne szólni bővebben és részletesen, ha kilátás volna arra, hogy e kérdés elvileg tárgyaltatnék ; de erre, fájdalom, nincs kilátás. Fel akarom használni ez alkalmat, hogy ráutaljak ara, hogy hasonló intézvény gyakorlatilag már érvényben volt a rendezett tanácsú városokban és igen jótékonyan és üdvösen működött. A Király földön a rendezett tanácsú városokban az élethossziglani választás meg volt honosodva már évek során át, tudniillik a tanács tagjai élethossziglan választattak. Ha az illető tanácsnok nem felelt meg azon hivatali körnek, a melyet betöltött, egy bizonyos turnus letelte után elvétetett tőle az a hivatali kör, ráruháztatott a tanácsnak egy másik tagjára és ő egy más hatáskört kapott. Tehát a tanácsosok élethossziglan választattak, de a concret alkalmazás, mint például polgármester, rendőrkapitány, árvaszéki ülnök bizonyos cyclushoz, például hat évi cyclushoz volt kötve. Ha például a polgármester nem lett újólag megválasztva polgármesternek, azért továbbra is megmaradt a tanács tagjának és megmaradt alkalmazásban a községi ügyek másik terén. így tehát az állandóság már megvolt a tanács tagjaira nézve, de hogy azok miként alkalmaztassanak in conereto, az a tanács bölcsességétől és az illető egyén alkalmazhatóságától fügött. Mindezzel majd egy későbbi időben bővebben foglalkozhatunk, majd ha az élethossziglani választás elve kerül a szőnyegre. Hogy az élethossziglani alkalmazás különösen a rendőrkapitányra nézve szükséges, e mellett hallottam egy érvet, mely szerint a rendőrkapitány oly gyakran jöhetsuriódásbaésellentétbe a választóközönséggel, hogy a legközelebbi választáskor könnyen elveszíthetné állását, ha szigorúan és lelkiismeretesen teljesíti kötelességét, még a közönség befolyásom tagjaival szemben is. Ez minden esetre lehet fontos érv, de előttem nem döntő érv, mert azt hiszem, hogy nem egészen állja meg a helyét. Tapasztalásból mondom, hogy elég érzéke van a városi közönségnek a rendészeti ügyek iránt, tudja méltányolni a rendőri rendszabályoknak szigorú, erélyes és részrehajlatlan alkalmazását. Én két esetet tudok, a midőn a legutóbbi időben két rendezett tanácsú városban a volt kapitány csak azért nem választatott meg újból, mert nem birt kellő erélylyel, bárkivel szemben is végrehajtani a törvényt és rendőri rendszabályokat. Tehát épen az erélytelenség miatt maradt ki a választásból. Ez talán eléggé megczáfolja azt, hogy a rendőrkapitány erélyessége és kötelesség teljesítése miatt ejtethetik el talán az újabb választásnál. De hallottam egy más érvet is a rendőr-kapitány élethossziglani kinevezése mellett. Azt mondják ugyanis, hogy a rendőrkapitány fontos állami teendőket végez. Jól van, végez fontos állami teendőket is. Ugy de — és ezt Szederkényi Nándor képviselő ur is említette — nemcsak a rendőrkapitány végez fontos állami teendőket, hanem a Í3*