Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-223

223. oEsz&goc ülés április 8. ÍS8E. |g5 Vagy pedig a másik mód az volna, hogy a község jövedelmeiből és a behajtott pótadókból a községi jegyzők fizetése szolgáltassák ki minden más kiadás előtt. Hogy melyik mód az alkalmasabb vagy esetleg talán található volna-e még egy megfelelőbb mód is, azt igy rögtönösen elhatározni talán nem lehet, ugyanazért én azt óhajtom, hogy a közigazgatási bizottság terjeszszen elő egy ennek megfelelő javaslatot. T. ház! Hanem ón más irányban is gondoskodni kivánok a községi és körjegyzők anyagi helyzetéről, mert a 66. §-ban megállapított fizetési minimumot a mai viszonyokkal és a jegyzői állás fontosságával és jelentőségével megegyeztethetőnek egyáltalában nem tartom. Hogy a fizetésemeléseknél nagyon óvatosaknak kell lennünk és figyelembe véve anyagi helyzetünket, nem kell igen messze mennünk, azt én is elismerem s ép azért nem is megyek messze. De addig, a mit a szükség elénk szab, okvetlenül el kell mennünk. Mikor az írnokok is, a kik pedig oly sokféle teendővel nincsenek elhalmozva s nem végeznek oly fontos, complicáit teendőket, mint a jegyzők, kik törvényhatósági, állami, községi s más fontos ügyek ellátására kötelesek, általában 500 frt fizetéssel és e mellett rendszerint lakpénzzel is vannak ellátva: azt hiszem, egészen méltányos, hogy a jegyzőket ezekkel legalább is aequiparálnunkkell. (Helyeslés a baloldalon.) Mert ez ellen azt hozni fel, hogy a jegyzők mellékjövedelemmel is bírnak, azért nem lehet, mert ez csak egyes esetekben állja meg a bírálatot, de általánosságban nem. Megengedem, hogy egyes nagy, népes, különösen talán némely alföldi vagyonos községekben a jegyzőnek van annyi jövedelme, hogy megélhet belőle, de az ország túlnyomó részében a legtöbb kisközségben nem rendelkezik a jegyző ily jövedelemmel és felfogásom szerint nem volna helyes, hogy oda utaljuk őket, hogy idejüket, melyet hivatalos teendőjük kellő ellátása egészen igénybe vesz, mellékjövedelem szerzésére fordítsák. (Ugy van! a baloldalon.)' Es biztos tudomásom van arról, hogy a felső vidék legtöbb megyéjében szívesen oda adnák a jegyzők e mellékjövedelmeket évi 100 írtért is. Azért méltányos és igazságos, hogy a jegyzői fizetés minimuma 400 frt helyett legalább 100 frttal emelve 500 írtban állapittassék meg és a mint ennek lehetősége persze csak 500 frtig a javaslatban is ki van mondva, ha az illető község anyagi viszonyai megengedik, az esetleg 600 frtra is felemeltethessék. Érzem, hogy különösen a kisközségeket alig lehetséges némely körjegyzői kerületekben már tovább is terhelni, sőt számos nagyobb községeket sem; és azért erre való tekintettel indíványom ugy van eontemplálva, hogy a fizetésemelés, illetőleg a minimum általam javasolt felemelése akként eszközöltessék, hogy ebből a szegényebb községekre érezhető új teher ne káromolj ék; ennek módját pedig a közigazgatási bizottságra szeretném bizni, mert nem akarnék rögtönözve alapos tárgyalás és kellő megfontolás nélkül dönteni e kérdésben. Felemlítek azonban erre nézve is egy pár módozatot, melyeket a közigazgatási bizottság figyelembe vehetne s e módok egyike, a mely ugyan nem egész általánosságban, de talán részben itt-ott alkalmazható lenne, tudniillik hogy ott, a hol a jegyzői teendők mennyisége s másrészről a községek földrajzi helyzete megengedi, kéthárom községgel íágiítassék a körjegyzői kerület, hogy igy e 100 frtnyi különbözet érezhető terhet ne képezzen. A hol ez nem alkalmazható, ha más mód nincs, miután a jegyzők functióinak legnagyobb része állami ügyeknek, például adóügy stb. ellátásából áll, ott erre való méltányos tekintettel az állam pótolhatná ezen csekély 100 frtnyi különbözetet, mert az állam nem lehet közönyös az iránt, hogy az érdekében végzett functiók kellő munkakedvvel és megfelelő alapossággal láttassanak el. Azért, azt hiszem, csak méltányos kívánalom, hogy ott, a hol a község nem képes e teher viselésére, az állam a maga részéről hozzájáruljon a jegyzői fizetés pótlásához és kétségkívül nem járna az államnak oly számbavehető újabb terheltetésével, mely fel ne érne azon előnynyel, melyet az állam ez által a jó közigazgatás j érdekének nyújtana. (Ügy van/ a baloldalon.) Azért részemről, t. ház, ajánlom a következő indítványt elfogadásra. (Halljuk! Halljuk !) Indítványom következőleg hangzik, (olvassa): Indítvány a 66. §-hoz. A jelen törvényjavaslat 66. §-a utasítassék vissza a közigazgatási bizottsághoz oly czélból, hogy abban intézkedés történjék először arra nézve, hogy a községi és körjegyzők fizetéseiket a megyei köztisztviselők módjára évnegyedenként pontosan kiszolgáltatva kapják meg; és másodszor, hogy a jegyző fizetés minimuma 400 forint helyett, legalább is 500 forintban szabassák meg, mely a törvényhatóság által a körülményekhez képest 600-ig hivatalból felemelhető legyen és továbbá állapíttassanak meg erre nézve oly módozatok, hogy ez által a szegényebb községekre érezhető újabb megterheltetés ne hárittassék. Ajánlom indítványomat ismételve elfogadásra. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Ugy tudom, hogy ezen szakasz fölött a tárgyalás ma nem lesz befejezhető, mert még többen kivannak a szakaszhoz hozzászólni. Épen azért fentartom magamnak, hogy a javaslathoz részletesebben hozzászólhassak; azonban a határozati javaslatra reflectálni már most is kötelességemnek tartom. (Halljuk!) Nagyon fogom kérni a t. házat, hogy azon határozati javaslatot elfogadni ne méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Igen röviden előadom