Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-222

222. országos nlés április 7. 1SS6. 137 ezenkívül szedhető. Ennélfogva szigorú intézkedéseket alkalmazni a múltban előfordult esetekre, mielőtt a dolog elbíráltatott, azt hiszem, helyes nem lett volna, de különben jogomban sem állott. A t. képviselő ur első kérdésében az foglaltatik, hogy az így beszedett összeg 65 ezer forintra mg. Én azt hiszem, bátran kimondhatom, hogy senki sem képes meghatározni, mennyire rúghat ezen összeg. Mert igaz ugyan, hogy 1881-től fogva, mióta ez a 24 és 36% meg van állapítva, történt a bélyegilletéknek ez a jogtalan beszedése, de senki sem tudja megmondani, micsoda értékű tárgyakért és hány esetben magasabb, hány esetben pedig alacsonyabb értékű tárgyakért lettek azok beszedve. Azonkívül a magasabb értékű tárgyak tulaj donkép három cathegoriába tartoznak, a statisztikai kimutatás azonban ezeket mind csak a 10 forint értéken felüli tárgyak közzé sorolja és igy lehetetlen tudni, hogy mennyi volt a 3 különböző cathegoriában a beszedett bélyeg. A második kérdés az, hogy intézkedtem-e ezen 65 ezer forint iránt, hogy mi fog ezzel az összeggel történni. Erre válaszom egyenesen az, hogy az iránt intézkedni jogomban nincs. A ministeriumnak jogkörébe tartozik a város határozatát egyszerűen jóváhagyni vagy megsemmisíteni a szerint, a mint az a törvénynek megfelel, vagy nem. De az iránt, hogy a károsult fjlek miképeu legyenek kártalanítva, intézkedni a bíróság hatáskörébe tartozik. Ugyanazért a ministerium midőn helybenhagyta a város határozatát a felebbezés folytán, egyenesen utalt arra, hogy ha ily eset ismétlődnék azután is, midőn a törvényhatóság határozata a ministerium által már jóváhagyatott, a mi tehát ezentúl minden esetre visszaélés lenne, akkor e kérdés a bíróság elé tartozik. Végül azt kérdezi a képviselő ur, hogy szándékozik-e a minister az iránt intézkedni, hogy az 1881-ben rendeletileg csak egy évre megállapított díj százalékok, most leszállittassanak. E tekintetben bátor vagyok a t. háznak tudomására hozni, hogy én már régebben fordultam a törvényhatóságokhoz azzal a kérdéssel, hogy nem látnák-e ők most már helyesnek, hogy a 24 és 367o-ok megváltoztassanak, esetleg talán kisebbittessenek és erre a válaszok most egymásután beérkeznek. Mondhatom egyébiránt a t. háznak azt is, hogy én ugy vagyok értesülve, hogy a leszállítások a legkevesebb esetben fognának a törvényhatóságok által propositióba hozatni, mert ez a nagysága a percentnek csak látszólagos, mert annyi költséggel jár az ilyen magán zálogházi üzlet, hogy abból a 36, esetleg 24 pereentnyi illetékből vajmi kevés haszon, több esetben pedig kár is származik. így tehát a további intézkedés a ministerium részéről függőben marad mindaddig, mig a válaszok a törvényhatóságoktól beérkeznek, KÉPVH. NAPLÓ. 1884 —87. XI. KÖTET. mert a törvény is azt mondja, hogy a minister e részben az illető törvényhatóságok előteijesztése folytán határoz. Én tehát meg fogom várni a törvényhatóságok előterjesztéseit és akkor azok javaslata szerint fogok eljárni. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés több oldalról) Fenyvessy Ferencz: T. ház! Miután igénytelen interpellatióm megtételében engem az vezetett, hogy a fővárosi magán zálogházaknál űzött visszaélésekre a t. kormánynak figyelmét felhívjam és ugy látom, hogy az igen t. minister ur ez iránt már előzőleg tőle telhetőleg intézkedett: részemről a választ készséggel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, hogy miután maga az interpelláló képviselő ur is tudomásul vette a választ, kijelenthetem, hogy v. ház azt tudomásul veszi. (Helyeslés.) Következik a földművelés-, ipar- és kereskedelmi minister válasza Neményi Ambrus képviselő interpellatiój ára. Gr. Széchényi Pálföldmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister: T. ház! Reményi Ambrus t. képviselő ur a következő interpellatiót intézte hozzám (olvassd): Tekintettel arra, hogy a román kereskedelmi szerződés megújítására vonatkozó tárgyalásoknak bármiiyen gyorsítása mellett is kizárva látszik annak lehetősége, hogy SLZ új kereskedelmi szerződés június hó 1-jéig, azaz a régi szerződés lejártának napjáig, megköttessék; tisztelettel kérdem ;i kereskedelmi minister urat: 1. Van-e kilátás arra, hogy a régi szerződés a szokásos 40 napi átmeneti időn túl is meghosszabbíttassák ? 2. Azon esetre, ha a jelenlegi szerződés meghosszabbítása sem sikerülne Julius hó 10-ig, minők azok az intézkedések, melyeket a minister ur szemben a román prohibitiv rendszerrel, nevezetesen az IS85. áprilisban kihirdetett vámtörvénynyel, melynek tételeit a román kamarák utolsó időben még fokozni is óhajtottak, életbe léptetni szándékozik, minthogy az 1882. osztrák-magyar vámtörvény III. szakaszában a magyar kormánynak, a törvényhozás megkérdezése nélkül is, ily intézkedéseknek megtételére elegendő módokat nyújt? 3. Hajlandó-e a minister ur a képviselőháznak felvilágosításokat adni a román kereskedelmi szerződés megújítása iránt folytatott tárgyalásoknak jelenlegi állásáról és azon okokról, melyek ezen tárgyalásokat mindaddig késleltették? T. ház! Az első kérdésre bátor vagyok azt válaszolni, hogy ha a romániai kormány ép oly hajlandósággal és jóakarattal fog a szerződések tárgyalásához és közeledik a magyar és osztrák kormányhoz, mint mi a magunk részéről a tár18