Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-222
138 232. orseáges ülés áprllii 7. 1886. gyalásra készen vagyunk: akkor van kilátás arra, | hogy azon esetre, ha az új kereskedelmi szerződés j addig, mig a mostaninak lejárati napja bekövetkezik, nem volna letárgyalható és megköthető, a jelenlegi szerződés esetleg meghosszabbítható volna. Az osztrák és magyar kormány részéről a hajlandóság nem hiányzik, sőt ennek különböző jeleit is mutatta: ennek folytán minden egyenesen attól függ, hogy mily készséggel találkozunk a romániai kormánynál. A második kérdésre bátor vagyok azt válaszolni, hogy az interpelláló képviselő ur maga is hivatkozik azon törvényre, a mely a magyar kormánynak megadja a szükséges eszközöket arra, hogy az esetleg prohibitiv vámokkal sújtott magyar forgalmat, a mennyire lehet, szintén retorsio útján is a románokkal szemben megvédelmezze. Ha ezen a törvényen alapuló jogon kívül még valamire szükség volna, minden esetre a törvényhozásra fog tartozni a ministeriumot azzal felruházni, hogy esetleg még nagyobb retorsiót alkalmazhasson a román forgalom ellenében. Ezeken kivül most másokat megnevezni képes nem vagyok, mert a törvény engem csak ezekre hatalmaz fel. A mi a harmadik kérdést illeti, hogy a tárgyalások jelenleg mily stádiumban vannak, bátor vagyok a t. háznak annyit mondani, hogy a tárgyalások folyama alatt természetesen praecis, határozott választ adni nagyon bajos; mert a tények, melyek egyik napról a másikra változhatnak, ezen választ túlszárnyalhatnák. A dolog mai stádiuma az, hogy tárgyalások folynak a fölött, hogy a kereskedelmi szerződésre vonatkozó tárgyalások hol és miként indíttassanak meg. Mindenekelőtt megoldandók lennének az elvi kérdések; azután az egyes kérdéseknek részletei; további kérdés az, vájjon a szükséges szerződések közül melyiket kellene rögtön és melyiket lehetne később tárgyalás alá venni és esetleg megkötni. Ez az ügy mai stádiuma, de a mint már kijelentettem, ez már a legközelebbi órákban túlhaladott álláspont lehet és az ügy tovább fejlődhetik. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Neményi Ambrus: A t. mínister ur válaszát tudomásul veszem. Elnöke Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni? (Tudomásul vésessük!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy tudomásul vétetik. Következik Ferenczy Miklós t. képviselő ur interpellatiója. Ferenczy Miklós: T. képviselőház! Azon kérdések, melyek iránt az igen t. ministerelnök úrhoz interpellatiót kívánok intézni, sem a ház előtt, sem a kormány előtt újdonságot nem képeznek. Minthogy magának a kérdésnek érdeme sokkal complicáltabb, hogysem annak előadásával fárasztani kívánnám a t. házat, én egyszerűen azon históriai menetet akarom elmondani, mely szükséges arra, hosy kérdéseim megérthetők legyenek. (Halljuk!) A mint méltóztatnak tudni, az 1848-iki törvényhozás kimondván az urbériség megszüntetését, nem volt ideje arra, hogy ugyanazon törvényhozás útján intézkedjék az ezen urbériségekért adott kármentesítések tekintetében. Intézkedett tehát erre nézve az absolut kormány, intézkedett pedig az erdélyi birtokosságot, illetőleg az urbériségek tekintetében 1856-ban, tehát 8 év múlva, az ugyanazon alkalommal megszüntetett tizedek iránt pedig 1858-ban. Ezen intézkedések magukon viselték azon jelleget, melyet képviselt az absolut kormány egyáltalán. Én nem akarok ennek részletes bírálatába belebocsátkozni, csakis azokat a kérdéseket hozom fel, melyek interpellatiómmal szoros kapcsolatban állanak. Ezek a következők. A dézsmakárpótlás kérdését illetőleg, a dézsmakárpótlásra nézve három különösen nevezetes sérelem fordul elő az absolut kormány által kiadott intézkedésekben. Az első magában foglalja a dézsmakárpótlások kamatozási idejét. Tudniillik, mig az erdélyi lutheránus papoknak és egyházaknak, a Királyföldön vesztett dézsmákért a kincstárnak kiadott dézsmakárpótlások kamatozási ideje 1848. Julius első napjával lett megállapítva, tehát azon nappal, melyen azok megszűntek jövedelmező forrást képezni : addig a földesúri birtokosok részére megállapított dézsmakárpótlások kamatozási ideje 10 év és egy hónappal későbbi időre állapíttatott meg, tudniillik 1858. szeptember 1-jére. A másik nevezetes sérelem az, hogy mig a lutheránus lelkészeknek, egyházaknak és a többi alapítványoknak, úgyszintén a fiscusnak kiadott kártalanítási tőkék kiszámításánál az évi járadéknak egy hatod része vonatott le kezelési költségek czímén és az igy felmaradt részlet tőkésittetett, addig a földesúri birtokosoknak kiadott hasontermészetű kártalanítások kiszámításánál az évi járadékok egyharmad része vonatott le. Ez által ^felmerült 20% különbség a tőkében. A harmadik nevezetes sérelem az, hogy a mig a Királyföldön megszüntetett dézsmákért a királyföldi lelkészek, egyházak és maga a fiscus is kártalanítva lett, ezen királyföldi tizedek pedig ép oly hasontermészetű tizedek, mint a magyar földön előfordult episcopalis dézsmák: addig a magyar földön megszüntetett úgynevezett episcopalis dézsmák, a melyek árenda czímén a földesurak birtokában voltak, melyekbe beleolvadt a földesurak kezén lévő úrbéri dézsma is és azzal együtt kezeltetett, sem a földesurak, sem a magyar állam részére kármentesítve nem lett. Tehát az a viszásság í állt elő, hogy mig a magyar állam hordozza azon
