Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-216

216. országos Ülés márezins 30 1S86. 7 De daczára annak, t. ház, hogy elvi álláspontomból azt kell követelnem, hogy mindenki, a ki kellő szakszerű és erkölcsi qualificatióval bir, minden körülmény közt kijelöltessék, én ez irányban indítványt nem teszek, mert tudom, hogy annak elfogadására a legkisebb kilátás nincs a :on oknál fogva, melyre rámutatni bátor voltam. Azért azon tekintetből, hogy megadassák a megyei municipalis közönségnek, hogy legalább egy bizonyos fokig óhajtása a főispán által ki ne zárassék, erre vonatkozólag indítványt vagyok bátor előterjeszteni, mely ha elfogadtatnék, semmi veszélylyel nem járna az államra nézve. Mert akár hogyan legyen is megállapítva a kijelölés, marad a főispánnak egy igen nagy hatalma: hogy neki nem tetsző kijelölés daczára is a választásra igen erős nyomást és nagy befolyást gyakoroljon, hogy megbuktathassa, a kit megválasztatni nem akar. De ha megválasztatnék is az illető, ha a főispán bizalmatlansággal viseltetik iránta, tartsa nyitva szemeit, vigyázzon a főispáni titkár segítségével és akkor nehezen gondolható, hogyan tehetne valamit az igy választott tisztviselő az állam érdeke ellen. Kérem tehát a t. házat, hogy az autonómia, a polgári szabadság érdekében méltóztassék elfogadni az indítványt, melyet benyújtani bátor vagyok s mely következőleg hangzik: A 82. §. harmadik bekezdése után tétessék: „a kijelölő választmány a közgyűlés által választott három tagja részéről egyhangúlag javaslatba hozott legalább egy egyén, a mennyiben a törvényes qualificatióval bir, feltétlenül kijelölendő." Lázár Ádám: A szakasz második bekezdéséhez egy módosítványt vagyok bátor javaslatba hozni. Legyen szabad ezt igen röviden indokolnom. Miután a t. ház a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban a nagy előhaladásnak jelzett főispáni intézményt általában megszavazta, azt hiszem, hogy ezen előhaladás már egyik okát képezte annak, hogy a szabad választás, illetőleg kijelölés jogát lehetőleg oly biztosítékokkal vegyük körül, melyeknek elfogadása esetében a főispáni önkénynek s általában ason számos, az általános vita alkalmával több concret példával illustrált visszaéléseknek gát vettetnék. Az önkormányzatnak kétségtelenül legfőbb biztosítéka a szabad választásban rejlik, de annak megnyirbált gyakorlata továbbra is, eltekintve *az időközben életbeléptetett minősítési törvénytől és általában a szakképzettségre vonatkozó feltételek megállapításától, még mindig a főispán mindenhatóságának lesz kiszolgáltatva, ha a 82. §-ban fogalmazott kijelölésnek rendje és módja akként tartatik fenn, miként az az eddigi törvényben fenn volt tartva. T. ház! Miután ezelőtt 15 évvel megalkottatott az 1870 : XLII. törvényczikk, részint a folytonos gyakorlat, részint pedig a később szintén megalkotott minősítési törvény elég alapot látszott nyújtani arra, ha ezen irányban is most, midőn ezen jelenleg még érvényben lévő törvény lényeges általános átalakításon, ugyszólva reformműveleten megy keresztül, szintén megfelelő biztosítékokról gondoskodjunk. Ezen irányban szerény nézetem szerint igen egyszerű segíthetni. Tekintettel arra, hogy a minősítési törvény, habár ez is sok irányban kiegészítést igényel, fentartatik, legegyszerűbb eljárás lenne az, hogy a különben is nagy főispáni hatalom ez idő szerint ezen törvényjavaslat keretében a választást korlátolván és e hatalom más és a kinevezési jog gyakorlata által feltétlenül biztosítva lévén, ha a kijelölő bizottság három tagja, nem mint eddig, a főispán által neveztessék ki, hanem ez a három is szintén a közgyűlés által választassék és igy mind a 6 kijelölő bizottsági tag a főispán elnöklete alatt képezné azon bizottságot, mely a pályázók fölött ítélni volna hivatva. Hogy ha tekintetbe veszszük még, hogy ezen kijelölő bizottság a minősítvényeket legszigorúbban megvizsgálva, azonkívül a pályázók közül verseny-vizsgálat alapján a képesítetteket akként sorozza, hogy azok közül a választók teljes megnyugvással választhassanak, azt hiszem, ezen eljárás egymagában is elegendő lenne arra, hogy a főleg annyiszor hangsúlyozott és némileg meg is igért közigazgatási bíróság és szolgálati szabályzat behozatalával teljesen képes és megbízható tisztikart teljes megnyugvással lehetne választani. Részemről megengedem azt, hogy a t. ministerelnök ur ezzel szemben különböző, talán nemzetiségi áramlatokra, vagy oly felmerülhető körülményekre hivatkozhatik, a melyek talán igazoltabbá teszik egyes helyeken a jelenleg tervezett szakasz 2. bekezdése szerint a jelölő bizottság ily alakban való fentartását. Azonban azt hiszem, egyes kivételek az általános intézményeknek fontosságát és érdekességét legkevésbé sem zavarhatják meg. Ugyanis minden irányban itt van a főispán nagy hatalma s nincs kitéve semmi fellebbezési jog s indokolási szükségnek a kijelölésre nézve, hogy miért jelöl valakit s miért nem. Hogy ha azonban aggályai lehetnek akár egyéni, akár nemzetiségi szempontból, igen természetesen bekövetkezhetik az az eset, hogy a mint eddig kénye-kedve szerint nem candidálta azt, a kit a kijelölő-bizottság s maga is képesnek nyilvánított, ha ez neki nem tetszett: ezentúl sem fogja azt candidálni, válaszszon bár a közgyűlés három vagy hat tagot. Ezzel szemben a főispán hatalma a kormánynak, mint a melynek egyedül felelős, elég biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a kijelölést adott körülményekhez és viszonyokhoz képest legjobb meggyőződésénél s talán hatalmi fölényé*