Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-221
98 821. országos ülés április 6. 1S86. ban állandóan kiván-e megtelepedni vagy sem. De szükségesnek is tartom, nehogy a törvény azon rendelkezése, hogy magát bejelenteni tartozik, kijátszassék. Továbbá azt mondja a ministeri javaslat, hogy a ki állandóan lakni akar valamely községben, azt tartozik bejelenteni. Úgyde ha nem jelenti ki, hogy állandóan akar ott lakni, ismét azon eshetőség előtt állunk, hogy lakhatik akár meddig, akár halála napjáig anélkül, hogy köteles volna lakhatási engedélyt kérni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy ezen lehetőségnek eleje vétessék, szükségesnek tartottam némely oly ismertető jeleket sorolni elő, melyekből alaposan következtetni lehet az idegennek azon szándékára,, hogy csakugyan állandóan kivan valamely községben letelepedni. Azt mondtam nevezetesen azon törvényjavaslat első szakaszának második bekezdésében, „a letelepedési szándék, ha az illető nem nyilvánítja is, állandó lakás mellett valamely ingatlannak vagy jognak vételéből vagy bérléséből, nemkülönben valamely vállalat, üzlet, vagy más keresetforrás, úgyszintén ott levő alkalmazásból is következtethető, mely esetben az illető engedélyért szintúgy tartozik folyamodni". Mert például, ha valaki földet, házat vesz, vagy valamely jogot, például korcsmáltatási jogot bérel, vagy valamely állandó vállalatba fog, valamely üzletet, mesterséget, vagy kereskedést tíz, vagy állandó alkamazást nyer, például mint gazdatiszt, azt, gondolom, hogy ez által csakugyan azon szándékát tanúsítja, hogy ott állandóan lakjék, mert anélkül mesterséget vagy kereskedést folytatni, ingatlant kezelni, jogot, korcsmát bérelni csakugyan nem lehet. Továbbá azt mondja a minister ur a 15. §-ban: Ha az idegen kimutatja, hogy a község terheltetése nélkül magát és családját fentartani képes, tőle a lakhatási engedély csak erkölcsisége ellen fenforgó alapos gyanú esetében tagadható meg, mód adatván neki, a maga igazolására". Már most előállhat az eset t. ház, hogy valaki. midőn valamely községbe érkezik, tiszteségesen becsületesen viseli magát, ugy hogy egyáltalában a legkisebb gyanút sem ébreszt a maga erkölcsisége ellen, holott meglehet, valóságos gonosztévő, a ki talán a büntetés elől szökött meg a maga hazájából. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Én tehát nem tartom elegendőnek, hogy az idegentől csupán azon esetre kivántassék, hogy erkölcsiségét igazolja, ha ellene alapos gyanú támad, hanem kívánom, hogy midőn a lakhatási engedélyt kéri, egyúttal erkölcsiségéről szóló bizonyítványt mutasson elő, a mit annyival jogosabban kívánhatunk az idegentől, mert a 9. §-ban saját honosainktól, ha egyik községből egy másik községbe letelepülni akarnak, ilyen erkölcsi bizonyítványt követelünk, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kivételt csupána politikai menekültekre nézve teszek törvényjavaslatomban. A politikai menekültek ugyanis, kik hazájukat üldözés miatt voltak kénytelenek elhagyni, ilyen erkölesi bizonyítványt természetesen nem hozhatnak magukkal, de ha az után lépéseket tennének is, ilyent nem kaphatnának. Ha ily politikai menekült ellen idő folytán gyanuokok támadnának, a községnek inkább módjában lesz, hogy azon országhoz forduljon felvilágosítás végett, a melyből az illető idegen, a ki magát menekültnek állítja, megmenekült. (Halljuk!) A minister ur továbbá különbséget tesz a törvényjavaslatban a lakhatási és a települési engedély között. A letelepülési engedélyért az ő javaslata szerint az idegen a honpolgárokra nézve fenálló feltételek mellett folyamodhaíik, ha két évi állandó lakást s az alatt erkölesi jó magaviseletet igazol. Hogy miért tesz a t. minister ur különbséget a lakhatási és a települési engedély között, megvallom, nem értem, miután az, a ki lakhatási engedélyt nyert, sem több, sem kevesebb joggal nem fog birni, mint az, a kinek a települési engedély is megadatott; a kötelességek is, a melyek ő reá rovatnak, egyik és másik esetben teljesen egyenlők. De ebben az esetben a t. minister ur már azt kívánja, hogy a települési engedély csak azon feltétel alatt adassék meg, ha az illető két évi állandó lakását s az alatt erkölcsi jó magaviseletét igazolta; tehát nem kivan erkölcsiségi bizonyítványt attól az idegentől, attól az ismeretlentől, a kinek lakhatási engedélyt ad, hanem kivan attól, a ki már ott, a község kebelében lakott és minden polgárnak a tudomására jól viselte magát. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha tovább folytatom az összehasonlítást, még arra nézve is lehetetlen hogy ne tegyek észrevételt, hogy a minister ur a lakhatási, valamint a települési engedély megadását egyenesen a községek kezébe teszi le. Már t. ház, én a községek autonómiájának, a mennyire annak megfelelni képesek, barátja vagyok. De azt kérdem a t. ministerelnök úrtól: vájjon hiszi-e, hogy oly fontos jogot., minő az idegeneknek a lakhatási és települési engedély megadása, bizonyos felsőmagyarországi községeknek bizton lehet megadni ? Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem tart-e a t. minister ur attól, hogy mint eddig láttuk, számtalan oly ember települhet ott le, a ki az országnak hasznára valóban nem, (Ugy van! Ugy van ! a szélső baloldalon.) hanem inkább kárára válik. Vájjon hiszi-e a t. minister ur, hogy azok a községek ezt a fontos jogot czélszerííen és bölcsen fogják gyakorolni? En őszintén szólva a tapasztalást útmutatóul véve, ezen kételkedem. Miért is azt kívánom, hogy a akhatási engedélyt törvényhatósági joggal nemi biró köaségek
