Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-202

202. országos üiés márcslna lü. 1S8Ö ^7 Én óhajtok valódi önkormányzatot a megyékben is, de megvallom, hogy bármennyire tudom is tisztelni a pietást, mely a régi megye irányában nyilvánul, mégis kénytelen vagyok igazat adni Pulszky Ferencz t. képviselőtársamnak, ki azt mondta, hogy a régi megye többé nem létezik, hogy a mai megye egészen más, mert tagadhatatlan, a régi megye, bármily érdemei legyenek is az ország körül, mégis csak középkori intézmény volt, mely az akkori viszonyok szempontjából ítélendő uieg. Az 1870. évi municipalis törvény nem tett eleget a megye democratisálására nézve, bármily jók voltak is e törvény alkatóinak intentióL Egyike azoknak, kik a törvény létrehozatalában résztvettek, H -rváth Lajos t. képviselő ur remek beszédében maga is kifejtette, hogy ezen alkotás nem sikerült, hogy azt meg kell változtatni. Ha elismerjük, t. ház, hogy az az alap, mely előttünk áll, nem jó, ugy ezen alapra nem lehet építeni. Igen ékesszólóan kimutatta Szilágyi Dezső t. képviselő ur, hogy a mai államnak sokkal több és nagyobb feladatai vannak, hogy a polgárok korszerű érdekeit és igényeit kielégítsék. Tehát, t. ház, egy valódi administrativ reformnak ezekre tekintettel kell lenni és csakugyan, ha ilyent contemplálunk, más alapra n m állhatunk, mint a jogállam alapjára. A jogállam, t. ház, nem tűri az ázsiai állapotokat, a melyeket létezni látunk a mai administratio mellett és még kevésbé , zon talán még inkább ázsiai állapotokat, melyeket teremtene az előttünk fekvő törvényjavaslat. Mert bármily erősek legyenek is azon kifejezések, melyeket az új főispán irányában használtak, török basa, satrapa, mandarin, ezek mind az ázsiai közigazgatásból vett elnevezések, de lényegükben találók. Azon alap, melyre az administratio reformjának állani kell, a teljes jogegyenlőség. Ezt elismeri ugyan mindenki e házban, mig ez általánosságban kimondatik, de ha concrette formuláztatik, már akkor igen nagy ellenvetései vannak a t. ház igen számos tagjának. Helfy t. képviselő ur szépen mondotta, hogy ő nem kivan se .-miféle intézkedést az országnak nem magyarajkú honpolgáraira vonatkozólag. Azonban azon egyenjogosítást, a melyre rámutatott beszédében, talán egyes erős kifejezéseket használva, de mégis mérsékelten és higgadtan Trucia képviselő ur, arról nem akar hallani semmit. Pedig, t. ház, a képviselő urnak meg kell barátkozni amaz eszmével, vagy ha nem akar megbarátkozni, meg kell szoknia legalább, hogy bizony az ország nem magyarajkú polgárai ezen teljes egyenjogúsítás alapján állanak. Az nem jelenti azt, hogy ők az államnak, hazának nem épen oly hű polgárai, mint mások. Mondok erre egy példát. Tudjuk, hogy Belgium valamivel több, mint 50 éve vívta ki állami függetlenségét. Ez alkalommal azon két népfaj egyike, a melyek Belgiumot lakják, meglehetősen háttérbe szoríttatott. Ez óta folytonosan urgálja a flamin elem nyelvének egyenjogúsítását. S e tekintetben már nagy előhaladást is tett és ezentúl teend. De azért nem jut senkinek sem eszébe, legkevésbé a franeziául beszélő vallonoknak, hogy a flammok nem épen oly jó belgák, mint ők maguk. Hát, t. ház, ha az államot és ennek megfelelőleg a közigazgatást megalkotni akarjuk helyesen, ezélszerűen és igazságosan, akkor az államot alkotó összes erők és tényezők egyenlő tekintetbe vétele szükséges. Szilágyi Dezső t. képviselő urnak teljesen igaza van, midőn azt mondja, hogy azt a közigazgatást kell megvalósítani, a melyet a nemzet kivan. Én is azt mondom: azt a közigazgatást, a melyet a nemzet összessége, a melyet az egész politikai magyar nemzet kivan, amely politikai nemzetnek egyenjogú részét képezik a nemzetiségek. És, t. ház, lehetetlen, hogy ez alkalommal ne reflectáljak egy kifejezésre, a melyet tegnap ismételten használt igen t. Búsbach képviselő ur, a midőn ő az országban lakó nem magyar fajokat idegeneknek nevezte. Hát, t. ház, ez ellen én a leghatározottabban tiltakozom. Nem vagyunk idegenek. Mert nem akarok utalni Svatopluk országára, a melyet ;; magyarok tönkre tettek, de a melynek anyugát részben itt megtartották; nem azon germán fajokra, melyek az ország nyugati határán Nagy Károly óta léteznek; nem akarom vitatni, hogy a román elem Magyarországban 1,500, vagy csak 500 óv óta létezik — tudósok nem tudnak e tekintetben megegyezni — de ha tekintetbe veszem azt is, hogy az ország többi lakosainak egy réssé, mely 6 — 5—300 évvel előbb, vagy később vándoroltak be: a Magyarországba bevándorolt fajok, valamint a magyar foglalás előtt itt létezők vérükkel is ép ugy szerezték meg e hazát, mint a magyarok; (Ellenmondás) és, t. ház, megszerzik és megtartják ma is, midőn nem többé a fegyverek döntenek országok és államok sorsa felett, hanem a szorgalom, a munka, a cultura. Ha tehát, t. ház, az admiiűstratiónak szervezése alkalmából az állameszméből kiindulunk, ne legyen az egy mesterségesen construált aprioristicus fogalom, mint azt Szabovljevics képviselő ur mondotta és ne legyen az mysticus fogalom, mint Szilágyi Dezső t. képviselő ur jellemzett bizonyos törekvéseket, hanem legyen az a létező viszonyoknak megfelelő és legyen olyan a leendő administratio, mely megfeleljen az ország érdekeinek, megfeleljen az ez iránti igényeknek az administratio közegei,például a főispán. Felemlítem azon példát, melyet Apponyi Albert