Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-202
^8 202. országos tlr* märezius 12 1880. t, képviselő ur felhozott, midőn azt mondta, hogy azon időben, midőn a Deák-párt korszakában Pestmegye iőispánja nem akarta Nyáry Pált caudidalni, Tóth Vilmos belügyminister ur kijelentette, ha a főispán őt nem eandidalja, akkor 24 óra múlva vagy ő nem lesz belügyminister, vagy a főispán nem lesz többé főispán. Hát, t. ház, ez volt a helyes álláspont; hanem mi azt kívánjuk, hogy az esetben, ha az alispán-jelöltet nem Nyáry Pálnak, hanem esetleg Simoneseunak hívják, épugy nyilatkoznék a belügyminister, mint nyilatkozott akkor. Igen helyesen jegyezte meg Mocsáry t. képviselő ur, hogy a nemzetiségekre való utalás kimeríthetlen kincsbánya, ha reactionarius intézkedések jönnek szóba. T. ház! Én azt hiszem, hogy legalább is az ellenzéki pártok már lehetnének elég tapasztaltak, hogy ezen csaléteknek ne üljenek fel, mert a jogbiztonság minden biztosítéka, melyet ezen, vagy más törvény megvon a nemzetiségektől, azt tán nélkülözni fogja egyszer a magyarság is. A jelen vita, t. ház, a jelszavaknak az értékét meglehetősen csökkentette, gondolom, hogy sokan most már világosabban látják, hogy a hivatalnokok kinevezése nem azonos a centralisatióval ; a választás nem azonos az autonómiával, hogy ezen fogalmak egyáltalában nem födik egymást. De abban, t. ház, mindnyájan egyetértünk, hogy a tisztújítás jelenlegi módja rossz. Különösen a candidatiónak mostani elmélete és gyakorlata folytán. És hogy ha elfogadtatik ezen törvényjavaslat, még sokkal rosszabb lenne. Az eltérés csak abban van, mily irány követtessék jövőre nézve. Azt hiszem, hogy a mostani keretben is sokkal jobb lehetne a tisztújítás eredménye, sokkal jobb lehetne a megyei administraíio, ha egészségesebb parlamenti viszonyaink volnának. Hogy azonban egészséges parlamenti viszonyaink nincsenek, ennek oka, nagyrészben azon bizalmatlanság a nemzetiségek irányában, melyiyel viseltettek azok, kik 1874-ben a választási törvényt alkották, midőn nagy részben nem állami szempuntok, hanem faji szempontok voltak döntők. Ha a titkos szavazást, melyet most követel az ellenzék, 1874-ben behozták volna, meglehet, hogy 2—3-szor annyi nemzetiségi képviselő ült volna e házban. De az ellenzék érvényesíthette volna erejét, teremthetett volna valódi alkotmányosságot, megbirkózhatott volna a kormánynyak T. ház! Azt a hibát, melyet akkor elkövettek, nem kellene etkövetni most. midőn ilyen alapvető törvényt tárgyalunk, oly időben, midőn a törvényesség betűjével megölik az alkotmányosság szellemét. Azon javaslatok közül, melyek a leendő administratióra vonatkozólag szóba hozattak, legközelebb állok ahhoz, melyet tegnap Zay Adolf t. képviselőtársam előadott. Különben az nem valami új eszme, annak alapvonalai léteztek és kitűnő eredménynyel a volt Királyföld administratiójában, abban az administratióban, melyet megmegbámult, csudált és megbecsült Bem tábornok, midőn bevette Nagy-Szebent, a melyről ő elismerte hogy valóban szabadelvű. T. ház! Én, hogy a kinevezésre és választásra nézve elmondjam egy pár szóval nézeteimet, kijelentem, hogy én óhajtom azon módozatot a melyet elfogadhatónak jelentett ki Gulner Gyula t, képviselőtársam, tudniillik az élethossziglani választás elvét és ugy hiszem, hogy az élethossziglani választás megadja az administratiónak minden kellékét s mégis közelebb áll a megyei törvénykezés fejlődéséhez és biztosítja a közönség részvételét s azon kívül legalább bizonyos állásokra nézve el van fogadva és előnyös gyakorlatban, például Budapest fővárosban is. Ezen elv alkalmazása leginkább képes egyesíteni a valódi önkormányzat és a jó hatályos közigazgatás barátait egyaránt. Es most, t. ház, bevégeztem volna a mit mondani akartam, ha nem kellene még röviden reflectálnom azokra, a miket tegnapelőtt Hegedűs Sándor t. képviselőtársain, a mérsékelt ellenzék királyföldi segédcsapatait illetői egmondott.Nyilatk ózott ugyan már erre nézve Zay Adolf t. képviselőtársam, de ugy látszik nem a kellő nyomatékkal, mertBusbach Péter í. képviselőtársam nem volt hajlandó komolyan venni Zay Adolf képviselő urnak nyilatkozatát és szíves volt bennünket összehasonlítani ama bizonyos trójai lóval, melyet bennünk bevittek volna a mérsékelt ellenzék körébe. Hát, t. ház, valóban nehéz állapot ilyen segédcsapatheli embernek lenni. „Es ist sehr schwer Mensch zu sein!" Mikor a királyföldi képviselők külön clubot alkottak, akkor perhorrescálták a pártoknak nemzetiségi alapon való csoportosulását. Most midőn egy bizonyos rész csatlakozik egy politikai párthoz, azt is rossz néven veszi Hegedűs Sándor t. képviselőtársam. Hegedüs Sándor: Dehogy, inkább örülök! Steinacker Ödön: Én csudálkozom azon, hogy épen Hegedűs Sándor képviselő ur nem értett meg bennünket vagy bizonyos gyanús szemmel tekinti e belépést. Hiszen ö a Vespa ianus császár non ölet elvének politikai tekintetben barátja. Mikor Abrudbánya román választóinak bizalma őt felkereste, nem vonakodott e bizalmat elfogadni, valamint azt sem hallottam soha, hogy magyar ember vonakodott volna nemzetiségi voksok elfogadásától. De különben Hegedűs Sándor képviselő ur a compromissumok embere is. O helyeselte azt, hogy a mérsékelt ellenzéken az állami administratio és az önkormányzat hívei bizonyos compromissumra léptek. De hát miért akkor
