Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-201

73 201. oi'BKúgos ülés és teljesen osztom Szilágyi Dezső t. képviselőtársam, azon nézetét, hogy ezeket létesíteni kell suecessive, egymás után, de komolyan kell hozzá látni; mert minden hatalom terjeszkedésre lévén hajlandó, ezen terjeszkedésnek bizonyos határon túl utat engedni nem szabad. {Helyeslés a jobboldalon^) És ha már most azt a e?élt, a mely elérendő, a megyék jelenlegi állapotában el nem

J érjük; ha azt akarjuk, hogy erős kormányunk legyen, mely az anarchiát leküzdeni képes, hogy erős és tisztelt törvényhozásunk legyen, mely az absolutismus ellen védbástyát képezzen és azt lehetetlenné tegye : akkor meg kell adni a kormánynak az eszközöket, melyek a czél elérésére szükségesek. Ha önök törvényhatóságot akarnak, mely ne legyen csupán irott malaszt, a mint, fájdalom, a vidéki nyilatkozatokból ez idő szerint igen gyakran volt alkalmunk hallani, hogy a megyei közgyűléseknek nincs jelentősége : akkor adjanak a municipiumoknak oly hatáskört, mely mellett az életben bizonyos feladatokat teljesíteni, hivatásukat betölteni képesek. És midőn ezen kérdéssel foglalkoztam, meglepetésemre feltűnt, hogy ezek a nyilatkozatok, miszerint a megyei munieipiumok ma már nem felelnek meg feladatuknak, mindig a megyei emberek részéről hallatszottak, de sohasem jöttek városi képviselők részéről. Ennek pedig megvan a maga természetes oka; tudniillik, hogy a megye-bizottság tagjai nem találnak elég fontos tárgyat, hogy tömegesen jelenjenek meg a megyei gyűléseken, mig viszont a városi képviseletek rendszerint nagy érdeklődés mellett folytatják tárgyalásaikat és igen érdekes viták és határozatok keletkeznek, szóval a városi elem képviseleti testületei mindig találnak a közügyek terén elég oly foglalatosságot, a mely Őket érdekli. Önök, a kik a megyékről beszélnek, hivatkoznak arra, hogy a megyékben nincsen meg az az elem, a mely valaha megtöltötte a megyék székházait. Igaz, hogy ma valaki 8—10 — lő mértföldről menjen be oda azért, hogy egy választást megejtve, meghallgassa azt, hogy mit referál a főjegyző, a mi a kisebb választmányban már elintéztetett és a mire a főispán azt mondja: tehát határozattá emelem: mondom, arra sem időt, sem költséget nem képesek fordítani azok a birtokosok, a kiknek otthon gazdaságuk körül elfoglaltságuk van, a kiknek családjukról, azoknak existentiájáról kell gondoskodniok. A városokban másként áll a dolog. Ott a városi képviselő megtalálja közelben azt a focust, a melyben működnie kell. Megtalálja azokat az érdekeket, a melyek közvetlen az ő anyagi érdekével állanak kapcsolatban. Természetesen a városi ember élénken látogatja és nagy érdekkel kiséri azon tárgyalásokat, a melyek az ő saját ügyei felett folynak. márcidBi lí. IbiS. Én, ha egyáltalán egykor a munieipiumok reformjáról és pedig oly irányú reformjáról lesz szó, hogy e munieipiumok komolyan foglalkozzanak testületileg saját teendőjükkel, higyjék el uraim, hogy a mit tegnap Szilágyi Dezső t. képviselő ur felemlített, hogy ő nem tudja, hogy mint megyék, mint járások fognak-e autonómiát élvezni, vagy mint olyanok fognak muBicipalis autonómiát nyerni: ez esetben én részemről azt tartom, hogy az az autonómia . . . Szilágyi Dezső: Nem mondtam! Busbach Péter: Meglehet, hogy a képviselő ur nem emlékszik reá, de én igen jól hallottam, mondom, akkor, uraim, bizonyos figyelemmel kell lenni arra, hogy az autonóm területek a városok szerint decentralisálandók, hogy az autonóm testület területe olykép rendezendő be, hogy a központok ne legyenek oly távol, hogy azok a városi elem által is áthatva ne legyenek. Mert az által, hogy a városok beosztatnak és felolvadnak a megyei területeken, a megyei törvényhatóságokban, az által a városi elemnek érvénye, értéke nem fog eléretni, hanem igenis el fog enyészni. Ha mi iparkodunk közelebb hozni a vidéki elemet a városokhoz, méltóztassanak meggyőződve lenni, nem fog a vidéki elem az által rövidséget szenvedni, hanem igenis gyarapodni fog, mert az a városi elem ismeri a saját feladatát, szeret foglalkozni a saját ügyeivel, csomóponttá lesz azokra nézve, a kik közelében élnek. És a kik a városoknak e működését közelről látják, észlelik, fel fognak melegedni az ügyek iránt; és a ki a localis ügyek iránt érdeklődni fog, méltóztassék elhinni, azt az országos ügyek is inkább érdekelni fogják. Mi a városok föladata ma ? Az ipar létesítése, fejlesztése, a magyarság terjesztése. És azt gondolom, hogy Magyarországnak nincsen oka panasz kodni e tekintetben városainkra. Igen sajnos, hogy városaink ipar dolgában nem igen haladnak, de a mi a magyarosodást és magyarosítást illeti, azt hiszem, fenhangon hirdethetjük, hogy a városok teljesítik kötelességüket, hogy évről-évre ezreket adnak a nemzetnek át, a kik azelőtt nem voltak magyarok. Iskoláik, társadalmi intézményeik, mind a magyarságra vannak alapítva és e városok a magyar államczélnak több joggal felelnek meg, mint azok a bizonyos urak, a kik az állami czélokra való közreműködést oly fenhangon szokták hirdetni. Befejezem beszédemet. (Halljuk!) A központosításra és a központi hatalom emelésére szükségünk van; mert ma egészen más az állami élet, egészen más a társadalmi élet, mint volt azon időkben, midőn decentralisatió még helyén volt Magyarországban. Ma egészen új elemek foglalják el a közéletet. Nézzünk széjjel e házban. Hányan vannak közöttünk, kik még a 48. előtti években ámuldozni mertek volna, hogy