Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-201

201. or.iy.ágos ülés márezins 11. 1886. 67 les ismereteinek, egyetlen országot is mondani, a hol centralisatio és szabadság együtt virágzik. Szilágyi Dezső: Belgium! Csanády Sándor: Menjen hát oda! (Élénk derültség.) Szalay Károly: A képviselő ur azért ajánlja nekünk a centralisatiót, mert azt mondja, bele vagyunk ékelve oly államok közé, a melyek centralisálnak, következőleg, hogy fenntartsuk magunkat, azon az utón kell haladnunk, melyen a szomszéd államok. Hát meglehet, hogy tévedek, de azt hiszem, hogy épen azért, mert a szomszéd államok centrálisainak és nagyon centralisálnak, kell nekünk az önkormányzatot fenntartanunk azért, nehogy eljöjjön az az idő, mikor egyministernek a centralisatio alkalmat adjon arra, hogy Magyarországnak még mostani függetlenségét is megsemmisítse egy tollvonással. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondotta a t. képviselő ur. hogy ott van Poroszország példája, utána tévén, hogy Poroszország, ez a kis állam a centralisatio utján lett oly hatalmassá, előttünk az út, kövessük a példát. Hát bocsásson meg az igen t. képviselő ur, de ebben alaposan téved, mert ugy tudom, hogy mindazon államok, melyeket Poroszország, hogy ugy mondjam, elnyelt, ezek az államok épen ugy centrálisáivá voltak, mint Poroszország, tehát nem a centralisatio volt az, mely az egyik centralisált országnak lehetővé tette, hogy a másik centralisált országot elnyelje, hanem megtörtént az, mert a mint tudjuk egy geniális ember, egy nagy népet áthatott ideát magáévá tett s ez eszme zászlaját győzelmesen hordozta meg, daczára az egyes apró államok gyűlöletének. Senki sem próféta, én vagyok legkevésbé az, de azt hiszem, hogy annak a nagy Németországnak az a nagy egysége még egészen és örökre nincs biztosítva. Hivatkozott az igen t. képviselő urFrancziaországra is. Megengedem, ez a centralisatio mintaképe, de hogy a képviselő ur miképen hivatkozott arra az országra, a hol ott vannak a Montagne őrjöngései, Chambre introuvable vak dühöngései és a communismus iszonyai, melyek mind nem tulajdoníthatók egyébnek mint a centralisatiónak — azt valóban nem értein és ezen példát csakugyan el sem fogadhatom. A t. képviselő ur különösen a függetlenségi párt tagjaihoz, illetőleg egyenesen azokhoz, kik Magyarország függetlenségeért nyíltan küzdenek, fordult és — ha nem csalódom — namzetiségitörekvésekre hivatkozva ajánlja nekünk különösen a centralisatiót. Én azonban ugy látom, hogy a centralisatio ép a nemzetiségi törekvések ellenében soha sem nyújtott védelmet. Nem kel! messze mennünk; azt hiszem, senki sem fogja tagadni, hogy Ausztriában centralisatio van, még pedig nem mai keletű. Nem fogja tagadni senki azt sem, hogy századokon át az ausztriai centralisatiónak nem volt más czélja, mint a német Reichseinheit helyreállítása, (Ugy van! a szélső balon.) És mi történik ? a mint a centralisatio mellett az absolutismus megszűnik, két vagy három év alatt a centralisáló németség fölé kerül a slavismuf;, annyira, mint az Magyarországon sohasem történt meg az önkormányzat mellett és a mihitünkszerint nem is fog megtörténni soha, (Helyeslés a szélső balon.) Ezen álláspontnál fogva engem ezen törvényjavaslat mes^ítélésében nem vezethet más, mint az, vájjon az a centralisatio vagy pedig az önkormányzat felé hajlik-e? Nagyon természetes, hogy midőn önkormányzatról beszélek, nem érthetem azon állapotot, a melyet az 1870: XL1I. törvényczikk teremtett. Mert hol van a mai önkormányzatnak, hol van a mai megyének önrendelkezési joga? Hisz annyi önrendelkezési joga sincs, mint a mennyi az 184 8. év előtt a községeknek volt. Hisz már a minister nagyobb gyámkodást gyakorol a vármegyén, mint 1848 előtt az uriszék és a vármegye a községeken. Hol van a szabad választási jog? Hiszen ott áll ez ellenében a főispáni eandidatiónak határtalan joga, azért nem tudom azt sem megérteni, hogy a ki a választást ugy pártolja, mint Török Zoltán t. képviselőtársam, hogyan szavazhat ezen javaslatra. De hol van a választá i szabadsága akkor, midőn a főispáni hatalom mellett ott van a minősítési törvénynek egy meglehetősen elleplezett, de azért megirt sza ásza, mely azt rendeli, hogy egy bizonyos idő múlva csak az lesz választható kikét évi gyakorlatot is kimutat. És gya korlatot szerezni a megyékben kinek lehet t. ház'? Lehet a főispán által kinevezett közigazgatási gyakornoknak és lehet a tiszteletbeli tisztviselőknek, kik ismét a főispán által neveztetnek ki. (Ugy van! a szélső balon.) A választás tehát ezek köréből történhetik. Meglehet választani a főispán által már kinevezett hivatalnokot, persze ha a candidatióban a főispán még különösen meg nem tiltja. Az 1870. óta alkotott törvények nem hogy fejlesztették volna az önkormányzatot, mint mindannyian tudjuk és érezzük, hanem azt még szűkebb korlátokra szorították, a megye testének egyik tagját a másik után vágták le és a mikor megkötözték és megcsonkították a tehetetlen törzset, akkor még csúfolják és azt mondják, hogyha isten vagy, miért nem szálsz le a keresztről. Meglehet, t. ház, hogy mégis leszáll a keresztről; de attól tartok, hogy ekkor bekövetkezik az, a mi bekövetkezett az isteni halottnál is, hogy e feltámadást mennydörgés és földindulás fogja kisérni. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Én azonban azt hiszem, hogy nem lehet e háznak egyetlm tagja sem, a ki nyílt szemmel, határozottan oda törekedjék, hogy ebben az országban meginduljon a föld, mert azt ugyan meg lehet tenni, hogy meg-