Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-201
03 291. or. 5 z;'!g;fi» ülés márezius !!. 1886. induljon, de nem ismerek oly embert, a ki ezt a megindulást meg is állítsa. {Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) Azok, a kik e törvényjavaslatot pártolják, nem is azt hozzák fel mellette, hogy ez az önkormányzatot helyreállítja. A többek közt ;izt hozzák fel, hogy a kormánynak rendelkezésére kell bocsátani azon eszközöket, a melyek nélkül természetes feladatának, mely az állami akarat végrehajtásában áll, meg nem felelhet. Ennél furcsább indokot, t. ház, rég nem hallottam. (Halljuk! Halljuk!) Mikor nem tudta ez a kormány akaratát végrehajtani 1 ? Hisz tudjuk, hogy nemcsak törvényes rendeleteinek tudott ebben az országban foganatot szerezni, hanem törvénytelen rendeleteinek is. (Ugy tan! a szélsőbaloldalon.) Tovább megyek; még azt is meg tudta tenni, hogy a mikor Magyarországon egy alispán találkozott, kinek eszébe jutott, hogy talán a törvény még sem engedi meg a törvénytelen rendeletek végrehajtását, azt fegyelmi eljárással sújtotta. Ily körülmények között azonindoknak, hogy ezen kormánynak hatalmat kell kezébe adni, hogy akaratát érvényesítse, legalább is értelme nincs. Hegedűs Sándor képviselő ur rossz néven vette azt, hogy gróf Apponyi Albert képviselő ur azt mondotta, hogy nemcsak magát a törvényt, hanem azon szellemet is kell tekinteni, a mely a kormányt annak végrehajtásában vezetni fogja. Az én nézetem is oda terjed, hogy különösen tekinteni kell azt a szellemet, a melylyel a kormány azt a hatalmat, melyet a törvény ad kezébe, használni fogja. Hogy ez mikép fogja használni, nem nehéz eltalálni annak, a ki ismeri, hogy mikép használta a hatalmat eddig. (Élénk helyeslés a száső baloldalon.) Ne vegye tehát senki tőlünk rossz néven, ha képviselői kötelességünk teljesítését abban keressük, hogy e kormánytól megtagadunk minden oly eszközt, a mely hatalmának tovább terjesztésére alkalmas. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E kormánynak nem lehet más ezélja, mint az, hogy a ministerelnök ur azt saját önző hatalmi czéljaira használja fel. Megengedem, t. ház, hogy ez vád és hogy igaza volt Hegedűs Sándor t. képviselőtársunknak abban, hogy nem csak vádolni, hanem bizonyítani is kell. Én tehát követni akarom tanácsát és bizonyítani fogok. (Halljuk! Halljuk!) A fusió mézes évében történt, hogy egy megyei törvényhatóság azt határozta, hogy — és ezt Bezerédj Viktor képviselőtársamnak ajánlommegszivlelésül — hogy a közmunkatervek en bloc fogadtassanak el, a nélkül, hogy azok részleteztessenek, megvitattassanak. Azon megyei ellenzék ezen eljárást nem tartotta sem helyesnek, sem törvényesnek s felfolyamodott a ministerkez. És mit tett a minister? Helybenhagyta a vármegye eljárását. Ez az egyik eset. A másik ugyanazon megye egy járásában történt néhány évvel ezelőtt. Nem helyeselhető, de érthető okokból a járás egy községében békétlenség, zavar támadt. Ennek következtében a szolgabíró a népre lövetett, egy ember súlyosan megsebesült, egy pedig meghalt. Minthogy azonban egyrészt ugyanakkor, mikor a zavargás történt, azokat, kik a harangot félre akarták verni, a harangozó felesége kergette el; s miután másrésztaz acták között ott feküdt a karhatalom parancsnokának egy levele, mely azt tartalmazta, hogy jöjjön az alispán e viszonyok megvizsgálására személyesen, mert itt nincs baj, nincs zavar s az legfölebb a szolgabírónak félelemtől meglágyult agyában rejlik s miután bebizonyult, hogy a megsértettek a lövést hátulról, tehát futás közben kapták: indítványoztatok; a vármegyén, hogy vizsgáltassa meg, vájjon a szolgabiró ez alkalommal megtette-e kötelességét? A megye ily értelemben, egyhangú végzést is hozott s vizsgáló bizottságot küldött ki. Azonban ekkor egy a főispánhoz közel álló ur ez egyhangú határozatot megfelebbezte a ministeriumhoz. S mi történik? A ministerium azt mondta, hogy itt vizsgálatnak helye nincs. Még egy harmadik eset, mely nem rég történt. Á megye hibát látott bizonyos pénzei kezelésének ellenőrködésében, indítványt tettek tehát arra nézve, hegy vizsgáltassák meg, vájjon történt-e és ki részéről mulasztás az ügyben, hogy ez netán később bekövetkezhető kártérítési kérdés tisztázására szolgálhasson. A megye elutasítólag határozott. Felfolyamodás történt s az ügy a ministeriumba került. A ministerium pedig helybenhagyta a megye határozatát. No hát t. ház, az ügyek talán önmagukban még nem jelentenek annyit, mint ha még azt mondom el, hogy a ministerium mind e határozatokat nem is indokolta, tehát indokul azt kell elfogadnom, a mi a fölterjesztésekben volt. Ott pedig nem állt sem több, sem kevesebb, minthogy kéretik a ministerium, hogy ugy határozzon, a mint határozott, mert egyébként a kérdésből az ellenzéknek diadal származnék. (Derültség a szélső baloldalon.) No hát t. ház, ily példák ellenében valóban kötelességmulasztásnak tartanám, ha e törvényjavaslatot elfogadnám. Tudom, t. ház, hogy nem én, hanem Demosthenesek jöhetnek ide és nem fogják a t. túloldalt arra birni, hogy meggyőződését vagy tán álláspontját megváltoztathassa. De tudom azt is, t. ház, hogy ha ezen törvény meghozatik, jégtáblára lesz az irva. De ne gondolja a t. oldal, hogy a hideg tél örökre tart, mert bizony mondhatom, hogy az első perzselő napsugár azon jégtáblát nem csak elolvasztja, hanem vizözönt is fog elő-
