Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-200

200. ország-ős ülés jairMins 10. 1SSI. 51 tényező. Azonban a törvényekben megirt egyenjogúság csak formula, a melyet a valóságos erő tényezőivel kell kitöltenünk. Már most, t. ház, a népességben erősebb és a eulturában magasabb fokon álló és vagyonosabb állammal szemben mi alkotja Magyarországnak igazi erejét? Annak egysége és ezen egységes szervezet által egy nagy, nem faji, hanem állami értelemben vett nemzeti politikának következetes valósítása. (Általános helyeslés.) Ezek azon indokok, t. ház, a melyekről én azt tartom, hogy Magyarországnak azon értelemben, mint mondám, a eentralisatio terére kell lépni. De hát én igen jól értem a ragaszkodást az önkormányzati intézményekhez. És azután Helfy t. képviselőtársam, az nem színlelés, hanem valóságos és meggondolt és intézményekkel beváltható politika az, ha azt mondjuk, hogy összes önkormányzati intézményünket akarjuk és tudjuk újjászervezni, határozó hatalommal ellátni, ismerünk és tudunk oly intézményeket, hogy befolyással látjuk el azokban az ügyekben is, melyeket állami közigazgatásiaknak ismerünk, képesek vagyunk decentrálisalni egy más értelemben is. Nem kell a központi kormány kezében minden intézkedő hatalmat összpontosítani. A jogi ellenőrzést, azt a mit közigazgatási bíráskodásnak nevezünk, átadjuk egy független bíróságnak. Más ügyeket elintézte tünk végleg egy eollegiumban, mely ugy állami, mint választott, tehát önkormányzati befolyást képviselő közegekből áll, mely a törvényhatóságokkal áll kapcsolatban. Defentartjuk erre is a központi kormány ellenőrizetét, hogy hatáskörükben maradjanak, hogy törvények szerint járjanak el. Igaz, az az önkormányzat nem lesz ugyanaz, a mi ma; hiányozni fog belőle a tisztviselők választása. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Hát mi marad ?) Épen az a kérdés, hogy mi marad? (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt marad az, a mi az önkormányzatnak lényege; több helyi érdekű ügy felett határoznak mint ma és szabadabban mozognak mint ma, megmarad összes politikai hatáskörük, fogják ellenőrizni nem csak saját határozataik végrehajtását, de az állami közigazgatási ügyek végrehajtását is területükön, részt vesznek a közigazgatási bíráskodásban, állíthatnak egészségügyi, culturalis, közgazdasági érdekeik számára intézeteket, nevezhetnek ki ezen ügyekre közegeket is, szedhetnek adót saját szükségleteikre a törvényes határok közt? Mindez — kérdem — semmi?! Hát mutassanak nekem, ne foederativ köztársaságokat, de egyetlen egy egységes államot, a hol másban áll az önkormányzat! Mutassanak nekem egyet, a hol az abban áll, a miben önök helyezik, hogy választanak az állam számára, a rendőri hatalom gyakorlására közegeket?! (Halljuk! Halljuk!) Nem Anglia példájával akarok én érvelni, a mi ellen képviselőtársam Helfy Ignácz tiltakozott, ezelőtt két évvel, ugy gondolom, legelőször én hoztam fel annak a bizonyítására, hogy a hivatalnokválasztás, az önkormányzatnak nem lényege, nem pedig annak bizonyítására, a mit ő ki akar olvasni belőle, hogy az a kinevezési szervezet és a continensen uralkodó kinevezési szervezet egymáshoz hasonló. Nincs állam Európában, mely az önkormányzati intézményt, ha a községnél feljebb megyünk, nem ebben az értelemben venné — sőt többet mondok, igy a mint azt röviden vázoltam, folytonosan gyarapodni fog — egy állam sem menekülhet annak szervezete és folytonos tágítása alól és nem sentimentalis okokból, bizonyos gyöngédségből az önkormányzat iránt, hanem egyszerűen azért, mert a jelenkori állam feladatai oly óriási mérvben növekedtek, különösen a gazdasági, calturai érdekek előmozdítása terén, hogy az állam mindinkább kényszeríttetik a teher egy részéi magáról levenni és azokra átruházni, a kiknek az legközelebbi érdeke és feladata és a kik azt jobban elvégzik, mint ő. De itt van az önkormányzat másik criteriuma. Az, hogy a mit ez önálló hatáskörükben csinálnak, csinálják a maguk költségén, nem az országén. És meg kell adni a harmadik criteriumot is: csinálják függetlenül; azaz csinálják a törvényben, a rendeletekben megirt határok között, csinálják az ily szabályokban körülirt közérdek határai között: de e felügyelet gyakorlása mellett. Ez az önkormányzat ama neme, melyet meg akarok őrizni s a melyet politikailag is szükségesnek tartok. (Mozgás a szélső baloldalon.) Legyen szabad hozzátennem — tán nem fognak hinni az én jövendölésemben, de én merem mondani — hogy e hatáskör folyton tágul, csak legyenek meg a keretek és formák! Hiszen nem fog mindig tartani ez a nyomorúságos állapot, hogy az emberek a maguk anyagi gondjaival, az élet küzdelmeivel vannak elfoglalva : mely jobban elzsibbaszt bennük minden közügyi tevékenységei, mint bármi más. És nálunk annyival inkább fog fejlődni, mert vannak traditióink, van hajlamunk ily intézményekre, ezt meg kell őrizni és nem szabad elaludni engedni s nem szabad kellő' tér és kellő formák hiánya miatt megbénítani, akkor, ha majd középosztályunk anyagi helyzete javul és az élet nyomasztó gondjaitól menekült keblekben felébred a közügyek iránti érdeklődés, megizmo sodik a közérdek terén való működés vágya, majd meg fognak akkor ezen formák telni életerős tartalommal. Es akkor fog beállani az önkormányzat igazi gyarapodása. Én igy nézem a jövőt és nem hiszem, hogy a fejlődésben csalódjam. Ez még nem az egész probléma, a mi a közigazgatási újjászervezésre vár. Van még egy másik és csudálkozom, hogy a j jelen vita keretében még fel nem említtetett.