Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-200

őf W%. országos ülé* Hárezins 10. 1886. Közigazgatásunk jelen szervezete oly nemű, hogy a központi kormány és a törvényhatóság közt semmi közben eső fórum nem létezik. A közigazgatási bizottság vegyes természetű, az a törvényhatósághoz van kapcsolva. Önkénytelenül felmerül az az eszme, vájjon nem volna-e czélszerű egy középforumot alkotni tisztán állami közigazgatási ügyekre és pedig több törvényhatóság területét véve alapul, hogy a nagy összpontosítása az ügyeknek a ministeriumoknál, elkerültessék. Sok tekintet szól ezen eszme mellett; szól más, még Magyarországnál kisebb területű államok példája is, szól a régi igazság, hogy jól kormányozni távolról lehet, de a közigazgatást folytatni helyesen a közelből kell. Szól mellette, az igazságügyi szervezet analógiája is, mely szervezet természetesen csak akkor állana elő, ha több királyi tábla állittatnék. Egy ily közben eső fórum a deeentralisatiót sokkal nagyobb mérvben tenné lehetővé. De én ennek a módnak barátja nem vagyok. Mert Magyarország egységének nem csak törvényben való megírására, de intézményekben való megállapítására is törekszünk. (Helyeslés a baloldalon.) Mig ez minden irányban megalkotva és megszilárdulva nincs, addig, az én meggyőződésem szerint, a közigazgatás terén ily középformatiókról szó sem lehet. Lehet, hogy a jövő fejlődés meghozza azt, hogy tisztán állami közigazgatási tekintetben középforumok keletkeznek, lehet, hogy a jövő meghozza azt, hogy az önkormányzat tekintetében a törvényhatóságokon alul járási autonómiák lesznek, de a mint ma áll a dolog, én sem az egyiknek, sem a másiknak pártolója nem volnék. Kern szólok most a hatalmi visszaélések elleni biztosítékokról. Elég alkalmam volt és lesz azokról nyilatkozni, nincs miért ismételjem, a miket más alkalommal elmondottam s melyeket ma is helyeseknek tartok. De már most, t. ház, röviden vizsgálni akarom azt, minő viszonyban áll ehhez a felfogáshoz a kormány által benyújtott törvényjavaslat? (Halljuk! Halljuk!) Nézetem szerint, abból az álláspontból, melyet én képviselek, ugy kell megbírálni, hogy vájjon ebben az irányban egy következetes, öntudatos politikához az első lépést képezi-e? És én nem sejtelmekbe akarok bocsátkozni, én tudom, igen sokan ezen szempontból pártolják, de reám nézve az dönt, a mi hivatalosan kijelentetik. Én azt óhajtanám tudni, mi az az újjászervezés, melynek fokozatos valósítására a kormány vállalkozik? Mert e nélkül összemérni azt, a mit helyesnek tartok, azzal, a mi tervezetbe van véve, teljes lehetetlen. Erre én a nyilatkozatokban, egy összefüggő világos képét nem találtam. Ha már az egyes határozatokat vizsgálom, azt találom, hogy legfőbb kifogás a főispánok ellen tétetett. Egy bizo| nyos pontig a főispánok és a főispánok kezében megtorlódott hatalom annak következése, mert bizalmatlanság vezeti a törvényjavaslatot a törvényhatóságok iránt és ha e házban a legkülönbözőbb oldalról tett felszólalásokat tekintetbe veszem, hasonló bizalmatlanság létezik azon túlságos hatalomkör iránt, a mely a főispánok kezében összpontosítva van. Én nem tagadom, hogy a főispáni orgánum rendeltetését képező állami felügyeleti és ellenőrzési hatalmat nélkülözhetetlennek tartom. De ugy, a mint a javaslat eoncipiálva van, téves irányban indul: sodortatik a prefect-rendszer elfajulásafelé. És ha a ház türelemmel bír arra, {Halljuk! Halljuk !) hogy az ember ilyen száraz, egyáltalában nem fényesen hangzó, nem is nagy eszméket hirdető kritikába bocsátkozzék, de a melyek a valósításnak részleteire vonatkoznak, megmondom, miben találom én elhibázva az intézmény reformját, magában a törvényjavaslatban. (Halljuk! Halljuk!) Mindenek előtt abban, hogy a főispáni hivatal teljes hivatali jelleggel nincs felruházva. Ha komolyan veszszük azt a hatáskört, a mit a főispánnak be kell tölteni, akkor nem üres kívánalom, hogy qualificatióval kell birni neki; hiszen ellenőrizni alantas hivatalnokokat, még pedig az állami közigazgatás minden ágában, ellenőrizni annyiféle ügykörben, hogy képzelhető más egyén részéről, mint a ki maga is hivatalnok, valóban szakszerű hivatalnok és a ki a szolgálatot elméletileg és gyakorlatilag ismeri. Ha ez nincs meg, ez a prefet-rendszerhez viszi közel és meg van a veszély, hogy politikai agensi minőségét fontosabbnak tartja ellenőrzési hivatásánál. És ezzel a pártpolitika érdekkörébe teljesen bevonatik az egész közigazgatásra gyakorlott befolyása, pedig azt attól egyenesen távol kellene tartani. És abban, hogy hivatali minősége van az illetőnek, egygarantia foglaltatik arra nézve, hogy az illető nem lesz hajlandó magát annyira politikai párteszköznek tekinteni s önmaga fentartására mindent elkövetni az által, hogy a politikai pártkormányt fentartja. Ha erre bizonyíték kell, hát méltóztassék megnézni az analóg állást Németországban, a német közigazgatási szervezetben.. Ott van az Oberpräsident, a ki sokkal nagyobb körnek élén áll, mint a főispán; ott van a Eegierungspräsident, a ki nagyobb kerületet kormányoz, mint a megye; ez is az államkormánynak bizalmi személye. Az első pedig sokkal nagyobb ur is, mint a főispán, de hivatalnok és pedig a szolgálat minden fokozatain kiképzett hivatalnok, meg van ezen állással összekötött öntudata és eljárása annak megfelel. Az, hogy bizalmi állást foglal el: még nem foglalja magában azt, hogy állása a pártkormánynyal változik. Az arra i kötelezi, hogy a kormány intentióit értse és abban