Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-199
rsä 199. ország«s ülés márczius 9, ISSö És a concret példa, a mire bátor vagyok hivatkozni, az — bocsánatot kérek, hogy egy egészen triviális hasonlattal élek — seperjen mindenki a maga háza előtt, t. képviselő ur. (Elénk mozgás balfelöl. Helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Mert az a képviselő ur, vagy azok a képviselő'urak, vagy azok a választók, akik esetleg erre a kormánypártra, vagy annak a jelöltjére, vagy ha nem is jelöltjére, bárkire szavaztak, de esetleg— a mint ő magát kifejezte — ezen kormány mellett voltak: azok látják, tudják, hogy itt mi van megszabva, mit remélhetnek ezen a téren, mert csak erre szorítkozom. T. képviselőtársamnak azonban vannak segédcsapatai és nem azért mondom ezt, mintha azok hazaíiságában kételkedném — értem a királyföldi képviselő urakat — hazafiságukat nem vonom kétségbe, én a felfogásról beszélek. Felkérem t. képviselőtársamat, adasson magának programmot ezen segédcsapatok által a magyar nyelv, a közoktatás, az igazságszolgáltatás terén a magyar állam intézkedési jogkörének, ellenőrzésének szempontjából. (Tetszés a jobboldalon.) És ha a t. képviselő ur elfogadja mindazt, a mit ezek az urak előírnak, azzal az állásponttal együtt, melyet ők a magyar közművelődési egylet dolgában elfoglalnak, mondanak és irnak: akkor én nagyon fogok csudálkozni, de elismerem, hogy e tekintetben egészen egyöntetű eljárású lesz. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) De meg vagyok győződve, hogy t képviselőtársam azt a magyarázatát a magyar közjognak és a magyar nyelv jogosultságának és a magyar közművelődési egyletek törekvésének, melyet arról az oldalról adnak; azon határokat, a melyeket arról az oldalról akarnak ezen mozgalomnak szabni, el nem fogadja. (Ugy van! Tetszés a jobboldalon.) És ennek következtében figyelmeztetem arra, hogy igenis seperjen a maga háza előtt. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Én, t. ház, e javaslatot azon alapon, a mint említettem, hogy tudniillik ez compromissum a különböző törekvések közt, mely a jelenlegi helyzet igényei nyilvánulásainak, ha nem is teljes mértékben, de nagy mértékben megfelel, elfogadom és megvallom — ne méltóztassék rossz néven venni — nekem azok a kifakadások, támadások, melyek a kormány és ezen párt ellen e tekintetben felmerültek, azt a síriratot juttatják eszembe, (Halljuk! Halljuk!) mely igy szól: „Itt nyugszom én, olvasod te; olvasnám én, nyugodnál te." (Derültség a jbboldalon.) Én olvasni akarok. {Élénk tetszés a jobbóldalon.) Elfogadom a törvényjavaslatot. (Hosszantartóélénk helyeslés jobbJelől.) Kiss Albert: T. ház! Ha valaki a közigazgatási jogok és kötelességek terén az önkormányzat elvének őszinte híve, lehetetlen, hogy az meg ne döbbent volna akkor, midőn a háznak ezen oldaláról, a legközelebb múltból egy egészen új irányt jelző elv hangoztatott. Hangoztatott oly ékesszólással, a milyennek tanúi voltunk. De egyszersmind lehetetlen, t. ház, az is, hogy néma onmegadással és önmegtagadással fogadja azon törvényjavaslatot, a mely jelenleg a t. ház előtt van. Különösen, t. ház, mi a függetlenségi és 48-as párt tagjai vagyunk jelenleg sajátságos helyzetben. Mi kik az önkormányzati jogok védelmeért e házban oly sokszor és oly különböző téren emeltünk már szót, mi azon sajátságos helyzetben látjuk magunkat, hogy a jelen tárgyalás alkalmával folytonosan mintegy aggódnunk kell a törvényhatóságok önkormányzati jogáért, mely mintegy törékeny sajka Scyllaés Charybdis között a szabad elvű párt és mérsékelt ellenzék közt akként hányatik, hogy nekünk folytonosan aggódnunk kell, hogy ismét teljesedni fog reá vonatkozólag azon í égi mondat: jncidit in Scyllam, qui vult evitare Charybdim. És ez azért sajátságos, mert azok közül, a kik idáig ezen házban a jelen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával felszólaltak, alig volt, a ki nem ugy mutatta volna be önmagát, hogy ő az önkormányzatnak híve. Maga a t. előadó ur az önkormányzat hívének vallotta magát. Utána a niinisterelnök ur hasonlóan nyilatkozott. Sőt, hogy szavuknak erőt kölcsönözzenek, rámutattak a törvényjavaslat harmadik szakaszára, mely harmadik szakasz azt tartalmazza, hogy a törvényhatóság önkormányzati jogánál fogva a saját belügyeiben intézkedik, határoz, szabályrendeleteket alkot; határozatait, szabályrendeleteit végre is hajtja. Erről az oldalról (a balközépre mutat) Horváth Lajos t. képviselőtársam nagyszabású beszédében szintén ugy mutatta be magát, mint az önkormányzatnak híve, mert szóról szóra ezeket mondotta: „Én,t.ház, a megyei önkormányzatnak híve voltam és őszinte híve leszek mindig. Igazat adok azoknak, a kik azt mondják, hogyha e nagybecsű intézmény örökül nem szállott volna reánk elődeinktől, meg kellene ezt alkotni ma és meg kellene alkotni azon kettős hatáskörrel, melylyel ma is bir, tudniillik közigazgatási és oolitikai hatáskörrel". És mégis meglepő, t. ház, hogy mikor Horváth Lajos t. képviselő uraz előadó ur által védett törvényjavaslatot bírálja; hosszas és alapos bírálata eredményéül, azt jelentiki, hogy azon törvényjavaslatnak egyetlen egy alapeszméje a kormány és főispán hatalmának nagymérvű kiterjesztése, annak feláldoz mindent s lefoglalja a megyének nemcsak minden jogát, nem concedál a megyének semmit, hanem még tovább megy, mert a t. képviselő ur az általam hivatkozott harmadik szakaszra laconicusan kimondja, hogy az abban körülirt önkormányzati jog addig lesz önkormányzati