Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-199

191. országos ülés múrexine- 9. 1886. 33 jog, mig a belügymimeter és a főispán akarják, mert mihelyt azok az ellenkezőt akarnák, azonnal ezen harmadik szakaszban körülirt önkormányzati jog nem lesz egyéb, mint ő maga monda, egy valóságos fictio, A ministerelnök ur ezen beszéddel szemközt igyekezett az önkormányzati jognak védelmére kelni: megtámadta a Horváth Lajos t. képviselő ur által itten pártolt kinevezési rendszert még a jurisdictióval felruházott tisztviselőkre nézve is; megtámadta azon szempontból, mert, mint magát kifejezte, meg kellett azt neki támadni a magyar nemzet szelleméből és a municipalis jogoknak védelméből kiindulva. Sőt tovább ment a ministerelnök ur, mert határozottan azt állította, hogy a Horváth Lajos képviselő ur által indítványozott rendszer nagyobb megszorítása lenne a municipalis jogoknak, mint az, mely ezen törvényjavaslatban proponálva van. Ha már most, t. ház, ily fontos kijelentések után bárki figyelemmel hallgatta vagy olvasta gróf Apponyi Albert képviselő urnak azon nagyszabású beszédét, mely arra következett, ismét sajátságosan azzal találkozik, hogy mélyen t. képviselőtársunk az önkormányzat oly erős hívének mutatta magát, a ki ezen téren nem enged senkinek. Azt mondta, hogy távol áll azon felfogástól, mintha parlamenti felelős kormány és önkormányzat közt ellentétet látna és kijelentette, hogy ő azon életerős politikai életnek, azon életerős politikai szabadságnak fejlődését, mely nélkül a parlamenti kormányzat merő fictio: önkormányzat létezése nélkül nem is tudja képzelni. Midőn ezen kijelentés után hosszasan és alaposan vizsgálta a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, vizsgálata eredményeként azon kijelentésre jut, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban nincs egyéb, mint újabb lépés a szabadságellenes törekvések, az önkény azon lejtőjén, melyen már vagyunk és épen azért, kérve-kérte a t. házat, hogy a t ,rvényjavaslatot még általános tárgyalás alapjául sem fogadja el. Ez azon sajátságos helyzet, t. ház, a melyre rámutattam. Ez azon sajátságos helyzet, a melybe különösen mi, ezen pártnak tagjai, a jelen tárgyalás alatt jutottunk. És hogy ezen helyzetet jobban kidomborítsam, kiemelem, hogy meglepő ránk nézve, hogy odakint, e házon kívül, már nemcsak egyesek mondják, hanem maga a napi sajtó és ennek egyik igen tekintélyes, a kormánykörökhöz nagyon közel álló orgánuma is hirdeti: ime a függetlenségi és a negyvennyolczas párt már nemcsak hazánk önállóságának és függetlenségének, hanem az önkormányzati jogoknak terén is egymaga áll elszigetelten s egymaga védelmezi azt. Sőt tovább megy a sajtó, mert már eldobta azt az álarczot, melyre a múlt tárgyalás alatt Ugron Gábor t.képKÉPTH. NAPLÓ. 1884—87.X. KÖTET. viselőtársam czélzott s nyíltan azt hangoztatja, hogy a jelen tárgyalás e házban semmi más, mint a megyek feletti halálos ítélet s hogy a megye nem fog soha többé feltámadni. Jól tudom, t. ház, hogy nemcsak hazánk területén, hanem egész Európaszerte vannak oly áramlatok, melyek a közszabadságra nézve egyáltalában nem kedvezők; jól tudom, hogy vannak oly áramlatok, a mikor a népjog és közszabadság ellen tör minden hatalom és álczázottan vagy őszintén, de absolut uralomra törekszik. Hogy hazánkban milyen ezen áramlat, eléggé jelzi ezt az, hogy ime a negyvennyolczadiki törvényekbe lefektetett elvek és vívmányok után csaknem egy félszázaddal még mindig nemesi levelek és kiváltságok osztatnak, sőt e házban a múlt évben a főrendiház rendezéséről tanácskoztak. Hogy iiy áramlat mellett az 1848-iki törvényeknek, a szabadság és alkotmány védbástyáinak nevezett megyék a jelen kormány közigazgatási rendszerébe bele nem illeszthetők : ezt teljesen értem, hiszen azon megyék nem egyes ember párturalmának megvédésére, hanem a népjog és a közszabadság biztosítására alakíttattak. (ügy van! balfélöl.) En azonban hiszem és reménylem, hogy ha egykor hazánk állami önállósága és függetlensége ki lesz viva: a vármegyéknek, a közszabadság ezen védbástyáinak ezen ormain még lengeni fog diadalmasan a háromszínű zászló s nem lesz az onnan végleg eltávolítva. (Élénk tetszés a szélső halóidalon.) De addig is engedje meg nekem különösen a a t. mérsékelt ellenzék, hogy a magam részéről kijelenthessem, hogy a legközelebb történtek ismét egygyel szaporították azon kérdések számát, a melyek minket, e két pártnak tagjait, egymástól elválasztanak. Őszinte sajnálattal jelentem ezt ki a magam nevében, mert megvallom, hogy ezen kérdések szaporodása sem az egyik, sem a másik pártra jót, meggyőződésem szerint nem hozhat. Igaz ugyan, hogy, gróf Apponyi Albert felénk fordulva, hozzánk ama szavakat intézte, hogy ő teljesen tévesnek tartja az önkormányzat fogalmának a tisztviselők választásának jogával való öszszezavarását. De én ezen kijelentést nem találom olyannak, hogy legalább engem megnyugtatni birjon, sőt rám épen az ellenkező hatást gyakorolta. Ugyanis, ki állította ezen pártról valaha, hogy az önkormányzati jog és a tisztviselők választása egy és ugyanaz ? Ha valaki ilyet állíthatott volna, én tiltakoznám az ellen; de ilyent nem állított köztünk senki és remélem nem is fog állítani. Mi csak azt állítottuk, a minek határozati javaslatunk végsorában kifejezést is adtunk, hogy a választási jog a megyei önkormányzatnak egyik eminens kelléke, sőt annak mintegy kiegészítője; (Igaz! Ügy van! a szélső laloldalon.) Mi csak azt