Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-214
214. országos llés mároirias 27. 1S86. 367 képviselő, tudniillik gróf Keglevich István, Németh Lipót, Szilágyi Dezső és Szily László urak helye az illető ^bizottságokban megürülvén, ezen törvényjavaslat részletes tárgyalásának befejeztével czélszeríí lenne talán az illető bizottságokban megürült helyekre a választást megejteni. (Helyeslés.) Ezeket előzetesen kijelentvén, kérem a t. házat, méltóztassék most Neményi képviselő ur interpellatióját meghallgatni. Neményi Ambrus: T. ház! (Halljuk!) A román kereskedelmi szerződésre vonatkozólag utolsó időben számos, némelykor egymással teljesen ellentétes hír került a nyilvánosság elé. Ezen híreknek valóságáról ítéletet mondani nem érzem magamat hivatva, annyi azonban bizonyosnak látszik — és én nem hiszem, hogy a t. kormány ennek ellentmondana — hogy a kereskedelmi szerződésnek megújítása annak módja és rendje szerint, június hó elejéig merőben lehetetlen. Az okokat, melyek ezen minden tekintetben sajnos késedelmet előidézték, nem keresem; de ugy hiszem, azok nem eredtek sem e monarchia kormányainak, sem e monarchia közvéleményének hibájából. Mert hiszen, ha nines is hivatalosan megállapítva, azért szembetűnő a különbség, mely ezen ügynek tárgyalásánál monarchiánkban és a szomszéd Romániában észlelhető. Bár a lefolyt tiz esztendő nekünk számtalan panaszra adott okot a román kormány ellen, melynek eljárása sokszor minden igaz indok nélkül súlyosan sértette kereskedelmünknek legitim érdekeit; e monarchia közvéleménye a legteljesebb objectivitással és a szerződéses ország iránti tekinteteknek gondos megóvása mellett tárgyalta ezen ügyet és tudtommal részünkről egyetlen nyilatkozat sem történt olyan, mely oda át visszatetszést kelthetett volna. És ez annál több elismerést érdemel, mert Romániában tudvalevőleg ez ügygyei kapcsolatban a legféktelenebb agitatió fejlődött ki, mely nemcsak a sajtóban és szaktestületekben, de a kamarákban is folytattatott egészen oly irányban, mintha a fennálló kereskedelmi szerződésnek eddig is minden előnyét mi élveznők, mig annak minden hátránya Romániára nehezedett volna — egészen oly irányban, mintha Romániának csak megüzenni kellene a vámháborút a nélkül, hogy nekünk módunkban állana a védekezés. Ugy hiszem, felesleges volna ezen felfogásra akár csak egy szót is vesztegetni; nem is hoztam fel ezeket más czélból, minthogy rámutassak arra, mit várhatunk a jövőben — esetleg szerződés nélküli állapot mellett — oly országtól, mely a szerződésnek tartama alatt is nemzetközi kötelességeinek teljesítésében ennyi önkényt tanúsított. És épen ebből a szempontból habozás nélkül megvallom, hogy még szerződés nélküli állapotnak is határozottan előnyt adnék az oly állapot felett, melyben volna ugyan szerződésünk, de az csak a mi részünkről tartatnék tiszteletben. (Ugy van/) Mert hiszen, mit láttunk eddig? Láttuk, hogy a román vámkezelésnél a legkülönfélébb zaklatásoknak volt kitéve monarchiánknak egész forgalma; (Igaz !) láttuk, hogy a román igazságszolgáltatás honosaink vagyoni és személyes jogainak nem nyújtott kielégítő védelmet; láttuk, hogy ezen szerződés világos értelme ellen és annak egyenes kijátszására octroyk hozattak be és városi szabályzatok alkottattak, melyek épen a magyar alattvalóknak zaklatását és kereskedelmi szabadságuknak elkobzását czélozták; (Ugy van!) láttuk, egyszóval, hogy a szerződéses viszonyoknak előnyei ránk nézve folyton megrövidíttetnek, hátrányai megsokszorosíttatnak, mig a másik fél csak az előnyöket élvezi, kötelességein pedig könnyű szerrel magát túlteszi. Ily állapotnál, t. ház, sokkal kívánatosabbnak tekinteném még a szerződéses viszonynak megszüntetését is, mely mindkét félnek megadja a cselekvésnek és a megtorlásnak szabadságát. És itt egy megjegyzést tartok szükségesnek különösen az osztrák közönségre való tekintettel. Ausztriában divó minden félreértés kikerülése végett megjegyzem, hogy én távol vagyok ezen szerződés értékének kicsinylésétől és hogy ellenkezőleg a szerződési viszonynak megújítását óhajtom, bár tisztán számot vetek magammal az iránt hogy Ausztriával való vámközösségünknek hátrányait semmi sem tünteti fel, mondhatnám^ oly plasticus módon, mint épen ez a szerződés. Ámde, ismétlem, ezeknek mérlegelése mellett is, előnyt adok a szerződés megújításának, de csak ugy, ha elegendő garantiákat látok arra nézve, hogy az a szerződés, a milyen loyalisan és pontosan volt megtartva a mi részőnkről, épen annyi loyalitással és pontossággal lesz respectálva ezentúl a másik szerződő fél által is. (Helyeslés.) Ha ez iránt azonban biztosítékot nem nyerünk, akkor ez a szerződés a monarchia mindkét államára csak teher volna, melytől szabadulni kellene, nem pedig oly előny, mely akár csak a legcsekélyebb áldozatot is igazoltatná; (Helyeslés) akkor szükséges, hogy már most készülhessünk arra a kelletlen eshetőségre, melyet mások kényszerítenek monarchiánkra, de melynek hiszem, első sorban, annak könnyelmű előidézői fogják viselni veszélyeit és költségeit. Mert a vámháboru Ausztria-Magyarország és Románia között lehet és lenne is igen előnyös Németországra, lehet és lenne is igen előnyös Angliára — de hogy mi haszon származhatnék abból Romániára, azt eddig megtudni nem voltam képes, daczára annak, hogy a legnagyobb figyelemmel kisértem a román közvélemény épen azon részének minden nyilatkozatát, mely a mo-