Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-214
368 214. országos ülés märezins 27. 1886. narchiánk elleni vámháborut a legnagyobb szenvedélylyel követeli. Constatáljuk mármost, t. ház, mindkét félnek helyzetét. Szerződésünk lejár folyó évi június elején. Akkor a román kormány egy 40 napi átmeneti időt engedhet és ha ennek leteltével, azaz Julius hó 10-én a szerződés vagy megújítva vagy ideiglenesen meghosszabbítva nincs, ugy a román kormány köteles lesz — mint 1885. végével Svájczczal tette volt — reánk alkalmazni az 1885-ben megújított és most módosítás alatt álló autonóm tarifának tételeit, melyek a tiszta prohibitióval egyértelműek. Sőt az őt kötelező törvény szerint a román kormány másként nem is járhat el, ha július 10-ikéig legalább előzetes megállapodás a két állam között nem jött létre. A multak után Ítélve különben nem lehet kétségünk az iránt, hogy a román kormány velünk szemben a törvényt egész kíméletlenségében fogná alkalmazni. Ez irányban tehát a helyzet egészen tiszta. És most vessünk egy pillantást a másik rész készültségére is. Nem említettem ma azon tényezőket, melyeket nekünk már a monarchia geographiai és a közlekedési eszközök felett gyakorlott fenhatósága nyújt és a melyek teljesen elegendők volnának arra nézve, hogy bennünket ezen conflictus kimenetele iránt megnyugtassanak. E pillanatban csak azon eszközöket veszem szemügyre, melyek meglevő törvényeink által a kormány rendelkezésére adattak. Az 1882. vámtörvénynek III. szakasza felhatalmazza a kormányt, hogy oly államoknak bevitelére, melyek az osztrák-magyar árúkat kedvezőtlenebb bánásmódban részesítik, mint más államoknak árúit, a behozatalnál a vámtarifában megállapított vámon felül még ennek 30 százalékát tevő pótlékot és ha az árúk a tarifa szerint vámmentesek, azoknak kereskedelmi értéke szerint rendeleti utón megállapítandó 15 százaléknyi speeificus vámot alkalmazzon. A törvénynek ezen intézkedése azonban, a román árúknak természetét tekintve, ez esetben nem volna elegendő. Azonban ugyanezen szakasz utolsó kikezdésében azután felhatalmazást ad a kormánynak, hogy ezen intézkedés alól rendeleti utón kivételt engedhessen és pedig akár oly módon, hogy az említett százalékokat meghaladó vagy azoknál csekélyebb vámpótlékot alkalmazzon. Ez az utolsó kikezdés szól oly esetekre, mint a melyben a román kereskedelmi szerződéssel szemben vagyunk. A monarchia tehát beérheti egyelőre azzal, hogy ezen törvény alapján a román árúkat ugyanolyan elbánásban részesítse, mint a milyent Románia, autonóm tarifájának értelmében, velünk szemben alkalmazni találna. Rövid idő múlva ez az eljárás meg fogná tenni hatását annál inkább, mert Románia tudvalevőleg csaknem kizárólag oly árúkat exportál, melyek Ausztria-Magyarországnak is kiviteli czikkeit képezik és melyeknek területünkről való kizárása e monarchia mindkét államának számos érdekköre által örömmel üdvözöltetnék. Ámbár tehát a szerződéses viszonynak megszüntetése első sorban nem minket sújtana; ámbár tudjuk, hogy kormányunk kezébe le van téve a megtorlásnak minden szükséges eszköze és semmi sem jogosít azon feltevésre, hogy annak alkalmazásában nem járna el kellő erélylyel; mégis hasznosnak tartanám, ha a közvélemény e parlament szine előtt azt a megnyugtatást nyerné, hogy kormányunk e tekintetben is nehéz és complicált feladatainak, valamint az ezekből folyó szükséges elhatározásoknak magaslatán áll. Hogy erre alkalmat adjak — ez czélja ezen felszólalásomnak és azon interpellatiónak, melyet következőkben van szerencsém a kereskedelmi minister úrhoz intézni: (Halljuk!) „Interpellatio a kereskedelmi minister úrhoz : Tekintettel arra, hogy a román kereskedelmi szerződés megújítására vonatkozó tárgyalásoknak bármilyen gyorsítása mellett is kizárva látszik annak lehetősége, hogy az új kereskedelmi szerződés június hó 1-jéig, azaz a régi szerződés lejártának napjáig, megköttessék; tisztelettel kérdem a kereskedelmi minister urat: 1. van-e kilátás arra, hogy a régi szerződés a szokásos 40 napi átmeneti időn túl is meghosszabbíttassák ? 2. azon esetre, ha a jelenlegi szerződés meghosszabbítása sem sikerülne Julius hó 10-ig, minők azok az intézkedések, melyeket a minister ur szemben a román prohibitiv rendszerrel, nevezetesen az 1885. áprilban kihirdetett vámtörvénynyel, melynek tételeit a román kamarák utolsó időben még fokozni is óhajtották, életbe léptetni szándékozik, minthogy az 1882. osztrák-magyar vámtörvény III. szakaszában a magyar kormánynak, a törvényhozás megkérdezése nélkül is, ily intézkedéseknek megtételére elegendő módokat nyújt? 3. hajlandó-e a minister ur a képviselőháznak felvilágosításokat adni a román kereskedelmi szerződés megújítása iránt folytatott tárgyalásoknak jelenlegi állásáról és azon okokról, melyek ezen tárgyalásokat mindeddig késleltették?" Elnöki Az interpellatio közöltetni fog a