Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-214

214. országos ülés márezius 27. 1886. 35 \ nál nem csak arra van tekintet, hogy a törvények szerint megszabott qualificatiónak megfelel-e az a főszolgabíró, a kit meg akarunk választani, nemcsak arra tekintenek, hanem arra is, meg van-e a kellő műveltsége, meg van-e a kellő tekintélye, hogy azon járást megelégedéssel és tekintélylyel képviselhesse. Ezen indokoknál fogva én kérem a főszolgabírót is ezen kivételes helyzetbe szintén tenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Másik kifogásom pedig az: ezen pontban a negyedik sorban az van, hogy csekélyebb vétségekért is a közigazgatási tisztviselők 10 forintig büntethetők a felebbezés kizárásával. (Zaj. Halljuk/) Én tudom azt, hogy vannak hivatalok, vannak tisztviselők, kik ilyen büntetésekkel sújtathatnak, hanem ezeknél, vegyük például a postahivatalokat, praecise meg lehet határozni, mikor kell neki 5 vagy 10 forintot fizetnie a mulasztásokért, a miket elkövet. Egészen más dolog az, a hol a szolgabírónak csekélyebb hanyagságáról van szó; itt még azt sem tudnám meghatározni, hogy mennyivel büntettessék, mert hiszen megtörténhetik, hogy ép az a csekélyebb hanyagsággal vádlott vagy megbüntetett szolgabíró valamennyi közt a legszorgalmasabb. A szolgabirák továbbá, a községi elöljárókkal, a politikai tisztviselőkkel vannak összeköttetésben, a mit szem elől téveszteni nem szabad. Ezért én a helyett, hogy „a felebbezés kizárásával" oda akarom tenni: „a felebbezésijognak megtartásával". Ez méltányos, azt hiszem, a megyei életben legkívánatosabb az, hogy semmiféle üldöztetésnek a tisztviselő kitéve ne legyen. Másodszor, ha azt akarjuk, hogy a szolgabirák jeles emberek legyenek, ne szabjunk oly feltételeket, hogy a hivatalt el ne vállalják, vagy azt elvállalván, odahagyják; mert egy szolgabírót, hogy ha 10 forint erejéig megbüntettetik, nem annak a 10 forintnak a súlya fogja őt a leginkább sújtani, de az a bosszantó modor (ügy tan! a szélső baloldalon) és elvesztjük a legszorgalmasabb, a legöntudatosabb tisztviselőt és nem leszünk képesek épen e törvénynél fogva olyanokat szerezni; mert e törvény mellett engedelmes katonákat szerezhetünk, de jó tisztviselőket nem, a mint már meg is mondtam, hogy a szorgalmat nem lehet decretálni, hogy mennyit ér. Megyei ember voltam, nem egy vármegyében, de sok vármegyében működtem, azok fcelviszonyaival megismerkedtem. Mit tapasztaltam? Azt tapasztaltam, hogy a hol jó alispán volt, ott a közigazgatás inenr, önbuzgalomban vetélkedtek a többi tisztviselők, nem volt ott szó a büntetésről, de mindenki szorgalmasan teljesítette kötelességét; sőt tudok példát, hogy á leghanyagabb vármegyében a lelkes alispán minden büntetés nélkül a legszorgalmassbbá, a legbuzgóbbá tette a tisztviselőket a maga példájával. KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. X KÖTET. I Ez tehát egészen fölösleges, de boszantó is . ez az eljárás és annálfogva káros is; az pedig igazságtalan, hogy ne felébbezhessen. Ez katonai regula, hogy tartozzék salutálni és még megköszönni azt, hogy jogtalanul megbüntettetett. Módosítványom igy szól: Az m) pont első sorában ezen szó után „főorvos" teendő: „főszolgabíró". A negyedik sorban kihagyandó ez: „felebbezéskizárásával" és helyébe teendő: „a felebbezésési jognak fentartásával." (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Én osztozom azon nézetekben,melyeket Almásy Sándor t. képviselőtársam az ő módosítványának indokolásául felhozott. Bátorkodom azonban a t. ház becses figyelmét még az l) pontra irányozni. Ebben is van oly intézkedés, ámbár csak föntartása az eddigi állapotnak, melyet én részemről fentartani nem óhajtok. Az mondatik tud idillik, hogy az alispán rendelkezik a törvényhatóság tisztviselőivel, a segédés kezelő személyzettel s ha hivatalos kötelezettségének teljesítésében — vagy valamely hivatalos megbízásban — egyik vagy másik pontosan el nem jár, a teendők teljesítésével más rendes vagy tiszteletbeli tisztviselőt biz meg s azt a házi pénztárból a hanyag tisztviselő fizetésére utalványozott nap díjakkal látja el; Ezen intézkedés, t. ház, kapcsolatban azzal a behozandó rendbüntetéssel, oly valami, a mi egyáltalán nem illik ahhoz a társadalmi álláshoz, melyet a megyei tisztviselő, különösen a magasabb állású tisztviselő elfoglal. Ezek lealázok a tisztviselőkre, ennek folytán rontják tekintélyüket s ártanak a eollegiális jó viszonynak is, mely pedig, hogy fenálljon a tisztviselői karban, magának az administratiónak érdekében nagyon szükséges. A mi nevezetesen az l) pontot illeti, hogy tudniillik a másik tisztviselő fizetéséből utalványoztatik annak, a ki őt helyettesíti, méltóztassanak megengendi, mégis helytelen dolog arra utasítani egy tisztviselőt, hogy másik tiszttársának zsebéből szerezzen ki magának néhány forintot. Egyébiránt az a tisztviselő, a ki másik tisztviselő helyett is végez munkát, azért a plus munkáért nem is vehet igénybe külön díjazást. A megyei tisztviselő munkája nem napszámos munka, a megyei tisztviselők még csak nem is óra számra szoktak dolgozni a hivatalban ; ők azért kapnak kártalanítást, fizetést, hogy egész idejöket hivatalos teendőikre fordítsák és a mikor van hivatalos teendőjük, azt elvégezzék. Megjutalmazás nélkül sem marad egészen, mert nagyobb jutalom rá nézve az, a melyben részesül, mert mindig kitüntetés az és beszämittatik neki a választás alkalmával jövőre is, hogy ő volt az az erélyes és értelmes ember, a ki a más dolgát is el tudta végezni. Egészen jutaj lom nélkül tehát nem marad. Hanem, a mi a rend4G