Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-214

362 214, országos ülés máresims 27. 1886. büntetést illeti, mely az m) pontban foglaltatik, méltóztassék megengedni, ez oly lealázó valami, ezt meghonosítani a megyében, az önkormányzat körében, egyátalán nem tartanám helyesnek. Mél­tóztassanak meggondolni, hogy mire nézik a járás­ban azt a szolgabirót, a kit az alispán megbüntet, mint egy cselédet vagy gyermeket. Én nem tudom, a kik e szakaszokat csinálták, mire nézték az embert és tisztviselőt. Engedelmet kérek e tiszt­viselők nem fodrászok vagy köszörűsök, mint vol­tak a Bach-huszárok, a kikről tudjuk, hogy kutyá­val és tarisznyával jöttek az országba és lettek pléhgalléros Bezirksvorstandok. A megyei tiszt­viselők intelligens gentlemannok. Ne alacsonyít­suk le a tisztviselők állását és tekintélyét; ne csináljunk a tisztikarból egy valóságos Strafcom­paniát. En azt hiszem, hogy a közszolgálatnak magának épen nem áll érdekében az, hogy a tisztikarban az önérzet megölettessék. Egyáltalá­ban nem áll érdekében a közigazgatásnak az, hogy a tisztviselők tekintélye leromboltassák. Miután ez intézmények nagyon alkalmatosak arra, azok­hoz én egyáltalában nem járulhatok és nem érem be azzal, a mit Almásy t. képviselőtársam indít­ványozott, hogy csak a főszolgabiró vétessék ki a rendbüntetés alól. En, bocsánatot kérek, a kezelő személyzet tagjait sem akarom sújtani. Nem aka­rom a választófalat a tisztviselő személyzet és a kezelő személyzet között; nem akarom, hogy ez utóbbiak az iskolás gyermekek módjára sújtas­sanak. Valamint nem tartanám jónak azt, a mi egy­általában nem igen fordul elő, hogy az alispán büntesse a községi elöljárót, mert abban a köz­vetlen érintkezésben azt sem tartom helyesnek, hogy a tisztviselő a falusi elöljárót büntetéssel illesse. Ismerjük, hogy ez a választások alkalmá­val, mily igen nagy visszaélésekre ad alkalmat. Bátor vagyok arra kérni a t. házat, méltóz­tassék az l) pont első sorának nagy részét meg­hagyván, e szavaitól kezdve „és ha" elhagyni, va­lamint az egész m) betű alatt foglalt pontot. Thaly Kálmán: T. ház! Általában, egész­ben és nagyban osztozom azon nézetekben, a melyeket Mocsáry t. képviselőtársam kifejtett. Én azonban a kezelő személyzetre vonatkozólag némi kivételt tennék, mert ott, egyes kivételektől el­tekintve, nem oly qualificatiójú emberekről van szó, mint a többi megyei tisztviselőknél. Azonban, t. ház, tekintve azt a körülményt, hogy az ezen oldalról jövő indítványok ugy is vajmi ritkán, érdemleges indítványok úgyszólván soha sem fogadtatnak el, én tehát, bár Mocsáry t. képviselő­társam indítványát pártolom, feltéve — bár óhaj­tanám, hogy csalatkozzam — hogy azt a t. többség nem fogadja el, némi rövid styláris módosítványt kívánok beadni. Tudniillik t. ház, itt van az •m) pont alatt: „de a felebbezés kizárásával annyiszor, mennyiszer rendbüntetést alkalmazhat". Megvallom, hogy e szót „ rendbüntetés" első olva­sásra nem értettem, mert a magyar ember azt következteti belőle, hogy az illető valami rend­jellel büntettetik meg. {Derültség.) Ez is meglehetősen nagy büntetés volna egy önérzetes megyei tisztviselő számára — elismerem — hanem, t. ház, ethymologia magyar gondolkozás­mód szerint csak az lehet értelme. Ez szószerinti fordítása a német „Ordnungsstrafe" szónak, holott magyarul rendbüntetés annyit tesz, mint renddel való büntetés, szóval épen ellenkezőjét teszi magyar logika szerint, mint kellene; mert a mint hiszem, a rend ellen elkövetett vétségért való büntetésről van szó, mely alatt úgyis pénzbüntetés contempláltátik s azért azt ajánlom, méltóztassék a „rendbüntetés" szó helyett a következő kifeje­zést elfogadni: „birságbüntetést". {Helyeslés bal­félöl.) Elnök: Szólásra senki sem lévén fel­jegyezve, ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Dárdai Sándor előadó: T. ház! E szakasz­ban foglalt rendelkezések kicsinyben szolgálati pragmaticát képeznek a megyei tisztviselők számára; azonban valóban a tett indítványok is némileg bizonyítékul szolgálhatnak arra, hogy mily nehézséggel kellene megküzdeni, teljesen kidomborított szolgálati pragmatica alkotásánál, mikor oly eszmékkel lépnek fel,mint Mocsáry t. kép­viselő ur, aki azt mondja,hogy a tisztviselők nem napszámosok,nem óra számra dolgoznak ; azok urak és ezen urakkal szemben oly rendelkezéseket venni fel a törvénybe, hogy ha azok nem teljesítik kötelességüket, akkor majd helyettük az ő lova­sukra és költségökre más által kell az ő munká­jukat elvégeztetni, ez ellenkezik a tisztviselők méltóságával. Ha ily álláspontra helyezkedünk, akkor, azt tartom, hogy szolgálati pragmaticát soha sem leszünk képesek alkotni. Kérném ennélfogva Mocsáry t. képviselő ur indítványát es módosíványát el nem fogadni. A mi pedig Almásy Sándor t. képviselő ur módosítványát illeti a rendbüntetésre vonat­kozólag, a mennyiben ott felebbezésnek is kivan helyt engedni, hát csak azt kívánom megjegyezni, hogy a rendbüntetés is olyan természetű, mely egyáltalában a tisztviselők tekintélyét ép azért nem csorbítja, mert azt hivatalos főnökén kívül úgyszólván senki sem tudja, (Ellenmondás bal­felöl.) r Ép ebben tér el a rendbüntetés a fegyelmi büntetéstől. Mihelyt felebbezést akarnak meg­engedni a rendbüntetés alkalmazása ellen, akkor az többé nem rendbüntetés, hanem fegyelmi bün­tetés lesz és fegyelmi büntetés igen természetesen, miután most a felebbviteli fórumon egyúttal a tényállást is ki keli mutatni, a vizsgálat eszköz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom