Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-214

358 214. országos ülés márczius 27. 1886. tett tisztviselő közt. Itt a kivételes esetekben az 1870-diki törvény is szigorúbb akart lenni és szerintem helyesen. Szigorúbb akart ez is lenni, mert nagyobb mértékben kivánja sújtani az illetőt, mint más esetekben. Épen erre alapítottam egész okoskodásomat és ez az oka, hogy nem fogadom el azt, mit a t. képviselő ur proponált. Áttérve most Tors Kálmán képviselő ur módosítványára, megbocsásson, de ugy, a mint tette, azt sem fogadhatom el, mert ha a meglevő szöveg félreértésre adhatna alkalmat, a mit pedig már megszoktak az emberek, mert a régi törvényben is igy volt és nem értettek félre, akkor sokkal inkább adhat félreértésre alkalmat az, amit a képviselő ur javasol, mert utoljára a hivatalnok és tisztviselő meglehetősen össze szokott zavartatni. Ha azt mondjuk, hogy a helyettesítő tisztviselő marad helyén, azt fogják mondani, hogy az a főispán, mert az helyettesít. (Ugy van! jobbfelől.) Ez azután már igazán zavarossá tenné a szöveget. Kérem tehát a szakaszt vagy meghagyni ugy, a mint van, vagy a helyett méltóztassanak ezt tenni; „az igy helyettesítve lett". (Helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmánl T. ház! A t. ministerelnök ur az imént felelvén Mocsáry t. képviselőtársamnak, azt méltóztatott hangsúlyozni, hogy a jelenlegajánlott eljárás által nagyobb mérvben kívánja a törvény sújtani az illető tisztviselőt, tudniillik, hogy egészena nagy tisztú] ításig h ely ettesítve legyen az ő helye. Megbocsát a t. belügyminister ur, ebben az esetben az én szerény felfogásom szerint, legalább nem a tisztviselő fog sújtatni, hanem a törvényhatóság és legkivált (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) az önkormányzati elv; mert például megtörténik, hogy a főispán mindjárt a megalakulás után egy hónap múlva összevesz az alispánnal, az árvaszéki elnökkel, vagy nem tudom, melyik főbb tisztviselővel és végrehajtja rajta az eljárást és betölti helyét. Az a municipium annak az önkénynek és visszaélésnek lesz oda vetve, hogy egészen a nagy választásokig, következőleg 4 — 6 esztendeig egy helyettesített, reá octroyált tisztviselőnek kormányzata alatt fog állani. Ha ez az életben megvalósittatik, hová jutunk az önkormányzati elvvel, a választott tisztviselők elvével ? Színleg meghagyja a törvény, hogy válaszszák, de itt meg a főispánnak módot nyújt arra, hogy valamelyikbe belekössön, kilökje onnét és a váimegyét kormányozza azokkal, kiket helyettesíteni joga van, egészen a következő nagy tisztújításig. Azt hiszem, eléggé kifejtettem, hogy a törvényhatóság fog bűnhődni és nem a tisztviselő sújtatni, hanem a vármegye és az önkormányzati elv. Azt hiszem, a ministerelnök urnak ez talán még sem czélja és épen azért nagyon meg lennék nyugtatva, hasonlóíag gondolkozó t. képviselőtársaimmal egyetemben, ha t. barátom indítványát méltóztatnék mégis elfogadni, mert hiszen az ő indítványa az, hogy e szakasz szövegezés végett a bizottsághoz utasittassék vissza. Ez loyalis és Igazán keveset eontemplál s az újabb szövegezést ismét a nagy többségnek: at. ministerelnök urnak és párthiveinek kezére és befolyására bízza, csak azt az anomáliát óhajtaná mégis csökkenteni. Büntetni óhajtjuk a tisztviselőt mi is, de nem a vármegyét ártatlanul a tisztviselő bűnéért. Zay Adolf: T. ház! Azon reflexió után, melylyel a ministerelnök ur szíves volt e szakasz intentiót világossá tenni, én bátor vagyok még egy felvilágosítást kérni. E szakasz az engedetlenség esetében a főispánnak a felfüggesztési, elmozdítás!, sőt helyettesítési jogot adja meg az összes tisztviselőkkel szemben kivétel nélkül. Kérdem mosta t. belügyminister urat, vájjon az alispánt is érti-e az összes tisztviselők alatt? Egy előbbeni szakasz, a 44-ik, arról biztosítja a megyét, hogy ha az alispán fel lett függesztve, a megyei közgyűlés helyettesíti azt. Maga azon szakasz, mely a főispán teljhatalmáról szól, tudniillik az 57. §, megfelelő pontjában a főispánnak a helyettesítési jogot csak a többi tisztviselőkkel szemben adja meg és ott határozottan ki van véve az alispán, itt pedig mégis kivétel nélkül e szakasz a főispánnak látszik adni a felfüggesztési és helyettesítési jogot kivétel nélkül. En egyelőre csak azon kérdést intézem a t. belügyminister úrhoz, hogy engedetlenség esetében a felfüggesztett alispánt jogosítva van-e a főispán e szakasz értelmében helyettesíteni? A nyerendő válasz alapján leszek bátor e szakaszhoz érdemlegesen hozzászólni. Tisza Kálmán ministerelnök: Megvallom, igen szeretném tudni, hogy a t. képviselő ur mit akar, mert bajos dolog minden egyes szakasznál a felvetett kérdésekre válaszolni s csak azután tudni meg, minő intentióból tétettek a kérdések. Ha azonban ugy méltóztatik kívánni, a feltett kérdésre válaszolok, de egyúttal felelek azokra is, a miket Thaly Kálmán t. képviselő ur mondott. (Halljuk! Halljuk!) Hihetőleg rosszul fejeztem ki magamat, de Thaly képviselő ur engem félreértett, mert én a distinetiót az esetekben keresem, mivel itt a hivatkozás szerint csak a 19. §-ban megállapított rendkívüli esetekről van szó. E szakasz szerint az, a mitől a t, képviselő ur fél, hogy tudniillik a főispán két hónap alatt összevesz az alispánnal, az árvaszéki elnökkel, vagy én nem tudom kivel s azt felfüggeszti s az általa kinevezett ott öt évig marad, nem lehetséges. Ezt a törvény határozottan kizárja s ha a t. képviselő ur fáradságot vesz magának és szíves lesz utána nézni, meg fog róla győződni, hogy tökéletesen ugy áll a dolog, a mint én mondom, hogy sem a megyét, sem pedig mást veszély nem fenyeget. De ha ezt a rendkívüli esetet érti, akkor szükségesnek tartom, hogy bekövetkezzék. Szükségesnek tartom azért, mert itt már