Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-214

214. országos ülés márczins 27. 1S86. 351 seit nem javíthatjuk, addig a magasabb tisztviselőknek fizetésjavítására gondolnunk sem lehet s mert a törvényjavaslat tárgyalás alatt lévő szakaszának elfogadása esetén egy-egy főispán mintegy 1000 írttal nagyobb fizetést fog kapni, mint eddig; és mert végre, ha figyelembe veszem még azt a körülményt, hogy államháztartásunk folytonos deficittel küzd, ugy, hogy adós-ágot adósságra halmozunk, azonkívül adókat kell folyton emelnünk s államjószágokat kell elídegenítenünk, már csak azon szempontból sem szavazhatom meg e szakaszt, mert az állam-budgetnek újabb megterheltetését vonja maga után. (Élénk helyeslés szélső balfélöl.) E körülménynél fogva és azon iüokoknál fogva is, melyeket előttem szólott t. képviselőtársaim ez oldalról elmondottak, magam sem fogadom el e szakaszt, hanem hozzájárulok GrodaBéla t. képviselőtársam módosítványához. (Helyeslés szélső halfélől.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha szólani senki sem kivan, a vitkt bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját. Dárdai Sándor előadó: T. ház! Azt hiszem, valóban igen nehéz a t. ellenzékek álláspontjait minden tekintetben összeegyeztetni, mert mikor az általános vitában főleg azért tettek szemrehányást, hogy a főispánok az aristokratia köréből vétetnek, most azért tétetik szemrehányás, hogy a törvényjavaslat a főispáni állást hivatalnak decretálja. Én azt hiszem, hogy tökéletesen helyes a törvényjavaslatnak álláspontja és a bizottság igen helyesen járt el, hogy a főispáni állást, mint hivatalt systemiííálta és épen ezen hivatali systemisálás igényli azt, hogy egyúttal a főispánoknak rangosztálya és rangfokozata is meghatároztassék. Ebben semmiféle aristokraticus kórságot látni nem lehet, mert hiszen aristokraticus kórságról beszélni akkor, a midőn a főispánok a főrendiházból kizárattak és hivatalnokokká tétetnek, azt hiszem, egyáltalában nem lehet. De tovább megyek és azt mondom, hogy egyáltalában nem új dolog az, hogy a törvényhozás a már létező hivatali rendszert szentesíti; mert valahányszor új hivatali állások crealtatnak, azok, a mint ez az államügyészi hivatalokkal és az adófelügyelőségekkel is történt, a létező bureaucratieus hyerarchiában foglalt rang- és napidíj osztály szerint állapittatnak meg. Ebben tehát nincs újítás s igy nem lehet mondani, hogy ez a szakasz filius ante patrem. Különben, ha szolgálati pragmatikát sürgetnek is a t. képviselő urak, akkor is meg kell állapítani, miután a főispáni állások rendszeresítéséről van szó, hogy a főispánok mely rangosztályba sorozandók. Ezek után kérem a t. házat, hogy az indítvány mellőzésével a szakaszt változatlanul méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobb felöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Csak azért kérek még egy pár szót azok után, miket a t. előadó ur elmondott, mert az imént szólt képviselő urak egyike azt mondta, hogy nem helyes ezt igy a törvénybe belopni. Hogy mikép lehet valamit belopni, a mikor valami nyíltan tétetik: ezt én nem tudom. Azonban ugy látszik, hogy a t. képviselő urnak egész más nézete van, a helyes parlamenti eljárásról és magáról a democratiaról, mint nekem. Erről én nem tehetek, mert én egyfelől sokkal helyesebbnek tartom, hogy midőn ezen hivatalokra nézve először tétetik intézkedés, ez törvénybe foglaltassák, mint azt, hogy a Mária Terézia idejéből fennálló rendelet kapcsában ez administrativ utón illesztessék be. Pedig igy is meg lehetett volna tenni, mert van rá példa elég; de én helyesebbnek és alkotmányosabbnak tartom ezt a törvénybe iktatni s nyíltan eljárni. (Helyeslés jobbfelM.) Ez az egyik. A másik, a mit'' meg kell jegyeznem az, hogy én sem oly főispánt, a ki a magyar nyelvet tökéletesen nem birná, nem ismerek, sem pedig olyat nem tudok, a kinek annyi hazai képzettsége ne lenne, hogy a főispáni hivatalnak, ha mindjárt nem is az első perczben, mert mindenbe bele kell szokni, megfelelni ne tudna. Ezt tartozom a mai főispánok és az igazság érdekében kijelenteni. (Helyeslés jóbbfelöl.) Különben igen óhajtom, hogy Magyarország első családjainak tagjai mint főispánok, ezen túl is szolgálják a közügyet. (Helyeslés jobbfélől.) És én nem látom át, hogy mi akadályozhatná őket ebben, mert a közügyet szolgálni, bármely rangban született is valaki, csak becsület s nem lealázás. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én igen tisztelem a t. képviselő urnak kegyeletét a multak iránt, de megvallom, hogy Magyarország fejlődése és előmenetele érdekében nagyon örülök, hogy 1848-ban a múlt iránt nem voltak oly kegyelettel, mert akkor nem tudom, hogy a jogegyenlőséggel és sok mással hol volnánk. (Helyeslés jobbfelöl.) Óhajtom, hogy legyenek főispánok az első családokból; de lehetővé akarom tenni, hogy lehessenek olyanok is főispánok, a kik sem vagyonnal, sem magas születéssel nem birnak, hanem az administratió vagy az igazságszolgáltatás terén, mint jeles emberek tüntették ki magukat. (Helyeslés jobbfelöl.) A többi között ez is czélja e szakasznak, melyet azért elfogadásra ajánlok. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.)