Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-214
348 21í- országos ülés márezius 27. I38S. postai megbízási szolgálattal mindazon postahivatalaikat felruházzák, melyek nemzetközi postautalványokat közvetítenek." Ugyanezen czikk 2-ik bekezdését következő szövegezésben ajánlja a bizottság: „2. A szerződő postaigazgatások közös egyetértéssel állapítják meg a megbízások feladási és szállítási módját és minden egyéb részletes intézkedéseket és szükséges rendszabályokat, melyek a jelen „Egyezmény" végrehajtására szükségesek." Elnök: A 17. czikk 1. és 2. bekezdése a bizottság által javasolt stylaris módosításokkal elfogadtatott. Zsilinszky Mihály jegyző {olvassa a 18. csikket). Darányi Ignácz előadó: A bizottság a 18. ezikket következőleg kívánja módosíttatni: „Az egyesület azon országai, melyek jelen „Egyezmény "-hez még nem járultak, csatlakozhatnak ahhoz, ha azt az alapszerződésben az általános postaegyesülethez való csatlakozásra nézve előirt módon kérik". Elnök: A 18. czikk abizottság szövegezése szerint elragadtatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 19. és a 20. ezikket, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök : Ekként a törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Napirend szerint következik a törvényhatóságokról szóló törvényjavaslatnak részletes tárgyalása és pedig az 58. §. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa az 58. §4.) Goda Béla: T. képviselőház! Az 58. §-nak a főispánokra vonatkozó rendelkezését sem a magyar közjoggal, sem a magyar felfogással, a mint az a főispáni állásra nézve fennáll, megegyezőnek nem mondható. (Helyeslés balfelöl.) A főispán, ámbár az államhatalmat, a kormányt képviselte a megyében, tulajdonképeni állami hivatalnok, sem a régi időben, sem most sohasem volt. (Ugy van/ abal- és szélső baloldalon.) Erre nézve bátor vagyok a t. háznak figyelmébe ajánlani, hogy 1848 előtt is, mikor a megyék költségeiket a házi pénztárból, a domesticából fedezték, akkor is, ámbár államhatalmat is képviseltek a főispánok, még sem az állami pénztárból kapták fizetéseiket, hanem a megyei pénztárból. De, t. ház, a főispáni állásból magából, a velejáró teendőkből és hivatásból is önkényt következik, hogy a főispán tisztán kormányhivatalnok soha nem volt s ma sem az. Mert a míg az államot képviselte s hivatása volt a megyei érdekek és a törvények részrehajlatlan végrehajtása felett őrködni, de egyúttal a megyék és kormányok közt netalán felmerült differentiákat is elsimítani. De szükségét iíem látom t. ház annak, hogy a főispánoknak társadalmi tekintélye, a melyre állásuknál fogva szükségük van, a ministeri tanácsosi rang megadásával emeltessék. Mert a nélkül, hogy a ministeri tanácsosoknak tiszteletreméltó rangját kétségbe vonnám, ezen két állás egészen különböző felfogás alá esik, tudom azt, hogy a jelenlegi főispánok nem igen hiszik méltóságukat emelve az által, hogy őket a ministeri tanácsosokkal egy rangba helyezik. (Ugy van! balfelöl.) T. ház! A főispánok a múltban és jelenben is kivétel nélkül társadalmilag önmagukban tekintélyes egyénekből szoktak választatni leginkább és — kevés eltéréssel — a megyei szülöttekből. A mi által a megyék biztosítékot nyernek arra, hogy a főispánok hatalmukkal, különösen e törvényjavaslatban reájuk ruházott felette fontos jogokkal, ha élnek is, velük legalább vissza nem élnek. Ha mi őket a régi hag}románytól eitérőleg az állami tisztviselők osztályába sorozzuk, igen félek, hogy alkalmat nyújtunk nekik arra, hogy a hivatalos lépcsőn felébb és felébb óhajtsanak jutni. És ebből kifolyólag talán oly szolgálatokra is hajlandók lesznek, miket nekik eddig a traditionalis hagyomány meg nem engedett; s félek, hogy akkor hajlandók lesznek az előttünk fekvő törvényjavaslatban reájuk ruházott tetemes jogokkal nemcsak élni, de meglehet, hogy vissza is élni. {Ugy van! balfelöl.) T. ház! Mondtam, hogy a főispánság önmagában nemcsak a régi hagyományos méltóságnál fogva nyerte fényét, hanem azáltal is, hogy mindig tekintélyes egyének társadalmi állásuknál, vagyonuknál, vagy egyáltalában a politikai téren kitűnőségüknél fogva nyerték el a főispáni állást. Innen származott az, hogy oly tetemes társadalmi befolyással birtak, a mi ellen senkinek kifogása nincsen. Ha most e szakasz által őket az állami tisztviselők szoros kötelékébe beiktatjuk, tartok tőle, hogy a főispánoknak társadalmi tekintélye nemcsak nem emelkedik, hanem csökken és a főispánok állásuk régi fényére visszaemlékezve, a mit társadalmi tekintélyben vesztenek, azt az administratióba teendő különféle beavatkozások által a megyei tisztikarral és a megyei közönséggeli ujhuzással és hatalmuk fitogtatásával akarják majd visszaszerezni. (Ugy van! bal felől.) Azért, mint teljesen feleslegeset a törvényjavaslatból e szakaszt egyszerűen kihagyatni kérem. Módosítványom igy szól: „Az 58. §. hagyassák ki." (Helyeslés balfelöl.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! (Halljuk!) Csatlakozom előttem szólott t. képviselőtársam nézetéhez általánosságban és legyen szabad nekem is egy pár észrevételt tennem, a tárgyalás alatt lévő szakaszra. (Halljuk!)