Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-214

214. országos ülés Én, t. ház, nem tartom correctnek a szakaszban foglalt ezen kifejezést „afőispán ezen hivatala nál fogva a ministeri tanácsosok rangosztályába tartozik." Mintán törvényeink hivatalnoki rangosztályról nemtudnaksemmit,nemtartom correctnek azon kifejezést, hogy itt reámutatás van a ministeri tanácsosok rangosztályára. Törvényesen ma rangfokozat nem létezik. De nem tartom helyesnek azt sem, hogy ha már be akarja hozni a t. kormány, az itt per tangentem történjék, mert én per tangentem való törvényhozási intézkedést egyáltalában helyesnek nem tartok. Ha a t. kormány a tisztviselői pragmaticát behozza, akkor meg lehet vitatni mindazt, a mi annak körébe tartozik és elfogadni részleteiben s akkor be lehet illeszteni bármely rangosztályba a főispánt, de addig egyáltalában nincs reá szükség, hogy már most igy per tangentem szentesíttessék a rangfokozat. Nincs is reá semmi szükség, például a fizetés vagy nyugdíj kellő meghatározása végett, mert ezt ép ugy meg lehet tenni a költségvetés alkalmával, mint megtörténik más hivatalnokoknál. Addig bátran lehet várni azzal, hogy megmondassák miféle rangosztályba tartozik. De, én t. képviselőház, nemcsak azért nem fogadhatom el e szakaszt, mert nem óhajtom, hogy igy per tangentem az az osztrák bureaucraticus czopf nálunk behozattassék és mint törvényesen létező szentesíttessék, hanem egyáltalában nem óhajtom, hogy azon rangfokozatok fogalma a magyar közjogba behozassák. Elég már nekünk az aristocraticus kórság. Van születési aristoeratia, van katonai aristoeratia, pénzaristoeratia, meg lehet, hogy ez utóbbi nem nagy mértékben, nem sok egyén által van képviselve, fájdalom de még ezenkívül teremteni egy egész különleges hivatalnoki aristocratiát, megvallom, hajlandó nem vagyok. Ennek a mindinkább felburjánzó aristocraticus kórságnak, mely felburjánzik, daczára annak a nagy liberalismusnak, mely nálunk uralkodik és melyért itt nemcsak egyesek, de pártok is vetekednek, ennek újabb tápanyagot adni egy új fajta aristocratiänak törvényesítése által hajlandó nem vagyok és nem vagyok hajlandó arra sem, hogy a hivatalnokokat, mintegy egészen saját szervezettel, rangfokozattal biró kasztot még jobban elkülönítsük a többi honpolgároktól. Ezeknél fogva csatlakozom azon indítványhoz, melyet az előttem szólott t. képviselő ur benyújtott. (Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk!) Némileg ellentétes szempontok is hozattak fel e javaslat ellen. Egyfelől felhozatott, hogy hiszen a főispánoknak helyzete sok esetben magasabb, mint a ministeri tanácsosi rangfokozat. Erre leegelőször is azt jegyzem meg, hogy az által, hogy valaki hivatalánál fogva — a mint az itt mondva van — egy bizonyos rangmírczins 27. 1886. 349 fokozatba jut, természetesen, ha különben — ha már rangokról beszélünk — magasabb helyzete van, ezt el nem veszti. Ebben a tekintetben tehát senkin sérelem nem történik. De még kevésbé teremt ez egy aristocratiát; mert ha valaki aristocraticus szempontból támadja meg, épen azért támadja meg, hogy ezáltal azokra hárulhat kellemetlenség — szerintem alaptalanul — a kik socialis rangjuknál fogva magasabban állanak, a kik az aristoeratia tagjai közül ma, vagy esetleg a jövőben is főispánok lesznek. Tehát arra, hogy meghatároztassék a hivatalos rangfokozat, okvetlenül szükség van, mert utóvégre is ez határozza meg a napidíj osztályzatot is, épen azért megvolt ugy a ministereknek, mint az államtitkároknak és az alárendelt ministeri hivatalnokoknak rangfokozata nemcsak 1867 óta, de épen a napi díj szempontjából meg volt 1848-ban is. Nincs itt tehát semmiféle aristocraticus újítás ; de miután a főispán eddig nem volt beillesztve, be kellett illeszteni és beilleszteni szerintem oda, a hová a hivatal fontosságánál fogva illik. A hivatali rangfokozatban a fő a minister, a második az államtitkár, azután jön a ministeri tanácsos. Ez, azt hiszem, oly elhelyezése ezen szempontból a főispánnak, a mely az ő méltóságának egyáltalában nem árthat és olyanokra nézve különösen — pedig talán nem akarják a t. képviselő urak az ilyeneket kizárni — a kik nem a magasabb körökből, hanem a megyei életből, vagy esetleg itt-ott a bíróságok köréből is vétetnek, hogy meghatároztassék az ő helyzetük a hivatalnoki testület kebelében, ezt okvetlenül szükségesnek tartom. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a szakaszt változatlanul elfogadni. (Helyeslés jóbbfeiől) Thaly Kálmán: T. ház! Nem szóltam volna különben a szakaszhoz; de a t. ministerelnök urnak mostani felszólalására indíttatva érzem magam röviden egy pár észrevételt tenni. A t. ministerelnök ur utal arra, hogy még a 48-ki törvényekben is, mint 1867 óta folyvást meg volt a ministerek, államtitkárok és a többi ministeri hivatalnokoknak rangja. Meg volt igenis, de tudomásom szerint nagyon igaza van Mocsáry Lajos t. képviselőtársamnak, hogy törvényileg szabályozva nem volt. Tudomásom szerint még a Mária Terézia rendeletén alapuló rangosztályok állnak fenn és bár e dolog többször volt már megvitatva, sőt annyira érlelődve, hogy törvényjavaslatok is adattak be, a melyek az államtisztviselők rangosztálybeli és egyéb jogait állapítják meg, de eddig még azok törvénynyé nem érlelődtek. Én nem akarom ezt forcirozni, de igenis barátja vagyok a hivatalnoki pragmatica megalkotásának, hogy az alsóbb hivatalnokok a felsőbbek önkénye ellen jogaikban megvédessenek és a mennyiben a rang-osztályt is megállapítja, üdvösnek