Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-213
218. országos ülés márczius 26. IS86. 337 körben s az ellenzéki pártnak hivatalos közlönye | egy szóval sem czáfolta meg az egyesülés tényét, hanem kilépésemel a következő félhivatalos sugalmazott czikkben tárgyalta: „Chorin Ferencznek a kilépésre való jogosultsága természetesen kérdés tárgyát sem képezheti. Ha Chorin ur egyszerűen kijelenti, hogy ő magára nézve, rossznak tartja a társaságot, melyben Magyarország főnemessége részt vesz s ennek folytán abból kilép : izlés dolga lenne az egész s az ízlések felett nem igen lehet vitatkozni". Egy szóval sem czáfolta tehát meg sem az ellenzék, sem az ellenzékhez oly közel álló lap a nyilvánosság előtt általam felhozott azon tényt, hogy a mérsékelt ellenzék szövetsége a főrendiház ellenzékével befejezett ténynyé vált. Ezen tény tette akkori kilépésemet kötelességemmé. Ha a t. képviselő ur ezen egyesülést meg akarta tagadni, akkor kötelessége lett volna ezt tenni nem 1886-ban, hanem 1884-ben, a választások előtt, midőn az egyesülés megtagadásának consequentiái a választás alkalmával érvényesülhettek volna. [Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás balfelöl.) A ki különben figyelemmel kisérte a politikai pártok viselt dolgait, az nem vonhatja kétségbe s én sem akarom kétségbe vonni, hogy nemcsak az érintett coalitió volt az, mely az ellenzéken bomlást okozott s mely bomlás a mérsékelt ellenzékben mai napig is folyvást tart. Abban igazsága van gróf Apponyi Albert képviselő urnak, hogy oly párt nem létezik a világon, melynek valamennyi tagja minden egyes kérdésre nézve, egyező nézeteket vallana és én elismerem, hogy lehetséges, sőt igen valószínű, hogy én és Eoszival t. képviselő ur közt némely közérdekű ügyekre nézve véleményellentét mutatkozik. (Közbeszólás a szélső baloldalról: De mennyire!) Én is idézhetnék erre példákat, a közjogi alap ellen küzdő ellenzék soraiból is. De én azt tenni nem fogom, sőt szívesen elismerem, hogy például gróf Apponyi és Lesskó t. képviselő urak nézetei minden tekintetben teljesen megegyeznek. (Derültség jobbf elől. Zaj a baloldalon.) De nem az a kérdés, hogy mikép gondolkoznak egyes képviselők a pártban, hanem az, hogy mikép gondolkozik a pártnak vezére, a ki egyéniségének bélyegét rányomja a pártra és ha pártbomlás áll be, hivatva van kormányt alakítani, a kinek személye körül sorakoznak a rokon elemek. Á ki figyelemmel kisérte a mérsékelt ellenzék szervezését, nem vonhatja kétségbe, hogy épen Apponyi képviselő urnak az 1881-iki országgyűlési ülésszak alatt kifejtett tevékenysége volt az, a mely első sorban okozója volt annak, hogy a pártban a homogeneitás megszűnt. Midőn a szomszéd Ausztriában a elericális és feudális elem nyert túlnyomó befolyást a parlamentben, midőn Németországban a sociális eszmék ütötték fel fejüket a kormányban, akkor a t. képviselő ur volt az, a ki a NémetországKÉPVH. NAPLÓ 1884—87. X. KÖTET. | ból importált agrár sociális eszméket hangoztatta először a parlamentben, ő volt, a ki az osztályérdekek nevében latba vetette hatalmas szónoklatát. Gr. Apponyi Albert: Soha! Chorin Ferencz: A t. képviselő ur volt az, a ki egy beszédben, melyet a mérsékelt ellenzék padjairól tartott, a következőleg nyilatkozott: „Én megvallom, azon politikának vagyok barátja, melyről Bismark herczeg a német Reichsrathban azt mondta, hogy egy csép sociális olaj nélkül az államgépezet nem functionálhat". En most ezen politika helyességét vagy helytelenségét nem vitatom, ezen politika sokak által helyesnek, általam helytelennek tartatik, de arra nézve, hogy ez a politika illiberális, reactiónárius, az egész világ irni, olvasni tudó emberei között semmi kétely nincs, (ügy van/ jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) Hiszen azon államférfiú, a ki a politika megteremtője, a szabadelvűség leküzdését élte feladatául tekinti, hiszen ő volt az, a ki azért állította fel ezen elveket, hogy a liberális eszméket kiirtsa a német nép szivéből. Ha valami dugárú és csempészet, ugy ez az, midőn ezen eszmék liberális lobogó alatt áruitatnak. (Derültség a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) A kérdésre lehet nézet eltérés, de hogy ezen eszmék soha és senki áltál szabadelvűeknek nem vallatták, hogy az egész világon, ezen eszmék ellen élet-halál harczot folytatnak a liberális pártok, arra nézve azt hiszem, semmi nézeteltérés nem létezik. És most engedje meg a t. ház, hogy beszédemet bezárjam és igen röviden válaszoljak a t, képviselő urnak azon kérdésére, hogy ha már oly rossznak és liberálisnak tartottuk a mérsékelt ellenzék politikáját, mért volt az, hogy mi nem szorítkoztunk az egyszerű kilépés tenyéré, hanem számosan a kilépők közül ma támogatják a szabadelvű pártot és az abból alakult kormányt. Hiszen — azt mondja ő — micsoda liberálismus az, melyet a jelen kormány felmutat ? és ráutal mindazon tényekre, melyeket ő liberálisoknak nem tart. (Halljuk!) Hát, t. képviselőház, egy kormány és a kormánypártnak szabadelvűsége mindig azon viszonyok és körülmények közt Ítélendő meg, melyek közt a kormány és pártja az ország ügyeit vezeti. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Olyan időben, mikor — mint említettem volt — Austriában reactiónárius velleitások merültek fel; mikor KözépEurópában a jelen századnak egyik legnagyobb lángesze a liberális eszmék kiirtását tűzte czélul és elkövet mindent, hogy azok a parlamentben és parlamenten kívülnépszerűtlenittesaenek ; amidőn — valljuk be — a 48-iki nagy idők traditioi a társadalom kebelében felmerült reactionárius áramlatok következtében kezdenek elhomályosodni ; ilyen időben részemről a kormánytól nagy szabadelvű alkotásokat várni nem tudok, de igen 43
