Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-213

336 213. országos ülés märezias 26. ÍSS6. mult beszédében gróf Apponyi Albertnek kifejezett: ez a dolog természetében fekszik. {Helyeslés balfelől.) Sőt azt tartom, hogy ha a ministerelnök ur valóban óhajtja azt, a mit irántunk jó kívánságában kifejezett, azt csak azon az utón érheti el, ha politikai erkölcseit és következetességét megjavítja. {Élénk tetszés és helyeslés balfelöl. Felkiáltások jobbfelöl: Ohó ! Mozgás.) Elnök: Meg kell jegyeznem, t. ház, hogy imént azt jelentettem be, hogy Chorin képviselő urat a szólási jog megilleti, mert 10 képviselő által aláirt javaslatot terjesztett be. De a szólás joga csak akkor illeti meg, ha ellenindítványt adott be és nem módosítványt. Már pedig a képviselő ur beadványát maga módosítványnak nevezte. T. ház, én azért mondtam, hogy megilleti a szó, mert minthogy igen lény eges pont kihagyását hozza javaslatba, azt hittem, hogy ez elleninditvány és csak tévesen van módosítványnak nevezve. Meg kellett ezt jegyeznem azért, hogy a házszabályok teljesen megtartassanak. {Helyeslés.) Chorin Ferencz: T. ház! {Nagy zaj. Eláll! Eláll! balról. Halljuk! Halljuk! jobbról.) A vita ez előrehaladott stádiumában nem éltem volna zárszójogommal, ha erre Horánszky t. képviselőtársamnak a minap személyes kérdés czímén történt felszólalása egyenesen nem provocál. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Midőn ő állításommal szemben megjegyezte, hogy azon párt közt, a melyhez ő tartozik és a főrendiház nem tudja miféle elemei között semmiféle szövetség nem volt, azt a felhívást intézte hozzám, hogy a ki ilyet állít, szükséges, hogy arról adatai legyenek; adatok nélkül ilyet állítani nem lehet. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, ennél határozottabb felhívást valakihez intézni nem lehet és a parlament iránti tisztelet, valamint saját politikai reputatióm késztetnek arra, hogy adatokkal szolgáljak, melyekkel állításom valóságát az ország szine előtt beigazolni képes vagyok. Vártam ezzel, remélve hogy, t. barátom tévedését talán rectificálni fogja; de minthogy ezt nem tette, röviden indokolni fogom állításomat. Mielőtt azonban ezt teszem, egy kérdést kell a képviselő úrhoz intéznem. És ez az: mit tekint t. barátom bizonyítéknak? Azt hiszem, hogy a párthoz igen közel álló közlönyökben a párt részéről megjelent communiquek, az e nyilatkozatokat kisérő vezérczikkekben foglalt állítások, ha azok heteken keresztül ismételtetnek, a nélkül, hogy bárki részéről megczáfoltatásban részesülnének, oly bizonyítékot képviselnek, melyet a politikai élet terén minden loyalisan gondolkozó ember annak elismerni fog. {Nagy zaj. Eláll! Eláll! balról.) Biztosítom a túloldalon ülő t. képviselő urakat, hogy röviden a tényleges rectificatióra fogok szorítkozni és nem fogom folytatni azon küzdelmet, melyet csak azért voltam kénytelen felvenni, mert Horánszky képviselő ur felszólítása erre egyenesen kényszerített. (Halljuk! Halljuk! Nagy zaj.) A „Pesti Napló" 1884. évi február 22-én megjelent számában az ellenzék szervezkedéséről a következő, a pártértekezlet alkalmával hozott határozatot reproducáló hivatalos communique volt közölve : {Nagy zaj. Elnök csönget.) „Az ellenzék szervezkedése. A közjogi alapon álló ellenzék értekezlete, Ernust Kelemen elnöklete alatt, a mai napon saját belügyeivel foglalkozván .... az értekezlet további folyamában az elnök jelenti, hogy gróf Zichy Nándor a főrendiházi ellenzék megbízásából, ezen ellenzék megalakulásáról és azon kifejezett óhajáról értesíti őt, hogy jövőben a politikai actio egyértelműleg folytattassék. Az értekezlet e jelentést örvendetes tudomásul vette és e czélra szükséges érintkezést a végrehajtó-bizottságra bízta." Ugyan e napon a „Pesti Napló" ezen, a párthoz oly közel álló lap e eoinmuniquéhez a következő megjegyzéseket fűzte: „A mérsékelt ellenzék végrehajtó bizottságot nevezett, melyre a választások vezetését rábízta. És e végrehajtó-bizottság érintkezésbe lépett a főrendiházi ellenzék vezetőivel. Immár e két ellenzék nem kettő többé, hanem egy párt. A képviselőházban küzd egyik része, a főrendiházban a másik, a választásoknál együtt mindakettő. Ki ne érezné, hogy ez hatalmas oppositio ?" folytathatnám még az idézést. {Felkiáltások a jobboldalon: Elég! Felkiáltások a baloldalon: Halljuk!) Azt hiszem, hogy minden politikai ítélő képességgel bíró ember előtt sikerült igazolnom, hogy a mit a minap az ország színe előtt állítottam, az a valóságnak teljesen megfelel. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Csak egy körülménynyel kell még röviden foglalkoznom. Madarász József: Roszivallal! ? (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Chorin Ferencz: Arra is rá fogok majd térni! (Halljuk! abaloldalon.) Midőn a párt értekezletén ezen határozatot hozta, én a pártból kiléptem. Tettem ezt, a párthoz intézett s valamenynyi hírlapban közlött levél kíséretében, mert azt hiszem, hogy a politikai tisztesség hozza magával, hogy ha valaki egy pártból kilép, azt ne suttyomban, hanem a nyilvánosság előtt indokolva tegye. Levelemből, melyet akkor, kilépésem indokolására a párthoz intéztem, csak három sort fogok felolvasni. „A képviselőház mérsékelt ellenzékének szövetkezése a főrendiház ellenzékével megfosztotta a pártot eddigi jellegétől és a pártban oly politikai elveknek és irányoknak biztosít túlsúlyt, melyek határozottan ellenkeznek ama elvekkel, melyekhez a közpályára lépésem első pillanatától kezdve a mai napig változatlanul ragaszkodtam". Ezen levelem tudomásul vétetett az ellenzéki párt-