Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-199

S6 199. országos ülés máreziHs9. 1886. szabad választását, főleg e jelen korszakban, a midőn az erkölcstelenség, az élősdiesség és a servilismus oly ijesztő mérvben terjed és rombol nemzetünk között, a midőn a szellemi proletariusság és a vagyonbukottak éhes farkasokként rohanják meg a közélet minden foglalkozási ágát, midőn a komoly munkát kerülők szállják meg a hivatalokat s az ilyenek karoltatnak fel mindenhol. Ez a párturalom elfajulására és elmérgesedésére, a nép kiélésére vezethet csak. Ez csak az erkölcsi romlottságot, a eorruptiót fejlesztheti, a mi már is vészes ragályként rombol hazánkban. Ez csak pusztulást hozhat hazánkra, E törvényjavaslat álnok czélja nem más, minthogy a választás névleges megtartása, de valójában a palástolt kinevezési rendszer honosítása és a főispáni mindenhatóság inaugurálása által a már is tűrheti enné és valódi zsarnoksággá fajult párturalmat meggyökereztesse. Én szabad választás nélkül valódi önkormányzatot és önkormányzat nélkül valódi alkotmányosságot és közszellemet képzelni nem tudok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az önkormányzat áldásait soha senki oly találóan nem jellemezte mint Kossuth Lajos e szavakban. (Halljuk! a szélső baloldalon.) „Az önkormányzati intézmények leghatályosabb ápoldái a közszellemnek; azok képeznek kapcsot az állam és az egyén közt; azok nevelik az embert önérzetes polgárrá; azok nevelik be a nemzeteket a gyakorlatias hazafiságba; általuk hozatik az alkotmányos szabadság a polgárok házi tűzhelyeikhez. Csak az önkormányzati intézmények képesek a közszellem nemzetéltető fuvalataival telíteni a levegőt." Én ez arany szavakat irtam politikai kátém első lapjára, azok szent intelmét követem akkor, a midőn e törvényjavaslatot visszautasítva, csatlakozom a Bartha Miklós barátom által benyújtott határozati javaslathoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha e törvényjavaslatot tisztán a megyei autonómia szempontjából bírálnák, vagy ha viszont tisztán az állami közigazgatás és kinevezési rendszer szempontjából tennének ellene kifogásokat: akkor szót sem szóltam volna e kérdésnél, mert elismerem, hogy mind a két rendszer teljesen jogosult és Európának különböző államaiban részint érvényben volt, részint érvényben van. Azok száma ellenben, a kik feltétlenül a megyei autonómiára, még pedig annak legszélesebb alapjára helyezkednek, e házban, ez idő szerint már csekély. Azon határozati javaslat, a mely a szélső baloldal részéről Bartha Miklós képviselő ur által beadatott, a leghívebben fejezi ki ezt akkor, midőn kimondja, hogy a kormány olyan javaslatot készítsen, mely az önkormányzattal megférő módon szabályozza az állami felügyeletet és ellenőrzést, tehát itt az önkormányzat a főczél és az állami érdek hátrább van, mert az állami felügyeletet és ellenőrzést csak ugy kell szabályozni, hogy az megférjen az önkormányzattal. A kik hiszik azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy a magyar állam jelenlegi érdekeit s az administratio jelenlegi szükségeit egy ilyen szervezettel ki lehet elégíteni, azok tökéletesen jogosultan tűzik ki czélul ezt a feladatot a kormánynak és feltétlenül helyesen ítélik el ennek alapján magát a tör vényj avaslatot. Igénytelen meggyőződésem szerint most az állami érdekek és az administratio szükségletei oly magas fokban veszik igénybe a kormánynak és az államhatalomnak részben közvetlen intézkedését, részben pedig szigorú ellenőrzési jogát, hogy az önkormányzat csak másodsorban következhetik, abból meg kell tartani és abban ki kell fejleszteni mindazt, a mi az imént említett érdekekkel megfér, de fel kell áldozni akár fokozatosan, akár egyszerre abból mindazt, a mi azokba ütközik; és viszont azok, a kik tisztán és kizárólag az állami administratio és kinevezési rendszer alapjára helyezkednek, egészen logice és igen helyesen ítélik el e törvényjavaslatot, de következetesen csak ugy fognak eljárni, ha ugy tesznek, mint Grünwald Béla t. képviselőtársam, a ki nem ezt a javaslatot sújtotta ítéletével, hanem tökéletesen meg akarta semmisíteni az 1870: XLTI. törvényczikket, a melynek védelmére most még azok is felszólalnak, a kik részben a szélső balon azt jogfosztónak tekintették s részben a mérsékelt ellenzéken még azok is, a kik a kinevezési rendszernek hívei. (Ugy van! jobbfelöl.) Mert azt bátor vagyok állítani, hogy a mi az önkormányzat hatáskörét illeti, az 1870: XLII. törvényczikkel szemben ez a törvényjavaslat érdemleges intézkedéseiben semmiféle visszalépést nem tartalmaz; a ki tehát egész következetesen akár centralisatiót lát e törvényjavaslatban, akár pedig az állami érdekek nem kellő megóvását veszi abban észre, feltétlenül túl kell magát tennie az 1870: XLII. törvényczikken is és nem ebben a javaslatban kell keresni, azon hiányokat és hibákat, a melyeket megrótt. Ezt bátor leszek mindjárt egy pár adattal igazolni azon igen szép beszédekből szedve össze azokat, a melyeket a múlt napokban volt szerencsém hallani. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy tárgyilagos kívánok lenni, igen természetes, t. képviselőház, hogy én a szenvedély húrjait nem fogom pengetni. És igy nem fogom akár a szélső bal, akár a mérsékelt ellenzék asztaláról elvenni azt az asztaldíszt, a melyet egymásnak használat végett kölcsönösen kiszolgáltatnak azokban a szép kifejezésekben, hogy tönkre