Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-212
295 2l2 « •ntágts lléi Mircsint 24. ÍSSfi. kémrendszerrel lesz környezve, kénytelen lesz azt bizonyos tekintetben maga is igénybe venni és másrészről maga is alá lesz vetve a kémrendszernek. Azt méltóztatott erre az államtitkár urnak mondani, lehetetlen, hogy komolyan állítottam volna, hogy a főispán titkárja a főispán mellé kémül volna odaállítva. (Közbeszólások a szélsőbalról: Pedig ugy lesz!) Legyen szabad megjegyeznem, t. ház, hogy én általában nem tartom helyesnek azt, ha kétségbe vonjuk egymásról e ház körében azt, hogy komolyan állítunk valamit. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én legalább sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem a saját állásom és környezetem iránt, semhogy azt állítani eszembe jutna, hogy talán nem komolyan szól valaki e házban. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyébiránt, hogy komolyan mondottam és komolyan mondhattam azt, a mit a főispáni titkárra vonatkozólag mondottam, bizonyítja az is, hogy nem volt csak ugy egyszerűen oda állítva ez a mondás, hanem indokoltam azt. Indokoltam azzal, hogy ha a titkár nem volna kémül oda állítva a főispán mellé, akkor nem volna azon intézkedés felvéve a törvénybe, hogy a főispán nem maga nevezi ki a maga titkárát. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Minden esetre igen különös és feltűnő, hogy mig a főispán fog kinevezni igen nevezetes állásokra személyeket, ő fogja kinevezni a főorvost, a számvevőt, az egész kezelő személyzetet, egyszersmind ne legyen neki szabad önmagának megválasztani a maga spiritus familiárisát, a maga titkárát, (Igaz! Ugy van! Derültség a szélső baloldalon) hanem ezt egyenesen fentartja magának a kormány, valamint fentartja magának azt is, hogy a titkárt egyik helyről a másikra áthelyezhesse. Továbbá, az igen t. államtitkár ur hivatkozva az ő saját főispáni működésére, elmondá, hogy mi mindenféle panaszosokkal volt neki dolga és hogy ezen panaszosok — ha jól értettem szavait — többnyire megnyugtatva, megelégedéssel távoztak. Ezzel az igen t. államtitkár ur önmaga méltóztatott beismerni azt, hogy sok panaszossal volt dolga. Én is azt mondottam, bogy a főispán nem a saját intentiójából fog intézkedni s épen azért, mert maga nem intézkedhetik közvetlenül, hanem mindenféle jelentésekre s ezek közül feladásokra is fog szorulni; én pedig azt, hogy csak följelentések s egyoldalú panaszok folytán functionáljon valamely tisztviselő, helyes eljárásnak nem tarthatom, ezen külön functiót szélesebb értelemben kémrendszernek minden esetre mondhattam. Ez kétségtelen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezek után, t ház, miután a dolog csakugyan ugy van, a mint az már megjegyeztetett, hogy az általános vita különösen a főispán, illetőleg ezen szakasz körül forgott, én ez alkalommal elvi fejtegetésekbe bocsátkozni annál kevésbé akarok, mert hiszen kivettem a magam részét a t. ház türelméből az általános vita alkalmával és annál kevésbé tartom szükségesnek a magam részéről az elvi fejtegetésekbe való bocsátkozást, mert aránylag azon kedvező helyzetben érzem magamat, hogy álláspontomnak felvilágosítása újabb és újabb magyarázatokra egyáltalán nem szorul. Elismerte ezt t. barátom Zichy Antal, kinek általam nagy élvezettel hallgatott tegnapi beszédére mégis legyen szabad egy észrevételt tennem. A t. képviselő ur párhuzamot vont a régi Zsigmond- és Mátyás-korabeli főispánok hatásköre és azon hatáskör közt, amely a jelen törvényjavaslatban van körülírva. Nagy élvezettel hallgattam történelmi fejtegetéseit, de t. barátom jónak tartotta nem jönni közelebb, hanem körülbelül 1720/23nál megállott; de azt, hogy miképen fungált a megyei intézmény azután azon bizonyos vegyesházassági korszakban, hogy mily üdvös volt annak eredménye az ország viszonyaira és a szabadság fentartására nézve, arról hallgatott t. barátom. Azért azon különben elmés paralella, a melyet vonni méltóztatott az akkori és a mostani idők között, azt hiszem, nagy értékkel nem bir. Egyébiránt legyen szabad még egy észrevételt tennem azon mondására, hogy a mi politikánk rövidlátó politika. Méltóztassék megengedni, ha ilyen röviden bánik el a mi álláspontunkkal, erre azt hiszem, hasonló rövidséggel fejezhetem ki magamat: ez nagyon olcsó mulatság. Meglehet, hogy azon politika, melyet t. barátom követ, lehet nagyralátó, messzelátó politika, hanem mégis igen különös politika, mert sajátságos dolog, hogy t. barátom, a ki bevallott nagy centralista, egyre kardoskodik ezen törvényjavaslat mellett, H mely mégis a régi megyei keretet fentartja; és különösnek tartom a túloldal részéről, hogy szívesen veszi t. barátomnak ezen kardoskodását, a melyben nem tesz egyebet, minthogy azon álláspontot, melyet a t. túloldal a törvényjavaslatra nézve elfoglal, annál jobban compromittálja, minél jobban védelmezi centralista létére. Egyébiránt, mint mondám, csak a részletekkel kívánok foglalkozni, azért bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni ezen szakasz a) pontjára, amely, a scontro-székkel foglalkozik. Az van itt mondván hogy megtartatván a számon kérő szék, a főispát az eredményhez képest a szükséges intézkedéseke megteszi. Ez tehát annyit jelent, hogy csak a főispán teszi meg és ő vezeti mindazon intézkedéseket, melyek a scontralis szék megtartása után szükségeseknek mutatkoznak. Méltóztassék megengedni, én nem látom át, hogy mi szükség van arra, hogy mindezeket a részletes, aprólékos intézkedéseket épen csak a főispánokra bizzuk. Én ugy látom, hogy ez ellenkezik magával a törvényjavaslattal, illetőleg ennek
