Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-212

212. országos tlés márezins 34. 1886. 993 az alispán hatáskörére vonatkozó szakaszaival. A scontralis szék megtartása után igen könynyen előfordulhat az az eset, hogy intézkedni kell az iránt, hogy ha valamely tisztviselő elhanyagolja teendőit és ha ez szükségesnek mutatkozik, azok másokra bízassanak; ez pedig a jelen törvényjavaslatban is világosan az^alispán számára mintazőfunctiója van fentartva. En tehát egyáltalában nem tartom szükségesnek, hogy itt az mondassák, hogy a főispán a számonkérő szék eredményéhez képest szükséges intézkedéseket megteszi. Ez itt a legelső alkalom arra, hogy a főispán beleavatkozzék magába a közigazgatás vezetésébe, hogy az ő hatalma a megye administratiójának, a többi tisztviselőknek rovására minden szükség nélkül tágittassék. Az is mondatik ezen pont alatt, hogy a számonkérő szék intézkedéseiről szóló jelentés a kormányhoz küldetik fel a tevékenységi kimutatással együtt. Hát én megvallom, nem vagyok képes belátni, hogy mit tanul a t. kormány a scontralis szék jegyzőkönyvéből. Semmi szin alatt nem tartom pedig jónak arra kötelezni a megyéket, hogy ilyen tevékenységi kimutatásokat küldjenek; ez valóságos bureaucraticus czopf, melynél csak az ügydarabok ezre szokott szerepelni s mely csak arra való, hogy magát a kormányt tévútra vezesse arra nézve, miként foly az administratio egyikmásik megyében és miként lehet mérlegelni, megbecsülni egyik-másik alispán vagy más tisztviselő tevékenységi körét, mert erről nem az elvégzett ügydarabok száma, hanem csak tevékenységének valóságos, igazi eredménye után lehet valamenynyire ítéletet mondani. Bátorkodom a t. ház figyelmét ugyancsak ezen szakasznak b) pontjára felhívni. (Halljuk!) Ebben nyer most már voltakép kifej'ezést azon egészen új intentio, hogy a főispán többé nemcsak felügyeleti és ellenőrzési, hanem intézkedési, rendelkezési hatáskörrel ruháztatik fel. Azt mondja ezen bekezdésnek eleje: a főispán „megvizsgálja legalább egyszer évenkint ugy a központi, mint a kültisztviselők hivatalos eljárását és ügykezelését a helyszínén". Meglehet, t. képviselőház, hogy igen sokan, a kik nem ismerik gyakorlatból a megyei közigazgatást, azt hiszik, hogy ez valami nagyon üdvös, nagyon hatásos intézmény, én pedig azt látom, hogy ettől magára az administratióra nézve igen kevés üdvös eredmény várható. Nem abból kell megítélni a tisztviselő eljárását, hogy miként néz ki az ő fiókja, hanem abból, hogy milyenek az ő működésének eredményei. Ezt kisérje figyelemmel a főispán! (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Arra, hogy ő oda menjen s az alispán vagy a szolgabíró fiókjában kotorászszon és igyekezzék őt nem tudom miben utolérni, arra semmi szükség nincsen. Ugy kell organisálni a megyei institutiót, hogy jól fungáljon; nem kell rá olyan kolonczokat akasztani, melyek azt kellő működésében gátolhassák; a kellő embert a kellő helyre kell állítani, mint a választás útján rendesen meg is történik és akkor ilyen visitatiókra szükség nincsen. Az még talán vezethetne némi eredményre, ha a főispán megvizsgálná az alispánnak ügykezelését, papírjait; hanem hát ez ismét nagyon lealázó az alispánra nézre. Hiszen méltóztassék bárkinek magát abba a helyzetbe tenni, hogy a főispán, a mikor eszébe jut oda megy az alispán helyiségeibe, kinyittatja vele a fiókját, kutat az irományaiban, korholja, kritizálja, fenyegeti, hogy ha ilyesmi még egyszer történik, igy lesz és amúgy lesz: méltóztassék megengedni, ez oly állású emberek közt, mint a főispán és alispán, egyáltalában nem járja; ez arra a viszonyra, a mely pedig szükséges, hogy lehetőleg jó legyen a főispán és alispán között, az administratio jó folytatásának érdekében, igen károsan fog hatni. De hogy a főispán elmenjen a szolgabirák hivatalait megvizsgálni, attól már egyáltalában nem várok semmi eredményt. Nem fog ez eredményre vezetni azért, mert hiszen az a főispán, a ki nem maga vezeti a közigazgatást, tehát nem ismeri azokat a dolgokat közelről, a melyeket a szolgabiráknál talál, azokról helyes ítéletet, hogy jól viszi-e e szolgabíró vagy nem, magának formálni nem képes. Egyébiránt a mi általában illeti e vizsgálatot, én, t. képviselőház, magam is állottam egy megye közigazgatásának élén egy pár évig és soha egyetlen hivatalt meg nem vizsgáltam; pedig akkor nem a főispánnak, hanem az alispánnak lett volna ez feladata. De soha eszembe sem jutott, hogy meg kellene vizsgálni valamelyik tisztviselőnek a hivatalát. És nem csak magam vagyok abban a helyzetben; méltóztassék megkérdezni tiszttársaimat, a kik ugyanazon időben szolgáltak, jutott e valaha valakinek eszébe, hogy megvizsgálja a szolgabirák hivatalát? Voltak olyan tisztviselők, járási tisztviselők, hogy ha megvizsgáltattak volna az ügykezeléseik, hogy ha az ő ügykezeléseikben valaki turkált volna, akkor oda dobták volna a hivatalt, leköszöntek volna arról, miután nem vehették volna egyébnek, mint bizalomhiányának vagy kételkedésnek az ő becsületességükben. Ilyen volt az a Pandurenwirthschaft és addig, a míg megvolt a maga teljességében, addig jól bevált a megyei szervezet. És én nem beszélek valami ante - diluvialis időről, én beszélek a hatvanas évek végéről. Meglehet, azt fogják mondani, azóta is változtak a viszonyok. Nagyon sajnos, hogy azóta annyira változtak és miután nem lehet, hogy azóta az emberek változtak volna annyira, ha most már ott vagyunk, hogy múlhatatlanul szükséges az eféle Tizsgálat, a mint hogy