Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-212
212. országos ülés ntárczins 24. 1886. 291 szabad erről még egy pár szót szólnom. (Halljuk! Halljuk !) A túloldalon gyakran mondják, hogy a kormány a főispánoktól nem kivan egyebet, mint azt, hogy azok a megyéből minél több kormánypárti képviselőt küldjenek és hogy a kormánynak tökéletesen mindegy, hogy az administratióval törődik-e a főispán vagy sem ? [Halljuk ! Halljuk /) Én, t ház, nem tudom, hogy a kormány a többi főispánoknak miféle utasításokat adott s csakis arról beszélhetek, a mi velem történt. {Halljuk! Halljuk!) Akkor, midőn szerenesés voltam Jász-NagyKun-Szolnok megye főispánjává r kineveztetni, én a ministeriumhoz azzal fordultam, hogy miután a törvények a főispán hatáskörét nem szabályozzák ugy, a mint én azt óhajtanám és én kötelességemnek meg akarok felelni, de hatáskörömet nem szeretném túllépni, kérek instructiót. És mi volt, t. ház, a felelet? (Halljuk! Halljuk!) Az, hogy nincs instructio; mert a legjobb főispán az, ki magának a megyében legtöbb befolyást szerez és ezt a megye jó administrálása érdekében felhasználja. (Élénk te'szés jobhfelől.) Azt hiszem, hogy ha én ezt az instructiót kaptam, más sem kapott egyebet, (Helyeslés jobbfelöl.) De térjünk a választásokra. Következtek a választások. Ismét vártam a kormány utasítását. De nem jött. Azonban kaptam egy leiratot, amely egész egyszerűen arra szólít fel, hogy tegyek jelentést arról, hogy nézetem szerint hány kormánypárti, hány mérsékelt ellenzéki és hány függetlenségi képviselő fog a megyéből felküldetni ? Erre megtettem a relatiót. És most hivatkozom a túloldalon ülő képviselőtársaimra, első sorban gróf Apponyi Albertre. O Jászberényben egy függetlenségi képviselővel harczolt és én nem tettem ellene semmit. Éles Henrik egy függetlenségivel szemben megbukott, ott sem tettem semmit. KunSzent-Mártonban két függetlenségi egymással harczolt s még azt az előnyt sem használtam fel: „inter duos litigantes tertius gaudet". A karczagi kerületben Sárközy meglett egyhangúlag választva. Ott van a mezőtúri kerület; t. barátom Csávolszkv Lajos leginkább fog róla tanúskodhatni, hogy ott a kormány senkit sem léptetett fel ellene. (Ellenmondás balfel ől: Mert nem lehetett!) Túrkeve polgárai azon reményben, hogy elveik diadalra fognak jutni, felkérték Tisza Lászlót és ő megbukott. Gróf Szapáry meg lett a maga régi kerületében. Egyetlen kerület van, a szolnoki, melyben elismerem, személyes befolyásommal buktattam meg Polonyit és személyes befolyásommal jött ide a mostani képviselő. De itt sem gyakoroltam semmiféle pressiót; hivatkozom a függetlenségi párt elnökére, a ki ott helyben lakik és a ki az első közgyűlésen köszönetét fejezte ki nekem és az egész tiszti karnak, a kik — mellékesen legyen mondva — egy árvaszéki ülnök kivételének mind szabadelvű pártiak. Megköszönte, hogy nem avatkoztunk semmibe és semmi pressiót nem 'gyakoroltunk. És mindamellett, hogy mint bebizonyí tottam, nem voltam kortes-főispán, mégis én voltam az, a kit a belügyminister ur bizalmánál fogva államtitkárnak maga mellé vett. Ebből láthatná a t. ház, hogy a kormánynak nem az fekszik egyedül szivén, hogy a főispánnak mennél több kormánypárti képviselőt küldjenek fel. (Élénk helyeslés jobhfelől.) Engedje meg a t. ház, hogy igen röviden reflectáljak még Ugron Gábor t. képviselőtársamnak múltkori beszédében mondott egy megjegyzésére. Nem tudom szószerint idézni, de azt hiszem, hogy értelme ugyanaz volt, a mit mondani fogok. Azt mondta, hogy a törvényt jóvá vagy roszszá annak alkalmazása teszi. Ebben tökéletesen megegyezünk. De ebből azt vonta ki 'á, hogy e törvényjavaslatot és e fejezetet nem fogja megszavazni, mert ez ismét a minister hatalomvágyának kielégítésére szolgál és azután beszél önkényről, zsarnokságról és egyéb ily epithetonokkal illet bennünket, melyeket a túloldalról már megszoktunk. Nem akarom a ministerelnököt védelmezni; nem szorult reám; ha szüksége lesz védelemre, jobban meg fogja magát védelmezni, mint én tehetném. Azonban mégis kötelességem ez iránt megjegyezni, hogy az ily insinuatiók nem csak a ministerre, hanem bizonyos fokban reám, mint államtitkárra, sőt az egész belügyministerinmra is bizonyos árnyékot vetnek. Ennélfogva én, t. ház, kijelentem, nem állítom, mint önök szokták, hanem másfél évi államtitkárságom alatt szerzett tapasztalatok alapján positive tudom, hogy a ministerium minden ügyet az emberileg lehető legnagyobb pontossággal tanulmányoz és a törvények szigorú megtartásával tökéletesen objective, minden párttekintet nélkül intéz el. Méltóztassanak ezt nekem elhinni. És hozzáteszek még egyet. Meg lehet at. ház győződve, hogy ha én ezt máskép látnám: van bennem elég függetlenség, elég önállás, hogy tudnám kötelességemet és a belügyministernek irántam tanúsított bizalmát megköszönve, állásomat rendelkezésére bocsátanám. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Ezt kívántam elmondani. Egyébiránt kérem a t. hasat, méltóztassék a szakaszt elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Mindenekelőtt az előttem szólott t. képviselőtársamnak, az államtitkár urnak beszédére legyen szabad egy észrevételt tennem. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Az igen t. államtitkár ur méltóztatott reflectálni az általános vita alkalmával mondott beI szédemnek azon részére, mely szerint a főispán 37*
