Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-211

278 211 országos U-s míreMBs 23 1888. a mely tulaj donkép csak szelleme és iránya lehet az alkotásoknak, maguk azon alkotások, a melyek ezen országnak életére, legyenek azok akár financiális, akár közgazdasági, akár egyéb természetnek, mintegy ráborítják azon külső — legalább részemről óhajtanám, hogy igaz mez legyen — mezt, a melyből megítélhető, hogy egy politika szabadelvű e vagy sem; de a lényeg maga a politika. A ki, t. képviselőház, összezavarja magát a a külső mezt, a külső szint a politika lényegével és a politikában mindent megenged és csak a külszint tartja meg magának, annak a szabadelvü'sége körülbelül olyan értékű, mint a milyen azon bizalom, melynek kifejezést adni méltóztatott. (Élénk tetszés jobb felől) Egyébiránt, t. képviselőház, igenjellemző a szabadelvűségről ezen szakasznál szólni, (ügy van! balfélöl) mert egyfelől a főispáni hatáskör azon mértéktelen és korlátlan kitágítását, mely e szakaszban foglaltatik, pártolni, másfelől a szabadelvííségről egy ugyanazon napon szólni: az előttem — legkevesebb, a mit mondani tudok — megfogbatlan dolog és e felfogást egyáltalán irigyelni nem tudom. A t. képviselőur felszólalására röviden ennyit megjegyeztem, legyen szabad nekem e szakaszra vonatkozólag egy indítványt beterjeszteni és azt lehetőleg röviden indokolnom. Röviden indokolni egyfelől azért, mert azon nézpontok, melyek ezen szakasz elfogadása ellen szólnak, a törvényjavaslat általános vitájánál kellőleg ki lettek merítve, másfelől pedig azért is, mert ugy az általános, mint a részletes vita is meggyőzhetett mindenkit arról, hogy ebben a házban súlya nem annak van, hogy mi mondatik, hanem annak, hogy honnan mondatik, (Ugy van! balfélöl.) A rideg párturalommal szemben sysiphusi munka az, mit az ellenzék végez, de le nem mondhat róla, mert kötelességét teljesíteni kell daczára annak, hogy ez bizony nem kellemes és nem eredményes dolog. Minthogy azonban e szakaszban van concentrálva azon irány, azon szellem és azon czél, a melynek érdekében ezen törvényjavaslat megalkottatott, mert ezen javaslatban az administratio érdekében ugyan semmi alkotás nem történik, kénytelen vagyok a részletes vitánál is felszólalni és álláspontomnak és t. elvbarátaim álláspontjának jelzéséül egy indítványt terjeszteni elő. (Halljuk! Halljuk ! balfélöl.) Már az általános vitában is kijelentetett, hogy ezen törvényjavaslat és különösen annak egyetlen egy fő és cardinalis szakasza, a főispáni intézmény olyan, mely a törvényhatóságoknak még azon autonóm jogkörét is, melyet az 1870: XLII. törvényczikk számukra fentartott, részint confiseálja, részint meghamisítja. Confiseálja abban, hogy az autonóm jogoknak gyakorlatát mentől ritkábbá teszi; mert hiszen, például a 10 éves | riäatumot már önmagában is — politikailag értem — képtelenségnek tartom. De meg is nehezíti, mert hiszen csak a napokban a részletes vitában fejtetett ki az, hogy a törvényhatósági képviselet tagjainak megválasztását a nagy választókerületek nemcsak költségessé és fáradtságossá, de sokszor lehetetlenné is teszik és hogy az állampolgárok a törvényhatósági életben magukat érvényesíthessék, oly nagy áldozatokat, időveszteséget és költséget kénytelenek tenni, a melybői nyilvánvaló és bizonyos dolog, hogy minden mód elkövettetik ezen törvényjavaslatban arra, hogy az autonóm jogok gyakorlata a törvényhatóságokban megnehezittessek. De azt mondani, hogy e javaslat az önkormányzatot meg is hamisítja,mert az is nyilvánvaló és világos, hogy a törvényjavaslat felállít egy szakaszban egy principiumot s azt azután addig csorbítja és addig tízi-füzi, mig illusoriussá nem teszi, felállítja például elvként az önkormányzat kérdését s azután minden egyes szakaszban consequenter azon töri fejét, hogy hogyan tegye azt tönkre. A törvényhatóság kezébe ad egy üres keretet, a mit ugy neveznek, hogy autonómia és abban mindent, a mi lényeg és valóság, sequestrálja a központi hatalom számára. (Ugy van! balfélöl.) De ezen törvényjavaslatnak t. ház felfogásom szerint van egy sajátságos természete is és ez az, hogy e javaslat a hatalmasok számára készült szemben a társadalom nagy rétegeivel, a melyeket gyengíteni és gyöngévé tenni törekszik. (Ügy van! balfélöl.) Hiszem például, hogy egyik t. kép viselőtársunknak, a ki az általános vitában felszólalt, gróf Andrássy Manónak — örülök, hogy jelen van — ezen törvényjavaslat nagyon tetszik, annak oka is igen egyszerű. A t. képviselő urnak súlya abban a megyében sokkal nagyobb, mintsem hogy ő ellenében az a főispán bármiféle oly ténykedésbe bocsátkoznék, a mely által az ő politikai és polgári jogai és az administratióban rejlő érdekei csak érintethetnének is. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen a fejlődés megfordítva fog lenni a megyében. A főispán fogja keresni a hatalmasok, az olygarchák kegyét, hogy megtehesse a központi kormány számára azon szolgálatokat, a melyek érdekében és csakis egyedül eztn érdekben e törvényjavaslat megalkottatik. (Ugy van! Ugy van! a bál és szélső baloldalon.) Méltóztassanak az életet necsak papírról és az előadói székből nézni — mint a t. előadó nr — hogy milyen lesz a törvény hatása és látni fogják, hogy az megyei kis olygarchákat fog teremteni, kik a főispánnal szövetkeznek, azután maguknak előnyöket — távol van tőlem a gyanúsítás — mert nem mondom anyagi, de politikai előnyöket fognak kivívni és ez által a választó polgároknak az administratióban rejlő érdekeire nézve is lényeges nyomást fog-