Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-211

211. országok ilos m/irceius 23. 18S6. ^79 nak gyakorolhatni, csak azért, hogy politikai és egyéb törekvéseiket ők is érvényesíthessék, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) Hogy a főispáni hatáskör a törvényjavaslat e szakasza szerint a megyében minden személyi — értem a közszolgálati közegeket — és minden közigazgatási érdeket absorbeálni fog, nyilvánvaló és kétségtelen. Legelőször is nem akarok kiterjeszkedni arra a kérdésre, hogy mi úton jut bele ezen törvényjavaslatba, mely a törvényhatóságok rendezéséről szól, az állami tisztviselők fölött gyakorlandó személyes hatalom — mert hiszen ez e törvényjavaslat természetén kivül eső dolog — mondom, hogy miképen jut bele ezen, hogy ugy fejezzem ki magamat, szépségi hiba, Schönheitsfehler, arról nem is szólok; de azt vagyok bátor kérdeni a t. ministerelnök úrtól,hogy midőn eszakasz A) pontja a felügyeletről szól s azt rendeli, hogy ha ezen közegeknél az előléptetés vagy új kinevezés esete fordul elő, jogosítva van ajánlatot tenni, ha pedig fontosabb állomások betöltéséről van szó, a főispán a vezetése alatt levő törvényhatóság területére kineveztetni, vagy ott előlép- j tetni szándékolt egyénre nézve az illető minister által meg is hallgattatik, legyen szabad ismételve kérdenem, hogy vájjon miként fogja ezt a főispán végrehajtani, ha azt lelkiismeretesen akarja tenni és ha a czél objectiv és nem más?Hiszen a főispán az állami hivatalnokok íunetióit közvetlen figyelemmel nem kisérheti, nem szerezhet azok képessége, szorgalma, megbízhatósága és más qualificatiója felett semmi informatiót, mert én csak informatiót fogadhatok el objectivnek, melyet közvet- ! lenül személyesen maga szerez. Vagy például, ha egy állás betöltéséről lesz szó és azon állomásra nemcsak azon törvényhatóság területéről, hanem az ország különböző részeiből fognak pályázni, hogy fog a főispán ezeu egyéneknek létérdekeit képező dolgaikba lelkiismeretesen eljárhatni ? (Ugy van! Ugy van/ a hah és széhö baloldalon.) De hát itt nem erről van szó t. ház. A kérdés egyszerű és világos: függővé kell tenni az egyént minden tekintetben,hogy függésébőlkifolyólagmegtegye azon szolgálatokat, melyekért a törvényjavaslat létrehozatala czéloztatik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az egész nagyon nyilvánvaló: egyszerű korteskedési törvény ez a szó legközönségesebb értelmében. És ha ez őszintén megmondatik és motiváltatik az, hogy erre az országnak szüksége van ilyen meg olyan okokból, akkor legalább a törvényjavaslat az őszinteség tekintetével dicsekedhetnék, de igy az egész törvényjavaslat nyilván és evidenter semmi más: mint hatalmi kérdés és hatalmi törvényjavaslat. De, t. ház, mint organisatiorius munka is különös egy munka ez. Ezen törvényjavaslat, a mint tudjuk, a főváros területére, Budapestre nem terjed ki, mert hiszen a javaslat egyik paragraphusa szerint a fővárosról külön törvény rendelkezik. Ebből azután logicailag csak az következhet, hogy a főváros területén semmiféle administrativ érdekek, melyeket megvédeni kellene, nem léteznek. Más következtetést abból, hogy ez az országnak csak egyik nagy területére alkottatik meg, de kicsiny azonban mégis jelentékeny területére életbe nem léptettetik — vonni csakugyan nem lehet. Ebből minden ember azt látja, hogy itt absolute nem feküdt az administratio érdeke a ministerelnök ur szivén, mert hogy ha szivén feküdt volna, lehetetlen, hogy különböző mértékkel mért volna az ország különböző területeinek. Ha már most azokból, a miket felhoztam, joggal következtethetem azt, hogy itt az administratio érdeke közömbös, akkor csakugyan áll az, a mit mondok és mondtam, hogy ezen törvény hatalmi törvény, melyhez tehát részemről nem járulhatok. T. ház! Nem kevésbé sajátságos az is, hogy a t. ministerelnök ur ezen törvényt az önkormányzat köpönyege alatt hozza be a házba és ezzel a színezettel ajánlja a háznak elfogadás végett. Az bizonyos dolog, hogy ennél classicusabb találmányt kevés ember birt még felfedezni: az országot alkotmányosan, de korlátlanul kormányozni. Ez a törvényjavaslatnak valódi belső jelentése. Ez volt, t. ház, minden valószínűség szerint Bachnak is ideálja, azzal a különbséggel azonban, hogy ő nyíltan megölte a szabadságot, a t. ministerelnök ur pedig csak ugy fokozatosan mérgezi meg és azzal a különbséggel továbbá, hogy ő legalább igyekezett az ország által méltán repudealt organismus működésében összhangzó közigazgatást adni, a ministerelnök ur pedig ezzel keveset törődik, hanem adni fog az országnak, egy politikailag minden tekintetben corrumpált közigazgatást. Ez a különbség és én ezt helyzetünkben nagy bajnak tartora. Nagy bajnak tartom már fajunk és népünk jellemére tekintettel is, mert azt látjuk, hogy nálunk még a nemesebb ambitiók által vezetett küzdelem is igen gyakran túlcsapong azon határokon, melyek közt óhajtandó volna, hogy megmaradjon. A lefolyt 17 esztendei parlamentaris élet megtanított bennünket arra, hogy szükséges intézvényes korlátokat emelni bizonyos hatalmi törekvések ellen, mert különben bekövetkezik az, a mi a parlamentarismusnak legnagyobb veszélye : a rideg párturalom. (Ugy van! balfelől.) Es e bajt fokozza még az is, hogy nálunk a társadalmi átalakulás bevégezetlen; a régi rendi társadalom traditiói küzdenek az új : a gazdasági társadalom aspiratióival és mindkettő a hatalom felé vonz, a hatalomhoz simul azért, hogy czéljait és törekvéseit ennek segélyével érvényesítse. Fokozta, t. ház, továbbá a gazdasági helyzet is, mely Magyarországban jelszóvá tette a kenyeret adó államot. Ily visonyok között csak kevés kell ahhoz, hogy megala-