Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-210
250 210, országos ülés uiárczins 22. 1886. Szederkényi Nándor .* Részemről e beadott módosítványt nem pártolhatom, mert ha a megyei életet veszszük tekintetbe, az utolsó napokban már alig van a tagok közül 15—20 jelen a közgyűlésen. Ha tehát most a törvényben az mondatik, hogy 20 tag Írásban beadott kívánatára rendelhető csak el a névszerinti szavazás, ezzel ha nem is lehetetlenné, de legalább is nehézzé tétetik az, hogy a szavazás kivánata ily alakban kifejezésre jusson. Részemről tehát a mellett vagyok, hogy a szöveg tartassék meg, a mint van, mert jól tudjuk, hogy a névszerinti szavazás szüksége sokszor akkor merül fel, a mikor már az elnök szavazásra tűzi. ki a kérdést. Ekkor pedig már nincs idő arra, hogy 20 tag irja alá a szavazáskérést s igy tisztán az elnök szeszélyétől, vagy kedvétől függ az, hogy a névszerinti szavazást kívánóknak adjon annyi időt, hogy aláírhassák a kérést. Én tehát a megyei életnek, de különösen a közgyűlésnek terhére lévő és sok önkénykedésnek tért nyitó ezen intézkedést nem pártolhatom, hanem kérem, hogy a szöveg, ugy a mint van, tartassák meg, mert e szerint a közgyűlés elnöke csak azt kénytelen constatálni, hogy 20 tag kívánja-e a névszerinti szavazást? {Helyeslés a szélső haloldalon.) Madarász József: En az utolsó esetben elfogadom ugyan Szederkényi t. képviselőtársam javaslatát, azonban azt hiszem, hogy a képviselőház tanácskozási szabályai, mely képviselőháznak 444 tagból kell állania, bármilyen nagy különbség van is egy képviselőházi és egy bizottsági tanácskozás között, mégis e szabályok, melyek a képviselőházban elegendők és szükségesek, a számra nézve sokkal kisebb megyei bizottságban is tekintetbe veendők. En tehát a 49. §. 4-ik bekezdésére nézve azon véleményben vagyok, hogy ebből ki kellene maradnia a következőnek: „A szavazatok a szólók szerint vétetnek számba, de ha az elnök vagy 20 bizottsági tag kívánja." Véleményem az, hogy az elnök soha se mondja ki a végzést a szerint, a mint az egyik vagy másik szólott a tárgyhoz, hanem mondja ki ugy r , a mint itt a képviselőházban szokás. Kezdődnék tehát a 4-ik bekezdés igy : .A kérdés felállás és ülvemaradás útján szavazással döntetik el." Másik kívánságom az, hogy a 20 tag helyett 10 tag tétessék, ugy hogy a 4-ik bekezdés ekképen szólana: „A kérdés felállás és ülvemaradás útján szavazással döntetik el" ; 10 tag kívánatára pedig az elnök a névszerinti szavazást elrendelni tartozik* ; Még pár szóval indokolom módosítványomat. Nagyon sok időn át volt alkalmam jelen lenni a megy egy üléseken és a bizottságok ülésein is. Nem akarok sem az egyik, sem a másik elnökre nézve kárhoztatót mondani, de azt tapasztaltam, hogy a megyegyűlésen és újabban a bizottsági tagok között mindig a legtöbb nyugtalanságot okozta az, hogy a főispán iparkodott ugy mondani ki a végzést, hogy az a hatalomnak leginkább kedvezzen {ügy van! a szélső baloldalon) és a bizottsági tagok közt, az előtt pedig a megye gyűlésének tagjai közt ez által támadt a legnagyobb izgalom, a megyében a béke leginkább ez által zavartatott meg. Ugy hiszem, hogy az a szabály, mely a képviselőházra nézve helyes, lehetetlen, hogy a bizottságban is ne legyen az. Csak magának a főispánnak fog a törvény több tekintélyt adni, hanem követhet el — mert akaratlanul is elkövethet — olyat, hogy a határozatot a bizottság tagjai többségének ellenére mondja ki. És megtörténhetik az is, hogy ha a névszerinti szavazáshoz 20 tag óhaja szükséges, a bizottságban pedig 30—35 tag van csak jelen, ugy hogy már 16 tag többség lehet: ez a többség nem is kívánhat névszerinti szavazást. Akkor hát e törvény által megadják annak a lehetőségéi, hogy a főispán, ha kedve kerekedik, a többség ellenére is azt a végzést mondhatja ki, mely neki legjobban tetszik. Ez indokoknál fogva én tisztán az igazságérdekében és nem pártszempontból azt óhajtom, hogy a főispán soha se mondhassa ki végzésül azt, a mi valósággal nem a többség végzése. Hogy tehát a többség kitudassék, soha sem a szólók száma szerint kell azt kimondani, mert sokszor kényelmetlen is a beszélés, sokszor 19—20 egyén véleményét helyesen fejezi ki egy szónok, sokszor azoban épen nem és akkor többség nincsen és akkor, hogy névszerinti szavazást lehetetlen kérni, arról intézkedni kell, ne hogy a főispán kényelmesen kimondja a végzést, már pedig ki is mondhatja, a mig 20 tag öszeszedi magát, mert az ember nem akar mindig védekezni a főispán ellen, hogy a végzést nem a többség szerint mondotta ki. Ez a három eset ismét mind olyan, hogy a szónokok szerinti kimondás igazságtalanság; az meg, hogy 20 tag kívánja a névszerinti szavazást, sokszor egyenesen kivihetetlen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ennélfogva én 10 tag kívánatát erre elégségesnek tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány, Ábrányi Kornél jegyző (olvassa): A49. §. első sora elhagyatván, igy szóljon: „A kérdés felállás és ülvemaradás útján szavazással döntetik el; 10 tag kivánatára pedig az elnök a névszerinti szavazást elrendelni köteles.* Szalay Imre: T. ház! Én, bár elvileg osztozom azokban, a miket az előttem szólottak elmondottak, mégis némi tekintetben az ő indítványukkal ellentétes álláspontot foglalok el és
