Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-210

2!0. országos Blés Mírczius 22 1886. 247 részéről a culturát terjeszti, az nem lehet a román nemzetiség kárára. (Általános helyeslés) Mert, t. képviselőház, azt elismerem, hogy igaza van a t. képviselő urnak abban, hogy a cultura és a magyar nyelv még nem egy. De az már nem áll, a mit a t. képviselő ur gondol, hogy a cultura csak akkor cultura, ha román nyelven terjesztetik. (Derültség.) Babes Vincze: Nem mondtam. Láng Lajos: Ép ellenkezőleg. És az államtól, midőn az a culturát a maga és az összes adózó polgárok költségén terjeszti, nem lehet követelni, hogy azt más nyelven terjeszsze, mint a maga nyelvén. {Helyeslés.) Ha & magyar állam nem tenne egyebet, csak azt, hogy az idegen nemzetiségeket magyar nyelvre megtanítaná, akkor talán igaza volna a t. képviselő urnak. De mi e hibába nem esünk. Azért, hogy magyarul tanítunk nem mondjuk, hogy az magában véve cultura. De midőn a culturát magyarul tanítjuk, megköveteljük, hogy az annak tartassák; mert ha a culturát nem románul tanítják, azért ez a körülmény nem fosztja meg azt culturális jellegétől. (Általános helyeslés és tetszés.) Győrffy Gyula: T. képviselőház! (Halljuk i Halljuk!) Azok után, a miket a t. ministerelnök ur és előttem szólott t. képviselőtársam a cultura tekintetében Babes Vincze t. képviselő ur szavaira nézve elmondott, alig marad számomra egyéb hátra, de ez azután kötelességem, hogy Babest. képviselő ur szavaira némi helyreigazítással én is éljek. Mert midőn kijelenteni méltóztatott azt, hogy Erdélyben épen a románok után következünk mi magyarok, akkor eltekintve attól, hogy a románok által lakott területeken Erdélyben, Fogaras, Szeben, Besztercze-Naszód, Hunyad vidékén a népoktatásról szóló kimutatás szerint is a románok legkevésbé iskoláztathatják gyermekeiket, sőt miután azon két felekezet, melyhez e vidékek román lakói tartoznak, nemcsak iskolákat nem állítanak és fiz állami oktatást perli orrescálják, hanem egyáltalában a culturális követelmények ama minimumának sincs elég téve, hogy megfelelően kiképezett papok és tanítókról gondoskodtak volna és e tekintetben a legnagyobb hiányokat észlelni, azt hiszem, az országban ez már köztudomású tény. Tovább megyek és bátorkodom hivatkozni épen azon terület érdekében, a mely megtámadtatván és tisztán magyarok laknak, nevezetesen a székelyföldre, a hova méltóztassék elmenni a t. képviselő urnak és ott szemlélheti, hogy a legjobb karban tartott és a legjobb erőkkel ellátott iskolák voltak már akkor, mikor a szászok egyáltalában iskolákat kezdtek létesíteni és méltóztassék tudomásul venni, hogy minden megyének nemcsak népiskolái, hanem középiskolái a legrégibb időktől fogva mindig voltak. S ha a t. képviselő ur a katonai határőrvidékre akar hivatkozni azért, hogy igazolja, szemben a magyar állammal a cultura terén történt mulasztást: én is bátor vagyok e tekintetben is szintén saját megyémre hivatkozni, a mely egyik határőrvidéket képezett és a hol az akkori kormány nekünk iskolákat szintén állíttatott. A t. képviselő ur azt jegyezte meg, hogy ezen német tannyelvű iskolák csak a központban állíttattak fel. Bocsánatot kérek, felállíttattak mindenütt, a hol a katonai kormányzat azon czélt akarta elérni, hogy a központi katonai iskolának elemet képezzen, ezen iskolák azonban nem alterálták a községi iskolát, de nem is követték a népoktatási czélt és mindig német nyelvű iskolák voltak, a román határőrvidéken is csak ilyen német nyelvű iskolák voltak, (ügy van!) De tudtomra a központban igen is állított iskolát, de a községekben alig egy-kettőt kivéve, nem, ezek is azonban a fentebbi czél érdekében. Végezetül legyen szabad, t. ház, ép a t. képviselő ur hivatkozására, hogy a romániai prefect és annak titkára képviseli az ország közoktatását Romániában, megjegyeznem, hogy igenis annyira képviseli, hogy a teljesen magyarlakta vidékeken, a hol tisztán magyar községek vannak, a magyar nyelv absolute soha szóba, se kerülhet és midőn a képviselő ur szives volt erre hivatkozni, legyen szabad nekem is óhajtásként kimondanom: vajha nálunk is a főispánok és azok titkárai azon feladatot teljesítenék Erdélyben. [Élénk derültség és általános helyeslés.) Elnöki A 47. szakaszra nézve csupán az előadó ur tett egy styláris észrevételt, a mely abból áll, hogy a g) pont első sorában az „állandó és igazoló" szavak közé vessző tétessék. A szakasz különben nem támadtatván meg, kijelenthetem, hogy az ezen styláris módosítással elfogadtatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 48. §4). Petrich Ferencz: T. ház! A tapasztalás azt bizonyítja, hogy az életterén csak oly egyének képesek a tanácskozásokat és azok tárgyalásait kellő tapintattal vezetni, a kik a tárgyalás alatt levő ügyet megelőzőleg tanulmányozták, avagy maguknak a tapasztalatot és gyakorlatotugy szerezték és csakis az ily egyének képesek a tárgyalás alatt levő ügyet a végmegoldás okszerű terére vinni; ha azonban oly egyének, kik a kellő tapasztalat nélkül az életben az ily értekezletek és tanácskozásokba beavatkoznak, azon értekezletek és tanácskozások rendesen vagy nevetséges kudarcz vagy igen sokszor szomorú következéssel szoktak végződni. Ha ez áll, pedig azt hiszem, hogy azt senki kétségbe nem vonhatja, akkor, ha beletekintünk a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 48. §-ába. ennek a szakasznak szellemé-