Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-210

244 310. oraágM ülés márczimi 22. 1SS«. rossz akaratom lenne, ha örömem telnék a magyar nemzet tévedéseiben, romlásában, bizony nem figyelmeztetnék senkii ezekre a dolgokra. Méltóztassanak csak arra, a graphicai táblára tekinteni, melyet a közoktatási minister ur ezelőtt 7—8 évvel a ház elé terjesztett s a melyen a sötét szinek mutatják a művelődés, a népnevelés hiányát s az majd megmondja, hogy mint teljesítette a magyar hatalom culturalis missióját. Ott azt fogják látni, hogy a világosabb szinek azokban a megyékben illetőleg országrészekben vannak, a hol magyarok csak alig laknak s a részek kormányzása nem azok kezében volt. A legvilágosabb szin a Királyföldön van, a hol szászok intézkedtek ; nem mintha ők mozdították volna elő egyenesen a művelődést, de mert nem gördítettek akadályt az elé. Ezek után következik a határőrvidék, Szörénymegye, melynek élén a katonai hatóságok állottak; azután Naszód vidéke, Zarándmegye, Fogaras vidéke ; a melyben íománok befolyása uralkodott. A hol magyarok vezették a közigazgatást, ott bizony sötétség van, a legsötétebb sötétség. (Zajos derültség. Ellenmondások a balolüulon.) Czáfoljanak meg! 1872. óta a t. közoktatási minister azon magyar jogelve szerint, r— á—rá, fogdrá, elfoglalt 98 iskolát a románoktól a volt bánsági végvidéken azt állítván, hogy azok valaha községi iskolák voltuk. (Derültség a jobboldalon.) Méltóztassanak megnézni a statistikát az osztrák katonai kormány alatt és méltóztassanak megnézni a jelenlegi közoktatási ministerium idejéből s meggyőződnek, hogy ott most sem iskola, sem tanító, sem tanítvány nincsen. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Ha tetszik, hozhatok fel több példát. Itt van mindjárt egy. A közoktatási minister ur azt állítja, hogy bizony ő egykrajczárt sem fog engedélyezni az állam pénzéből a confessioualis, illetőleg nem magyar nyelvű népiskolák segedelmére és a t. ház ezen szavait helyesli. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: A törvény mondja ! Babes Vincze : Hiszen én nem a minister ur ellen hozom azt fel, csak figyelmeztetni akarom a t. házat és az országot, hogy milyen elvek és állapotok uralkodnak nálunk. Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur azt mondja, hogy az a 4—5 millió, a melyet költ az ország magyar közoktatási czélokra, még erre sem elegendő s igy a nem magyar népességeknek semmi sem jut. Már kérem, hogyan lehet ezt összeegyeztetni a közmívelődési missióval ? Bartha Miklós t. képviselő ur azt mondta, hogy az erdélyi közművelődési egylet az által, hogy a magyar cultura áldásait terjeszti a románok között, meg fogja őket szabadítani a bujtógátoktól. Azt gondolom, hogy nincs nép a világon, a mely más nyelven, mint saját nyelvén, saját fiai által a culturába bevezettetett volna. Érre nézve kérdezze meg a magyar maga magát. S e szempontból a magyar kormány eddig nem tett épen semmit De én tovább megyek és azt mondom, hogy a magyar állam, illetőleg az igen t. magyar kormány, még a saját magyar népét sem művelteti meg kellő képen. Hát mi annak az oka, hogy a nagy hazafi Kossuth Lajos azt állítja, miszerint az erdélyi népben hiányzik a fajának öntudata. Hát miért hiányzik ? Azért, mert nem művelték ; és bennünket akarnak művelni?Ez oly ellenmondás, a mely valóban érthetetlen. Én azt szeretném, hogy ha a magyar állam, a magyar nemzet komolyan művelni akarná a népet és kezdje meg ezt saját népén, akkor azután tovább is mehet és gondolom, hogy mindenki szívesen kezet fog vele és segíteni fogja, ha őszinte eszélyességgel ez utón indulni fog. Ehhez minden esetre szükségesnek tartom, hogy ezt valahogyan világosan kitegyék e szakaszban. Vannak államok, melyek centralisticusabbak, mint hazánk lesz més: a jelen törvényjavaslat szerint is, de azért mégis a megyei közgyűléseknek kötelességévé van téve mindenkor, mint például Romániában, a prefect, illetőleg annak titkára által évenkint jelentést tétetni a nép culturai állásáról, előmeneteléről és a közgyűlés megvitatja s felterjesztéseket tesz a kormányhoz. Itt ilyen intézkedés ez iránt nincs s én azt mondom, hogy ha ez világosan ki téve nincs, akkor, a mi hiányzik a törvényből, azt mindig ugy szokták magyarázni, a mint akarják, a mint a főispánnak érdekében fekszik. G-ondolom, hogy csakugyan szükséges volna ezt egy pár világos szóval érinteni. Én azon indokból szólalok fel, mert akarom, hogy a mit szóval hangoztatunk, a mit naponkint megírunk a hírlapokban, azt komolynak tartsuk és tettel is bizonyítsuk és ha bizonyítani akarjuk, akkor mondjuk ki világosan a törvényben. Ez volt fölszólalásomnak intentiója. Indítványt nem teszek, mert meg vagyok győződve, hogy ha a t. kormány, illetőleg a t. ministerelnök ur helyesli ezt, akkor egy pár szóval meg fogja tenni, ha nem helyesli, akkor hiábavaló volna részemről ily indítvány, mert attól tartok, hogy az ellenzék sem fogadná el, mert azt tapasztaltam, hogy akármit mondjunk mi a nem magyar népek érdekében, sőt a közös haza érdekében, azt senki sem pártolja, azt keresztülvinni -nem lehet. Én egyébiránt kötelességemet tettem, midőn mindezekre a t. házat s kormányt figyelmeztettem; mert nincs érdekemben, hogy ez az ország, gyengüljön és a magyar nemzet hibái miatt hanyatlást szenvedjen. Ugy érzem, kötelességemet tettem, hogy alkalmilag figyelmeztessem at. kor1 mányt, a t. házat, a t. magyar nemzetet, hogj[