Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-210
210. országos ülés márezius 22. 1886 1^3 sát el nem határozta, vagy erre okvetlenül szűk- j ség nincsen, összehivassanak, mert ily módon vagy annak lennének kitéve, hogy felzavartassanak nyugalmukból, vagy pedig a mi sokkal valószínűbb, nem hagyván magukat felzavartatni, a megye nevében egy bizonyos tárgy iránt érdeklődő kisebbség határozna, (ügy van! joblfelöl.) Egyik és másik következménye is az ily intézkedésnek csak káros lehetne. Azért hosszasabban a t. ház türelmét fárasztani nem kívánván, kérem a t. házat, hogy a módosítványnyal szemben a szakaszt ugy a mint van, elfogadni méltóztassék, (Helyeslés jóbbfelöl.) Dárdai Sándor előadó: Minthogy azokhoz, miket a t. ministerelnök ur mondott, a bizottság nevében én is hozzájárulok : kérem a t. házat, hogy a beadott módosítványt annál inkább ne méltóztassék elfogadni, mivel azon kérvényekben, melyek e törvényjavaslatra vonatkozólag a házhoz intéztettek, ez még csak kívánság alakjában sem fej eztetett ki s így ez szükségparancsolta követelménynek nem tekinthető'. E szakasz utolsó bekezdésében a községi törvénynek 163. §-ára történik hivatkozás. Minthogy azonban ez alatt a 164. §. értendő, kérem a t. házat,méltóztassák a „163. §." helyett,mi sajtóhiba folytán van igy a „164. §." t tenni. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a szavazás. A 46. §. első bekez- I désére senki sem té.én észrevételt, azt elfogadottnak jelentem ki. A második bekezdéshez Sághy Gyula képviselő ur adott be egy módosítványt, melyre nézve kérdenem kell a t. házat, méltóztatik-e az eredeti "szöveget változatlanul fentartani: igen vagy nem ? Mielőtt azonban a szavazás megejtet- I nék, méltóztassék e módosítványt még jegyszer meghallgatni. Ábrányi Kornél jegyző (olvassa a módosítványt.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a második bekezdést a bizottság szövegezése szerint változatlanul fentartani: igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Méltóztassanak tehát azok, kik az eredeti szöveget változatlanul tartják fenn, felállani ? (Megtörténik). A többség a szöveget változatlanul fogadván el, Sághy Gyula képviselő ur módosítvánva elesett. A harmadik bekezdés ellen sem tétetvén észrevétel, azt elfogadottnak jelentem ki azzal, hogy a „163. §." helyetla „164. §." fog tétetni. Egyébiránt fentartatik, hogy a községi törvény letárgyalása után, itt a megfelelő szakasz idéztessék. Zsilinszky Mihály (olvassa a 47. §-t). Dárdai Sándor előadó: A g) pont alatt ez foglaltatik: „állandó igazoló". Minthogy pedig ez j alatt két bizottság értendő, e két szó közé vessző teendő. (Helyeslés.) Babes Vincze: A 47. §-ban a közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyek soroltatnak elő. Ezen ügyek között nélkülözök egy hazánkra nézve igen fontos, úgyszólván főérdeku ügyet. Leszek tehát bátor erre vonatkozó véleményemet előadni. Méltóztatik tudni, hogy a magyar állam, illetőleg a magyar nemzet missiót vindicál magának keleten és gondolom helyesen teszi, mert ez legjobb biztosítéka annak, hogy jövője lesz és hatalma hanyatlani nem fog. Haculturalis missiója van, gondolom, hogy az alatt nem lehet mást érteni, mint azt, hogy a nem művelt népeket művelni akarja. És ha csakugyan erről van szó, azt hiszem, első kötelessége ezt itthon kezdeni saját népeinél. Már pedig, ha ezt komolyan akarja s nemcsak szóval akarja, ennek szerintem leghivatottabb argumentuma épen az volna, a melyről itt a szakaszban szó van, tudniillik a megyei közgyűlés. Mert a nép sehol sincs oly egyenesen, oly jól képviselve, mint a municipiumok közgyűlésén és sehol sem foglalkozhatik a saját előmenetelével oly jól, mint épen itt. Már pedig erről itt az egész szakaszban, legalább egyenesen, világosan, egy szóval sincs gondoskodva. Bartha Miklós t. képviselőtársam azt mondta a minap, hogy az erdélyi közművelődési egyesület hivatása az, hogy a magyar cultura áldását terjeszsze a szegény román nép között. Ez nagyon szép és helyes, de azi hiszem, hogy ő s:mi identiflcálja a cultura áldásait a magyarsággá 1 , vagyis a magyar nyelv terjesztésével s hogy mint nagy hazánkfia Kossuth Lajos tette, ő is megkülönbözteti a magyar nyelvet és a culturát. Ha pedig a culturát terjeszteni akarjuk, megvallom, jobban szeretném ha az a közeg terjesztené, illetőleg annak terjesztését bírálva, a mely a törvény szerint a nép jólétéről gondoskodni hivatva van, mint az ilyen magánjellegű s minden esetre egyoldalú egylet. Es gondolom, másodszor szakítani kellene a múlttal, sőt a 18 év ótai múlttal is. Mert ha akár Bartha t. képviselőtársam, akár bárki más vizsgálja a multat, azt fogja találni, hogy a történelem tanúsága szerint minden más missiója lehetett a magyarnak, de culturális missiója eddig nem volt és ilyet semmi tekintetben nem teljesített, (Mozgás.) Én ugy tudom, hogy a magyar népnek e század kezdetiég alig volt culturája s a mi volt, sajnos, inkább Bécsből eredt, mint Pestről. A mi népiskolánik nagy részben Mária Terézia, József és Ferencz császárok és az absolut kormány decretumaiból, intézkedéseiből származnak. A kételkedőket megkérdezhetném, hogy van-e egyetlen román iskola az országban, melyet a magyar állam állított föl ? Erről azonban szólok majd későbben ! Ne méltóztassanak nekem rossz néven venni, hogy mindezt elmondom itt; mert ha 31*
