Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-208

208 208. országos ülés márezius Í9 1888. én nem tudom, hogy bir-e a törvényhatóság területén kinek nincs ugyan ingatlana, de van például az ottani takarékpénztárban 50 részvénye, vagy 20 ezer forintja deponálva. (Mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Vagy regáléval bir!) A regale sem tekintetik már ingatlannak a mai időben és nem is az, mert külön eladható. Hát mindezeket ki akarja zárni a képviselő ur? Én, megvallom, ennek indokoltságát, helyességét belátni és megérteni nem tudom és épen azért a módosítványt el nem fogadom. (Helyeslés jobbfelől Zaj balfelöl.) Továbbá ugyanezen ponthoz Fenyvessy t. képviselő ur tett egy módosítványt. Én, t. képviselőház, nem vettem bele ezt a javaslatba, bár szó volt róla; de nem vettem be azért, mert én azt tartom, hogy utoljára is az országos képviselőség és a bizottsági tagság nem egy fajta teendő és a kettő nek nem egy a jogforrása; (Igaz! Ugy van!) mert valakit, a ki például hírneves ember, megválaszthatnak országgyűlési képviselőnek a tizedik megyében is, van is rá eset; de azért igen kérdéses, hogy épen ő hivatva volna e azon loealis érdekeket képviselni, a melyeket a bizottságban képviselni kell. Én tehát mondom, nem vettem ezt be, mert nem tartom elvileg helyesnek. Ha a ház többsége elhatározza, egy feltétel alatt tudnék csak egészen belenyugodni, az alatt, hogy akkor is ne ugy vétessék fel, a mint egy t. barátom magyarázta, hogy annálfogva már tagja a bizottságnak, hanem, hogy reá is kiterjedne az, a mi mindenkire áll, hogy minden ember csak egy bizottságnak lehet tagja és csak ugy, ha megválasztatik, vagy virilis jogon illeti meg, belejut; de, ismétlem, én a magiam részéről a helyes elvvel jobban megfelelőnek tartom a szöveget, ugy a mint van, azaz a módosítványt el nem fogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Ezen túl van még az a módosítvány, hogy a községi j'egyzők és körjegyzőkre az ineompatibilitás mondassék ki. Hogy, t. ház, éreztem és tudtam, hogy szükséges a jegyzőkre nézve provisio, azt, mint az egyik felszólalt képviselő ur maga is elismerte, igazolja az, hogy az 50. vagy 51. szakaszban — hamarjában nem tudom — meg is van mondva, hogy bizonyos esetekben nem a jegyzők csak, hanem a községi előljáró tagok is részt nem vehetnek, épen azon esetekben, melyekre Ugron t. képviselő ur is a súlyt fektette, mondván, hogy lehessen a szolgabírónak tekintélye, ha a jegyző szavaz az ő fegyelmi ügyében, az ő ellenőrzésében, az ő felmentésében. Épen ezekre reflectál a javaslat, mert azt mondja, hogy ezekben a falusi előljáró részt nem vehet; (Egy hang a szélső baloldalon: A választásban igen!) a választásban ezen javaslat szerint részt vehet és abból kizárni bajos volna. (Helyeslés a jobboldalon.) De miért nem proponálja ezen javaslat, hogy a körjegyzők teljesen kizárassanak? (Halljuk!) Azon okokat, a melyek sokszor hirlapilag és más utón is felhozattak s a melyeknek nem lehet súlyát megtagadni akkor, midőn az ország legkülönbözőbb részeiből a gyakorlat férfiai és oly emberek, kik a jegyzői túlbefolyást nem pártolják, azt mondják, hogy mégis egészen kizárni őket a bizottságból helytelen volna, most nem ismételve, van ezeken kívül még egy indokom. Én nem tartom lehetőnek, hogy a megyei bizottságból a községi elöljárókat kizárjuk. Már pedig azt a kör-és községi jegyzőt kizárni, de megengedni, hogy a biró, a kivel ő szolgál, megyei bizottsági tag legyen, ezt én a magam részéről ^lehetetlennek tartom. (Helyeslés jobbfelől.) Ne méltóztassék elfelejteni, Magyarországnak nagy részében, a hol nagy, erős községek vannak, még alig múlt el az az idő, midőn ezen érős községek a jegyzőt egy fogadott cselédnek tekintették ; csakis az újabb törvényhozások kezdtek a jegyzőnek hivatása fontosságának megfelelő állást adni. (Ugy van! jobbfelől.) Már most, ha az mondatnék, hogy az a jegyző nem lehet bizottsági tag, de a biró lehet; méltóztassanak elhinni, azon jegyző szükséges tekintélyének annyit ártanánk, a mit azután semmiféle paragraphusokkal helyrehozni nem lehetne. (Igaz! ügy va,n! jobbfelől.) Kizárni pedig valamennyi községi elöljárót, azt hiszem, a megyei intézmény jelen alakja szerint és épen mentől inkább alapul veszszük a megyének eredeti, 1848-iki alakulását, egyáltalában nem lehetséges. (Helyeslés jobbfelől.) Azért én részemről leghelyesebbnek tartom azt, a mi ezen törvényjavaslatban van, azaz; korlátozni a községi elöljárók részvétét ott, a hol ez csakugyan a velük szemben gyakorolni okvetlen szükséges tekintély rovására esnék, de nem zárni ki őket egyáltalán a törvényhatósági bizottsági tagságból, hanem ha választás útján belejöhetnek vagy más utón megütik a mértéket, megengedni, hogy azon tagsági jogot gyakorolhassák. (Helyeslés jobbfelől.) Épen ezen szempontokból, ismétlem, fentartva esetleg a h) pontra nézve a nyilatkozatot akkorra, midőn azok, kik szakemberek ezen dolgokban, talán e kérdést már bőven felfejtették a többiekkel szemben, kérem a javaslatot ugy a mint van, elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Sághy Gyula: T. ház! Azok után, a miket a t. ministerelnök ur mondott az e) pontra nézve, melybe az „ingatlan" szó beiktatását proponáltam, miután ezélom nem volt és azon párthoz, melyhez tartozom, szintén nem volt ezélja, hogy ez által megszorítás idéztessék elő, hanem, mert az eddigi törvény is tényleg ugy • magyaráztatott, hogy az ingatlanra vonatkozott és csak praecisebb szerkezet elérése volt a ezélom, ennélfogva ezen módo. sítványomat visszavonom, a másikat azonban fen. tartom. B. Andreánszky Gábor: Bátor vagyok