Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-198
18S. országos filé* n»árczi«s B. 1SS8. 11 helyén jelenleg azokat is felolvasni. (Ugy van/ Ugy van! jobbfelöl.) Horánszky Nándor: Miért ne? (Ugy van! a szélső baloldalon.) B. Kemény Gábor közmunka- és közlekedésügyi minister: Ily módon azt lehetne kívánni, hogy valamennyi ministernek minden intézkedése, mely administrativ természetű, itt felolvastassák. {Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl. Mosgás a széls'd balfelöl.) Ez, azt gondolom, nem volna idevaló. {Helyeslés jobbfelöl.) Itt egyszerűen kérdés támad magának a forgalom megosztásának mikéntjéről. Én erre azt mondtam, hogy nincs szerződés, hanem a szerződéssel egyenlő értékű kijelentés és kinyilatkoztattam, hogy azon leiratból, a melyet e tekintetben az érdekelt vasuttársulathoz intéztem, kész vagyok a forgalmi megosztásra vonatkozó részt a t. háznak szóról szóra tudomására hozni, minthogy Szederkényi Nándor t. képviselő ur az én előadásomat e tekintetben nem tartotta elégségesnek, hanem szószerint kívánta hallani a forgalmi megosztásra vonatkozó részt. Az államtitkár ur felolvasta mindazt, a mi a forgalmi megosztásra vonatkozik. {Ugy van/ Ugy van! jobbfelől.) Szederkényi Nándor: Ha a t. ház megnyugszik abban és elégségesnek tartja azt, liogy egy ily fontos szerződésnél. {Felkiáltások jobbfelől: Nincs szerződés/) Igen, tehát nem szerződésnél, hanem az államra nézve egyoldalú kötelezettség stipnlálásánál — mert a dolog így áll, hogy egy ily hosszas leiratból aés fogalmazványból, mely összefüggésben áll egymással és lehet, hogy a későbbiekben az előbbieknek bizonyos értelmezés, magyarázás adatik, ha a t. ház nem kívánja az egész felolvasását, (Félkiáltások jobbfelől: Nem kívánjuk / Felkiáltások a szélső baloldalon: Kívánjuk f) én részemről már ezt is elégnek tartom annak kimutatására, hogy itt valóban még eddigelé a vicinális vasutak építésénél ily alakban és mérvben elő nem fordult esettel állunk szemközt. A minister ur máskor is többször hangoztatta, hogy más vasutakkal is köttettek ilyenforma szerződések vagy egyezmények, ott egyességeket, vagy szerződéseket említett; itt csak egyoldalú lekötelezett sége nyilvánul az államnak, még pedig az is a legveszedelmesebb alakban, mert méltóztattak hallani, hogy az is csak egyelőre köttetik, a végleges stipulatio fentartatik későbbre és látjuk, hogy ezen vasút keletkezésénél lépésről lépésre vitetett be az állam s köttetett le ma egy rendelet később meg nagyobb kedvezményt involváló szerződmény alakjában, sőt méltóztassanak megemlékezni, létre fog jönni az, hogy egy pár év múlva a vasutat az állam nyakába akarják dobni. Az egész építési rendszer oda vezettetett, hogy végre is azon urak, kik eddig azon czímen követelték, hogy joguk van a magukéból vasukat építeni az 1880-ik törvény czikk értelmében, végre is oda vezet, hogy épíf; nekik az állam olyan vasutat, melynek nem a közérdek, hanem egyesek, meg is nevezhetném, öt-hat birtokos veszi hasznát. Hogy mennyire nem vétettek figyelembe azon vidékek érdekei, még azokéi is, melyeken keresztül megy a vasút, erre nézve több levél érkezett hozzám. E kérdés Hevesmegye bizottságában is előfordult. A hevesi indóház kérdéséről a minister urnak is van talán már tudomása, de még nagyobb dolog az, hogy fontos helyi érdekeket mennyire ignorálnak, hogy például Kompolthnál és Kápolnánál, hol vasúti állomásnak kellene lennie, az állomás elhelyezésénél tisztán és kizárólag az az érdek volt döntő, mely az egész vasút építésében irányadóul szolgált, tudniillik a kompolthi uradalmi kastély érdeke. Hozzám többektől felhívás érkezett az ottani birtokosság nevében, hogy szólaljak fel, az ő érdekükben is. Azon a vidéken dohánytermelők vannak és a vidék dohánytermelő lakossága nem fogja használhatni a vasutat, hogy saját földjéről Kápolnára szállítsa, mert az állomás nem Kápolnán, hanem Kompolthon az uradalmi kastélyban lesz. íme igy mellőztetnek a legprimitívebb érdekek és kötelességem az ottani birtokosság e részbeni panaszát a ház elé terjeszteni. Már előbb említettem eíső felszólalásom alkalmával, hogy ott, a hol az állam ingerentiája bevonatik, az államé legyen azon jog is, hogy a vasút vezetésénél az állami érdekek szempontja érvényesüljön. Én a t. házat már csak untatnám — s ezt tenni nem akarom — annak ismétlésével, ho<ry különösen az ottani vidék központjának megyei, közigazgatási, törvénykezési és minden tekintetben székhelyének érdekei tönkretevésére szolgál e tervezet. Ezen vasút az egri szárnyvonallal párhuzamosan van húzva s elkerüli a várost. Előadtam, hogy a város az igazi érdeknek megfelelő tervezetet elő is készíté. A minister ur azt mondotta, hogy nem léptünk elébe kész tervvel. Mi egy és fél év alatt a tervvel nem lehettünk kész s megelőztek bennünket azok, a kik hatalmasabbak levén a ministeriunmál, nagyon gyorsan tudtak eljárni. De bármily gyors?)n jártak el légyen, a ministerium tudta a másik tervet is, akkor meg kellett volna várnia és a helyi viszonyoknak igazán megfelelőt pártolni. Ha. a t. minister ur csak egy pillantást vetne azon vidékre, meglátná, hogy mi ott a valódi érdek, de én azt még kétségbe sem vonom, hogy ne tudná, tudja is nagyon, jól tudja azt is, hogy a 1868-iki törvényhozás is biztosította Eger városának azt, hogy onnan a gömöri irányhoz csatlakokiépíthető legye t s kiépíttessék. A minister ur mindezzel hallgatott s a mint előléptek egy tervvei, a kormány közeli érdekeltjei, tervet elfogadta. 2*
