Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-206

162 206. országos Ués máredas 17. 1S86. érdekében. Legkiválóbb jelensége a kormány- j hatalom túlterjesztésének, a törvényjavaslatnak ezen 10. §-a. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A háznak a kormányt pártoló tagjai azt mondották az általános tárgyalás folyamában, hogy ők semmi egyebet nem akarnak, mint a mit a 1870 : XLII. törvény ezikk magában foglal. Ha hát nem óhajtanak egyebet, akkor készségesen elfogadhatják Szederkényi t. barátom indítványát is, mert az 1870-iki törvényezikkben ez nem foglaltatik. Ha pedig óhajtják fentartani e szakaszt, lehetetlen, hogy be ne lássák, hogy igy szükségesnek tartják, az 1870. törvény korlátain túl menve, a kormány hatalmát még több térre kiterjesztve, megsemmisíteni az önkormányzatot. Én azon véleményben vagyok s a magam részéről ugy látom — miként ezt 1870-ben kijelentettem, de kijelentettem 1867-ben is — hogy oly időket élünk, mikor a hegyről a meredeknek megindulva, lehetetlen, hogy önök a lejtőig ne guruljanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én ugy látom, hogy e javaslatban az önkormányzat hangoztatása csak ürügy az alkotmány színezete alatt az absolutismusnak és reactiónak törvénybe iktatására. Én nem szólaltam fel az általános tárgyalásnál ; nem azért, mert helytelennek tartanám, hogy minél inkább kifejtessék a képviselőházban, hogy minő utón halad a kormány, de nem szólaltam fel azért, mert t. barátaim ezen oldalon is (a balközépre mutat) eléggé kifejtették, hogy a kormány és a többség e tekintetben mit óhajt. Hanem nekem az a véleményem, hogy ha egy korszak romlani kezd, ha egy korszakban mindazt, a mit ezelőtt a nemzet jelleménél, szokásánál, történelménél fogva nagynak és szentnek tartott, azt már kigúnyolják {Ugy van! a szélső baloldalon) és annak ellenkezőjét találják helyesnek az állam fentartása, a nemzeti politika és közszabadsäg érdekében, akkor hát hadd menjenek tovább a lejtőn és rontsanak meg mindent, a mit az emberi kéz megronthat. Én azt tapasztaltam a történelemben, hogy Magyarországon nem egyszer volt már az a szomorú korszak, melyben félreismertetett a magyar nemzetnek történelme, jelleme, szokása és alkotmányos és közszabadsági szeretete. Azt azonban nem tapasztaltam soha, nem tanít rá a történelem, hogy ezelőtt, mig nem népképviseletre alkotott, tehát az egész nemzetet legalább nagy részben felölelő parlament intézkedett, hanem a rendi képviselet volt, nem tapasztaltam, hogy maga az ország kívánt volna minél inkább a nemzeti önkormányzat és közszabadság ellenében a kormánynak adni olyan hatalmakat, a melyek megronthatják teljesen önmagát a közszahságot. Én azon véleményben voltam és vagyok, hogy ha igaz az, a mint a t. belügy mini ster és egyúttal minisLerelnök ur is mondta, hogy ő nem kivan mást, mint tisztán csak azt, hogy az önkormányzat fentartassék, de a kormánynak az a hatalom adassék meg, hogy a hol törvénytelenségek követtetnek el, azokat megsemmisíthesse, no hát ez a hatalma meg van neki a jelen szakasz nélkül is, meg van, ha Szederkényi barátom javaslata el nem fogadtatnék, G-rünwald Béla t. képviselőtársam módosítása útján is. De akkor ne kívánja a kormány és a minister ur azon hatalmat, hogy ő még ezen túl is rendelkezhessék; (Ugy van/ a szélső baloldalon) mert akkor ne beszéljenek önök önkormányzati jogról. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Higyjék meg, sokkal jobb a nemzetnek megtudni ma nyíltan, hogy az alkotmány, a parlamenti kormány csak czég, de a lényeg az, hogy teljesedjék minden, a mit a hatalom óhajt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És akkor higyjék meg, előbb-utóbb kifog ábrándulni és magához fog térni a nemzet. A mint már mondottam, (IIa íjuk !) én a magam véleménye szerint ugy látom a dolgokat, hogy itt Magyarországon mindennek még rosszabbra és rosszabbra kell fordulni az alkotmányos fogalmak ama zűrzavarában, melyben minden mi azelőtt szent volt, ma gúny tárgyává tétetik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Jó! hát intézzék önök ugy, hogy ezen időszak mielőbb bekoronáztassék, mielőbb tetőpontját érje. Én részemről nem tartom azt, a mit Bartha Miklós t. képviselőtásam, különben igen jeles első beszédében mondott, hogy ezen törvényjavaslat előbb-utóbb majd azt a következést vonja maga után, hogy azokban a megyeházi termekben egészen meg fog szűnni azoknak jelenléte, kik még felajánlották volna szolgálatukat a hazának és közömbösség fogja megszállni az egész országot, Nem, t. barátom! Éltem én már olyan időket, a minőket ma óhajtanak e törvény által visszaidézni. Ismerem nemzetem történetét; nagyon jól tudom, hogy élt már sokkal szerencsétlenebb időket, hanem mindig feljött a felrázás ideje. Csakhogy ismerjük a magyar nemzetnek jámbor, béketűrő természetét : tűr mindaddig, mig nyakára nem vetik azon igát, mely őt felrázza s akkor leveti még az önök Jupiterét is (Derültség) Tantalusaival együtt. (Élénk derültség. Felkiáltások: Titánjaival!) Készakarva mondtam e szót: a nemzet minden legkisebb szabadságának elszomjuhozóival. (Derültség.) És én legkevésbé sem esem kétségbe a fölött, hogy nem csak t. Bartha barátom, az ő fiatal korával, de én, a ki már a politikai küzdtéren 50 éves, {Éljenzés a szélső baloldalon) amúgy pedig már 72 éves leszek, (Élénk éljenzés a szélső baloldalon) remélem, -