Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-204
132 204. *rsrágos ülés mároíhis 15. 1886. tályok tanácskozásain keresztül kerül a ház asz- j tálára, nem nyeri vala meg a többséget. Meg j vagyok győződve, hogy ha e liáz többségét nem dominálná a pártszempont, nem hagyná figyelmen kivül amaz igazságot, hogy azon törvényhozások, melyek az emberiség haladásában, mint irányjelzők tették magukat halhatatlanokká, nem a hatalom előtt egyengették az utat, hanem sorompókat emeltek a szabadság védelmére és biztosítására. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A hatalmat soha sem szükség, t. ház, félteni, mert a legszűkebb közjogi korlátok között is mindig elég leleményes önmagát érvényesíteni. Méltóztassanak még idevenni, hogy az európai eivilisatio a közlekedési eszközök meglepő fejlesztése által új", természetszerű és igen hatályos eszközöket juttatottj|a hatalom kezébe, hogy magát könnyen és gyorsan érvényesítse. E közlekedési eszközök az ország testének megannyi idegszálai, ugy hogy az ország egyetlen zugában sem történhetik fontosabb esemény, hogy az néhány óra alatt a központban érezhető ne legyen. Mindez azt bizonyítja, hogy a kormánynak tényleg a kezében vannak azon hatalmi eszközök, melyekre az ország érdekében szükség van s ha mi e házban mégis arról gondoskodunk, hogy a kormány hatalmát még tovább tágítsuk, akkor megfeledkeztünk valódi szerepünkről, mert nem az állam, hanem az önkény erejét növeljük. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És itt befejezhetném beszédemet, ha mint az erdélyi részekben megválasztott képviselő nem volnék provocálva néhány megjegyzésre. (Halljuk! Halljuk!) Mondatott, hogy Magyarországon 37 vármegyében van a nemzetiségeknek többsége s önként merült fel a kérdés, mely ugyan nem intéztetett itt a házban egyenesen hozzám, hogy egy erdélyi ember miként értheti félre e viszonyokat? Hát én mint erdélyi lakos némileg ismerni vélem a nemzetiségi törekvéseket és azoknak horderejét s el merem mondani, hogy annak ä fölkapott jelszónak, mintha a nemzetiségi bajok orvosszere a kinevezési rendszer volna, nincsen belső értéke. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Tudok egy törvényszéki elnököt, ki a közelebbi 10 év alatt a Székelyföld kehelében ijesztő mérvű román propagandát csinált; (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) tudok egy másik törvényszéket, hol nagy mennyiségű birtokrendezési és úrbéri természetű pörök vannak folyamatban egyfelől a románok, mint voltjobbágyok, másfelől amagyarok, mint volt földesurak között. E pörök referense román nemzetiségű, a volt úrbéresek ügyvédje szintén román nemzetiségű és e körülmény a legveszedelmesebb agitatióra nyújt tág tért. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tudom azt is, hogy a marosvásárhelyi királyi ítélő táblánál a tanácsok ugy vannak összeállítva, hogy a román és szász ajkú birák majdnem minden tanácsban többségben vannak. (Ugy van! a szélső baloldalon. | Mozqás.) Hát, t. ház, ezek nem választott, hanem kinevezett tisztviselők. 37 vármegyében van a nemzetiségi elem többségben ! Azt kérdezhetném, hogy megszünik-e e többség, ha kinevezzük a tisztikart? Megszünik-e az elégületlenség, ha elfojtjuk az önkormányzati tevékenységet? De én nem ezt kérdezem, mert nem szeretek könnyű szerrel menekülni az argumentumok elől. E helyett utalok a Trucia képviselő ur beszédére, mert nézetem szerint őpositiv adatokkal felelt meg a kérdésre. 0 ugyanis felhozta, példának, erre már az előadó uris reflectált, Alsó-Fehérmegyét, Hunyad- és Aradmegyét és felhozhatta volna még Kisküküllot, Nagyküküllőt, Kolozst, Tordát, Szolnok-Dobokát, Szilágymegyét, hol mindenütt nagy többségben vannak a nemzetiségek és mégis mindenütt a magyar elem dominál ugy politikai, mint közkormányzási és társadalmi téren. Ezt a körülményt két factornak köszönhetjük, t. ház. Az egyik, az a természetes súly, melylyel a hazafias érzés, a vagyon és az intellectualitás a közéletben bir; a másik a vármegyei szerkezet, mely alkalmat nyújt, hogy benne és általa a vagyoni helyzet, az intellectualis erő és a hazafias tevékenység érvényesíthesse magát. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezért tehát sem annak az érvnek nincsen tartalma, hogy 37 vármegyében többsége van a nemzetiségeknek, mert a magyar elem alig számba vehető kivételek mellett, mindenütt megtartotta domináló befolyását, sem a Trucia képviselő ur azon vádjának, mintha a jogegyenlőség nem volna meg, nincsen jogosultsága, mert azt csak nem tehetjük meg az ő hamis elmélete kedvéért, hogy lemondjunk fajunk államalkotó és álbunfentartó képességeiről s azon természetes előnyökről,melyeket nekünk a magasabb cultura biztosít.(Helyeslés a szélső baloldalon.) T, ház! A tény az, hogy még a nemzetiségi vármegyékben is a magyar elem alkotja kevés kivétellel a közgyvilés többségét. A felvidéki tót vagy az erdélyi román látja és tudja, hogy az a magyar birtokos megjelenik a vármegyén, vitatkozik, küzd, költekezik és dolgozik; látja és tudja, hogy ott közügyekről van szó ; ösztönszerűleg érzi, hogy amaz ügyekben neki is része van, hogy az ő kis parcellájának érdekei azonosak a földesúr holdjának érdekeivel s akként ingyenes védelmezőjét és támogatóját látja a magyar földesúrban. (Ugy van! a szélső baloldalon.) így tompítja meg a vármegyei intézmény a nemzetiségi differentiák élét, mert az a nép, mely védelmet remélhet a magyar birtokosnál, soha sem lesz fogékony és soha sem tárja ki oly könnyen a lelkét a magyarellenes izgatások előtt. (Ugy van! a szäső baloldalon.) Az erdélyi culturegyletet is fölemlítette Trucia képviselő ur. Hát én röviden megmondom, hogy miért alakítottuk ezen egyletet. (Halljuk! Halljuk!) Évek óta látjuk, hogy a románok társadalmilag szervezkednek (Egy hang a jobboldalon:
