Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-204

204. orszúgos ülés máiezins 15. 5SS6. 133 Oláhok!) Okét ez a név megnyugtatja és ez a törvényes kifejezés Mondom, évek óta látjuk, t. ház, hogy a románok társadalmilag szervezkednek és államellenes izgatásoknak, hódolnak; 8 mivel a közszabadság érdekében nem akarjuk azt, hogy az állam keze mindenüvé elérjen, segítségül mentünk a magyar államnak, hogy a románok kazafiatlan működését a szervezett magyar társadalmi hazafias működésével ellensúlyozhassuk. (Élénk helyes lés a szélső baloldalon.) Ez az egyik ok. A másik ok az, hogy a román nép vezetői naponként mérgezik gonosz álomlátásaikkal a szegény nép kedélyét, de az nem jut eszükbe, hogy népükben eltérjeszszék a munkaszeretetet és a józan felvilágosodást. (Ugy van! TJgy van!a szélső baloldalon.) Mi tehát megakarjuk javítani azt, a mit e lelkiismeretlen izgatók rontottak (Élénk helyeslés a szélsp baloldalon) s ki akarjuk terjeszteni a magyar cultura áldásait a szegény román népre is. Ez a mi ezélunk. Ezt a czélt helytelenítette gróf Andrássy Manó képviselő ur. Hát én nem vitatkozom vele, mert jól tudom, hogy milyen leleményesek az emberek, midőn ürügyet keresnek az áldozatkészség megtagadásai- L. (Élénk derültség. Helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) A szőnyegen levő javaslatot nem fogadom el s újból ajánlom határozati javaslatomat a t. ház figyelmébe. (Hosszantartó helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Öt pereznyi szünetet kérünk.) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Kénytelen vagyok én is azzal kezdeni, a mivel az előttem szólott t. képviselő urak kezdték, hogy egy ilyen hosszú, annyi tárgyat felölelő vita után csakugyan mindenre reflectálni, a mi különben a reflexióra érdemes volna, nem lehet. Különösen nem lehet egyes szakszerű beszédeket részletesen taglalni; mert hiszen ily beszéd egymaga egy vagy másfél órát vévén igénybe, azoknak taglalása sem egy beszéd keretébe be nem fér, sem ily taglalás elmondására magamat elég erősnek nem érzem. De midőn igy soktól tartózkodnom kell, ez megkönnyittetik nekem egyfelől az által, hogy a javaslat ellenzői, mint ezt ma is igen ékes szavakban részben hallottuk, egymás állításait is sok pontra nézve meglehetős erősen lerontatták, megkönnyittetik továbbá az által, hogy azok, kik a javaslat mellett felszólaltak — igy mai beszédében a t. előadó ur is — igen sokra, mi a választ igényelte volna, megfeleltek. De könnyíti ezen feladatomat másfelől az is, hogy — ha eltekintünk az általam már imént is jelzett egyes beszédektől — nem tagadhatja senki, hogy a beszédek legnagyobb része inkább az intentio gyanúsításából, mint a törvényjavaslat intézkedéseinek czáfolatából állott. (Ugy van! a jobboldalon.) A határozati javaslat benyújtója tagadja ezt, mert, igaz, ő nem veheti magára, miután ő tárgyilagosan szólott; de általánosságban ezt tagadni nem lehet. Vagy tárgyilagos okoskodás az, ha valaki, mint tegnapelőtt egy képviselő ur azt mondja, oda festi, hogy szaporittatnak a hivatalok és hogy minden hivatali kinevezésnél mire kell magát köteleznie a kinevezettnek és összes hozzátartozóinak ? Az, hogy a hivatalok szaporittatnak, ellenkezik a tényekkel; mert csakugyan épen a legutóbbi 11 év alatt könnyű felszámlálni ezt a hivatali szaporítást s talán ha azt a megszűnteitekkel összevetjük, még semmi szaporítás sem fog mutatkozni. Hogy mily visszaélések történnek akkor, midőn valaki kineveztetik, azzal gyanúsítani lehet, de ilyent sem Judni, sem bizonyítani nem lehet, mert a mi nincs, az nem bizonyítható, kivévén, ha ama bizonyos egérrel rendelkeznek önök, mely a diplomaták titkait kihallgatván, azokat az újságba viszi, de rendesen azután olyakat ir, a mik a valóságban nem léteznek. A t. képviselő ur, ugyanaz a képviselő ur, — hogy jellemzésül csak egy párra hivatkozzam — felhozza a kolozsmegyei alispánválasztás esetét. Már más téren rá lett mutatva, de e helyről is, mert itt a házban hozatott fel, kötelességem megmondani azt, hogy ezen alispán, ki akkor meg nem választatott, támogatóin;!k legnagyobb részét e házban és e házon kivűl levő épen a szabadelvű párthoz tartozók sorából vette. Itt tehát pártszempontból való részrehajlással csak gyanúsítani, de bizonyítani nem lehet, mert az ellenkező az, a mi bizonyítható. (Ugy van! jobbfelöl.) A képviselő ur hibául róyja fel nekem, hogy midőn a candidatio ellen panaszok érkeztek, én azt mondottam, hogy a candidáló bizottság törvényes hatáskörében járt el. Kérdem mit mondana a képviselő ur és mit mondhatna bárki, ha szemben a törvénynyel megpróbálná a belügyminister ráparancsolni a candidáló bizottságra,hogy ezt candidálni kell, ezt meg nem. (Ugy van! ügy van! jobbf"elől.Felkiáltások a szélső baloldalon: Ezt nem, de azt, hogy a törvényt tartsa meg.') Engedelmet kérek, a belügyministernek itt parancsolólag beleszólnia nem lehet, nem szabad és épen akkor, ha ezt tenné, követne el vétséget a törvény szerint. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Felhozza azután a képviselő ur, mint az elsimítás bizonyítékát, azt a bizonyos túróezi esetet. (Halljuk! Halljuk!) Pedig tudhatná a képviselő ur, mert minden újságban benne volt, hogy az ügy bíróság előtt van, de tudhatná még azt is, hogy miután egy szolgabíró által oly tény követtetett