Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-204
204. országos ülés márszins 15. 1886. jgf kalja vármegyéje érdekében s nemes ambitiókat érlel lelkében. Ezek a választott tisztviselő előnyei. Ezzel szemben hogyan állunk a kinevezett tisztviselővel? A kormánynak nincsen módjában megismerni a folyamodónak társadalmi értékét, erkölcsi becsét és hazafias érzelmét, ha csak nem akarjuk a főispán informatióját és rokonszenves hajlamaitdogmaticusigazsággá emelni;a kormány kénytelen vármegyeileg idegen elemeket is alkalmazni, kiknek eljárása lépten-nyomon lélektanilag könnyen kimagyarázható idegenkedésbe ütközik; a vármegye közönsége nem tekinti a kinevezett tisztviselőt a magáénak, bizalmatlansággal fogadja a legtöbb intézkedést, akadályokat gördít elébe s ekként közönség és tisztviselő között megbomlik az a harmónia, mely a közigazgatás jóságának egyik alapfeltétele. A kinevezett tisztviselő egyedül él, otthona az iroda, támasza a holt betű, főkötelessége az engedelmesség, buzgalommal alkalmazza a törvényt, a rendeleteket és tölti ki a rubrikáit, de nem tud alkalmazkodni az életi ez, nem tud simulni az emberekhez s a legtöbb esetben félreismeri a helyi viszonyokat; felelősségét csak a paragraphusokban keresi, melyekbe nem fog beleütközni, de lépten nyomon beleütközik abba az erkölcsi felelősségbe, melyet a társadalom irott törvények nélkül állapított meg, mely elevenen él nemzedékről nemzed-kre sa mely ítélet nélkül büntet és megkérdezés nélkül jutalmaz. Egy szóval a választási urnából kikerül egy tisztikar, mely vér a közönség véréből s mely az érdeksolidaritás hatása alatt szolgálja a közönséget s felelősségének érzetében hajtja végre a kormány rendeleteit; a kinevezési rendszerből pedig kikerül egy hivatalnoki kaszt, mely a közönséggel szemben nem ismer semmi kötelezettséget s mely urnak tekinti magát a polgárok fölött, hogy emberi méltóságát a kormány iránt tanúsított vak engedelmesség fejében ekként némileg kárpótolja. Éles rajzot halottunk t. ház, a választási eljárás undorító voltáról. A példa bizonyára nem Zólyommegyéből volt véve, hanem onnan, hol a közszellem sajnálatosan meg van mé'gezve. De ha mi a törvény alkotóinál minden képzelhető rosszat fölteszünk az emberekről, ha senkiben sem bizunk, csak a hatalomban, akkor azon kell kezdenünk, hogy egyáltalában ne alkossunk törvényt. Bizzuk az egész ügyi t a hatalomra, szavazzuk meg egyszermindenkorra az adót és a katonát s lássunk háladatosabb munka után, mint a milyen a törvényhozás. Hiszen ha én is csak a sötét oldalát látnám az embereknek és az intézményeknek, nem volna nehéz arról a szánalomra méltó mozgósításról, mely egy megsült birói állomás betöltésénél észlelhet , csömörletes képet festeni. De én a jobbik esetet veszem és ez az, hogy alkalmas és jellemes egyéneket igen sokszor fölkeres a közbizalom s köszönettel veszi, ha szolgálatot vállal, ez nem unicum a választásoknál; hanem a kinevezési rendszernél I egyetlen eset sem képzelhető, hogy egy nem országos jelentőségű hivatal betöltésénél folyamodás, utánjárás és informatiok nélkül a kormány fölkerestetne és alkalmazna valakit, (Ugy van! a szélső haloldalon.) És ha undorodunk a választással járó votumszerzéstől, bizony nem kevésbé undorító és erkölcsileg minden esetre hátrányosabb a kinevezéssel járó servilismus. (Igaz! Ugy van! a szélső hátoldalon.) Egy másik benyomásom, a miről a t. háznak beszámolni akarok (Halljuk!) az volt, hogy e vita folyamában a kormánypárt szónokainál a logica törvényei minden hatályukat vesztve, a legkíméletlenebb vereséget szenvedték. Csak egyetleu szónokot volt alkalmunk hallani, a ki a javaslatot azért pártolja, mivel helyesli: ezenkívül egy másikat, a ki azért szavazta meg, mivel az én határozati javaslatomban következetességet, a gróf Apponyi és Horváth Lajos képviselő urak beszédeiben pedig kifogásolni valót lát. A többi szónok vagy a centralisatio hívének vallotta magát, a mit itt nem lát megvalósítva, vagy a kinevezési rendszer hívének, a mit szintén nem Iát megvalósítva, vagy a választási rendszer hívének, a mit a 80. és 82. szakaszokra való tekintetből szintén nem láthat megvalósítva. Hanem azért megszavazzák a javaslatot. (Derültség és tetszés a szélső haloldalon.) Beszéltek önkormányzatról, szabadságról, állami megizmosodásról és megszavazzák azt a javaslatot, mely elkobo-za az önkormányzati jogokat, sanctionálja a főispáni önkényt {ügy van! a szélső haloldalon) s állami testünkbe a pártadministratio vérmérgeződését oltja be. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Szeretném, ha a logicai rend e feltűnő zavarát a fogalmak összetévesztésének róhatnám föl, mert akkor remélhető volna, hogy az j enyémnél tartalmasabb argumentatio segít a helyzeten. (Tetszés a szélső baloldalon.) De a baj abban fenekük, hogy az argumentatiónak nincsen hatása s a meggyőződésnek nincsen kötelezettsége, (igaz! (Ugy van! a szélső baloldalon.) Aliban van a baj, hogy nálunk immár a szabadság ügye is párttekinteteknek van kiszolgáltatva, (Igaz ! a szélső haloldalon.) Az ellenzék felhozta és megbizonyította, hogy a főispáni omnipotentia összezsugorítja a közéletet; rámutatott azon veszélyre, mely az egyéni és közszabadságra háramlik, midőn allataimat nem qualificált és nem felelős egyén kapja kézhez és a kormánypárt szónokai meg sem kísértették e súlyos argumentumokat megczáfolni. Mit bizonyít ez t.ház? Azt, hogy törvényhozási életünk legnagyobb szerencsétlensége abban rejlik, hogy minden közkérdést pártérdek dominál. (Igaz/ Ugy van! a szélső haloldalon.) Az önkormányzatnak, a szabadságnak, a közigazgatásnak nagy és maradandó érdekeit fölváltotta < a pártoskodási fogások apró pénzére. (Élénk tetszés a szélső haloldalon.) Megvagyok győződve, hogy ha ezenreactionarius javaslat, a cluboktól függetlenül, az osz17*
