Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-204
|23 204. országos ülés márezivs 15. 1886 azóta jött létre a megyék háztartásáról szóló törvény, melynek alapján mód van adva arra, hogy a megyék a esizmatalpalásnál sokkal meszszebb terjedő igényeket kielégíthessék. Nem akarok részemről az ily argumentumok használatából consequentiákat levonni, untig elégségesnek tartom az ily tévedéseknek kimutatását. (Helyeslés jóbbfélől.) Egy másik rectificatióval tartozom Trucia t. képviselő urnak, ki a candidationális eljárás sérelmével összeköttetésben felhozta azt, hogy AlsóFehérmegyében, melynek szerinte 84 vagy nem tudom hány százaléka román nemzetiségű, csak egyetlen egy szolgabírói állás van román nemzetiségűvel betöltve. No hát, t, ház, én, mint azon megye székhelyének képviselője, részt vettem a legutóbbi tisztújításnál és határozottan mondhatom, hogy elkezdve az alispáni és árvaszéki elnöki állástól, a bány román nemzetiségű pályázó csak volt, valamennyien a candidatióba felvétettek, egy sem záratott ki, de azért igaz, hogy szavazásra sem került, h;mem közfelkiáltással megválasztatott a meglevő tisztikar s ezek közt azon alszolgabiró is, kit én igen jó érzelmű hazafinak ismerek, a mint egyáltalán tapasztalati tény, hogy a választás útján alkalmazott tisztviselők, mint például Fogarasmegyének kezdve az alispán és árvaszéki elnöktől nagyobb részben román nemzetiségű tisztikara hazafias szellemtől vannak áthatva. De épen ezen felhozott példákra vonatkozólag kivánom csak azt megjegyezni a kinevezés mellett állást foglalók részére. Hiszik-e önök uraim, hogy a mit Alsó-Fehérmegye közönsége önrendelkezési jogának körében teljesen szabadon megtehetett, azt bármely kormány kinevezés útján a legnagyobb resensus nélkül megtehette volna? Hiszik-e önök, hogy kinevezés útján ép ugy, mint választás útján mindig csak a haz.fias elem fog alkalmazást találni ? Hiszen tudjuk, hogy a kinevezett tisztviselők közt minden előléptetés csak egyet elégít ki s számtalan elégedetlen maleontenst teremt s hogy ezek képezik a legveszedelmesebb elemet. (Ugy van! joblfelöl) Grünwald t. barátom a választások undok machinatiójáról szólva, szó szerint idézve a következőket monda: „Látjuk, hogy a magyar emberek mikép tesznek engedményeket a haza nyilt ellenségeinek és veszik be őket a megyei tisztikarokba, szavazataikat a nemzeti és állami érdek árain vásárolják meg, mert ugy szerveztük a megyét, hogy az államellenes tényezőknek befolyást engedtünk annak eldöntésére, ki legyen a magyar állam hatósága. Ez ép annyi, mint ha hadseregünket ugy szerveznők, hogy tisztjeinket az ellenség nevezi ki." Eltekintve attól, t. ház, hogy én egyik nem zetiséget sem tekintem ellenségnek, vajmi szomorú lenne, ha az szó szerint ugy állana, mint azt t. barátom állítja. De én az ő túlzásait számadatokkal fogommegezáfolni. (Halljuk!) Itt van kezeim közt a legutóbbi tisztújításról szóló kimutatás, a melyből kitűnik, hogy a legnagyobb stabilitást a nemzetiségi megyékben találjuk, a hol az legszükségesebb is. A t. ház engedelmével csak a nemzetiségi vármegyékről hozok fel adatokat. íme azt látjuk, hogy Aradmegyében, a melyre Trucia képviselő ur szintén hivatkozott, a legutóbbi tisztújítás alkalmával régi állásában megmaradt 43 tisztviselő, új állásra alkalmaztatott 13, de ezek közül is 10 már korábban is megyei szolgálatban állott. Itt tehát csak előléptetés és áthelyezésről lehet szó. üj állás szerveztetett 3, tehát változtatás tulaj donképen semmi. Biharmegyében, mely egyik legnagyobb törvényhatóságunk, régi állásában megmaradt 55 tisztviselő, új állásra alkalmaztatott 16, de ezek közül is már korábban szolgálatba állott 9, új állás szerveztetett 3,betölteti énül maradt ebből a 16-ból 1. Tehát voltaképen a hullámzás háromból áll. Fogarasmegyében, hogy a részletekkel ne untassam a t. házat, ezen hullámzás két állásból állott. Hunyadmegyében 30 maradt meg régi állásában; 14 új állást nyert, de ezek közül is 9 már régebben megyei szolgálatban állott, egy pedig új állás. Tehát a hullámzás mindössze 4 állásra vezethető vissza. Liptóinegyében a változás egyetlen egy sem, mert 13 régi tisztviselő közül a 6 újonnan választottból 3 már régen szolgált, 3 állás pedig újonnan szerveztetett. Mosonmegyében, mely mint német lakosságú ismeretes, általánosságban semmi változás nem volt, csak egy alszolgabirói állomás töltetett be olyannal, ki már régebben szolgált. Pozsonymegyében a hullámzás semmi, mert a régi állásban maradt 27, új állásba választatott 6, e közül régebben szolgált 5. Reducálódik tehát a hullámzás csak egyre. Szebenmegyében szintén csak kettő a hullámzás. Trencsénmegyében, a mely szintén nagy nemzetiségi megye, négy a hullámzás. Turóczban semmi. Ungmegyében változatlanul maradtak a régiek. Zólyommegyében a változás egy, mert régebben már 19 egyén szolgált, újabb állásra választatott 6, de ezek közül 3 már régebben szolgált, új állás szerveztetett egy, betöltetlen egy. Tehát az egész változás egyre reducálódik. Gondolható-e ily stabilitás, ha az összes megyei tisztikar egy concretual-statust képezne ? Avagy talán akkor is minden megye egy külön statust képezne ? Hiszen akkor meg nem érnék el azon czélt, hogy az egyik vidék értelmi erejéből alimentálják a másikát. Pedig ez képezte Horváth Lajos t. képviselőtársam legfőbb indokát álláspontjának megváltoztatására s itt legyen szabad csak melesleg megjegyeznem, hogy ép neki volt legkevésbé oka azt panaszolni, (Halljuk l) hogy a
