Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-203

20S. országos ülés már«zius 13. 1SS6. IQ§ egy testet alkosson, mely parlamenti kormánynyal és népszabadsággal föl lett ruházva. Ez a nemzet kiverte az osztrák zsoldosokat a hazából, a mint a eentralisticus irányt be akarták hozni és megtámadták az alkotmányt; de arra nem gondolhattak választóink, mikor bennünket ide küldöttek, hogy találkozni fognak e parlamentben olyanok, kik a nép szabadságát akarnák megtámadni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem azért küldöttek ide választóink, hogy itt folyton jogcsorbításokat növeljünk, nem azért küldöttek ide, hogy jogoktól foszszuk meg azokat, a kik bennünket megválasztottak; hanem azért küldöttek, hogy hűek legyünk az alkotmányhoz, iikár külellenség által, akár belellenség által támadtatnék meg. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, midőn azt látom, hogy épen e parlamentben tétetik előrelépés az absolut irány felé, sőt ez az irány törvénybe iktattatni kívántatik, mint képviselő.nem hallgathatom el e íölöttrosszalásomat,sőt a népjogokesorbítását illetőlegtiltakozásomn ak kell kifejezést adnom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És, hogy hosszadalmas ne legyek, t. ház, csak annyit kívánok mondani, hogy midőn igy belemegyünk abba, hogy nemcsak anyagilag károsítsuk meg és szegényítsék el a népet, hanem még jogaitól is megíoszszuk, alig hiszem, hogy be ne következzék azon idő, midőn majd mindeme szenvedések ki fognak törni a népből ép ha netalán az elégedetlenséghez és belviszályokhoz, a 63-iki ínséges évhez hasonló csatlakoznék, be fog következni az általános tönkrejutás, miből ismét következni fog az államnak felbomlása, fel fog bomlani maga a birodalom és fölbomlik azon párt, illetőleg e háznak azon fele, mely még ily törvényjavaslatokat is képes ide behozni. (Iga--! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ismétlem, nem kívánok hosszadalmas lenni, hiszen e tárgyhoz sokkal avatottabban szólottak már mások, hanem egyszerűen kijelentem, hogy ily előzmények után csatlakozom az e pártról mondottakhoz s ezen törvényjavaslatot nemcsak általánosságban nem fogadom el. hanem egyenesen visszautasítom és járulok a Bartha Miklós t. barátom határozati javaslatához, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Simonyi Iván: T. ház! A vita jelen stádiumában előre kijelentem, hogy annyi kitűnő szónok után lemondok ezen törvényjavaslat körülményes kritikájáról. (Közbeszólás a szélső baloldalról: Kár!) A vitának ezen stádiumában csak arra fogok szorítkozni, hogy egy pár momentumra megcegyem szerény észrevételeimet, a melyek, a mennyiben a vitát figyelemmel kisértem, az előttem szólottak által nem érintettek. (Halljuk!) T. ház! Több éve már, hogy az igazság öntudata által bátorítva, emeltem itt e házban azon KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. X. KÖTET. ! vádat, hogy összes, nyilvános politikai mtíködéI sünk nem nemzeti többé, hogy azon törvényeket illetőleg, melyeket hozunk, nem vagyunk többé magyarok. Mióta ezen t. háznak tagja lenni szerencsés vagyok, annak pedig már 8 esztendeje, kötelességemnek tartottam, csaknem évenként újból s újból azon meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy összes modern alkotmányunk nem más, mint nagy tévedés, hogy a magyar társadalom bomlófélben van. Ha valami a világon, ugy az előttünk fekvő törvényjavaslat legkirivóbban bizonyítja ezen súlyos vadaim alaposságát. Egyrészt az önkormányzatnak elve, másrészt a centralisatio avagy állami administratio voltak az eddigi vitatkozásnak sarkpontjai. A független pártkör számos tagja által benyújtott határozati javaslat igen határozottan az önkormányzat visszaállítását tűzte zászlajára; ámbár nem tartom feleslegesnek itt is megjegyezni, hogy ezen párt is az állami kormányzatnak „szükséges ellenőrzés és felügyeleti hatáskörét", a mennyiben az önkormányzatot meg nem semmisíti, respectáíja, sőt „szabatos körülírás" mellett a kijelöléstől sem riad vissza. Hogy volt az országházban egy párt, mely azt a jelen perczben tette, íi midőn halálos ítéletet akarunk mondani a tősgyökeres magyar önkormányzati intézmények felett, az csak köszönetünkre és tiszteletünkre érdemes. Kötelességemnek tartom mindazonáltal azokhoz, kik a határozati javaslatot aláírták, csupán egy kérdést intézni. Azon tagadhatatlan ténynyei állunk szemben, hogy a hivatott közönség önkormányzatunkat 48- és jobban mondva 67-től kezdve nem csak hogy egészen helyesen nem gyakorolta, hanem általában kellőképen nem gyakorolta. Nem foglalta el a közönség még azon .ért sem, melyet az 1870: XLIL törvényczikk fennhagyott Legjobb bizonyság erre nézve ezen törvényjavaslat. Ezen javaslat bizonyos kihívó cynismnssal nyakát szegi önkormányzatunknak. Ezen módosítvány iegmerevebb ellentéte basánk traditióínak, nem kevésbé n.igyon is elüt s mögötte marad a civilisált albánok rokontermészetű intézményeinek. Annak daczára, hogy modern törvényhozóink és eodificátoraiiik eddig mindig nagy buzgóságot és virtuozitást fejtettek ki abban, hogy valami porosz vagy franczia mintát gépiesen má: sokak le: mégis a bizottságoknak csak egy része, tudniillik a városok remonstráltak ezen javaslat ellen. A választó közönségnek instructio nélkül is elegendőképen útjában és módjában lett volna a képviselőket pártkülönbség nélkül arra birni, hogy ezen javaslat még csak napvilágot se lásson, nem hogy a ház asztalára kerüljön. A választó közönség saját jogaitól fosztatik meg s mégis e tekintetben még középmértékű erélyt sem fejtett ki.