Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-203
106 201. országos ülés márerius 13. Í8S6. Még az esetben is, ha visszaállítanék is a régi megyét, természetesen mindig hozzátéve, hogy a jogegyerdőség elvét fentartjuk, hiányozni fog egy fontos tényező, a régi közönség. Meglehet, hogy azt fogják felelni, hogy ezen régi közönség, midőn administrált s követeket delegált, saját érdekét védte. Ez tökéletesen igaz, de ebből csak az következik, hogy a privilégiumot le kellett dönteni, de viszont az is következik belőle, hogy oly municipalis és választási törvényeket kellett volna hoznunk, melyekben meglett volna a modern társadalom érdekei és az országos és munieipális ügyek közt a szerves kapocs. Mindezekből ép olylogice következett volna az is, hogy intézkedjünk ugy, hogy a modern democraticus társadalom önkormányzat:', se maradjon c-upán a papíron. Miután ,*!Z önkormányzat problémáját nem sikerült megoldanunk, talán nem ártott volna, t. ház, annak egyik főokával, azzal tudniillik, hogy társadalmunk bomlófélben vau, kissé alaposan foglalkozni. A ház többi t. pártjai a baj tulajdonképeni okait szinten nem kutatják. Részint ösztönszerűleg erezik a ónban, részint az életben tapasztalták, hogy összes autonómiánkat illetőleg — bocsánat a triviális kifejezésért — kutya ran a kertben. Bár más okok is járulnak hozzá, mégis ezen ösztönszerű érzés, ezen — az életből merített tapasztalat legalább egyik oka annak, hogy a háznak nagy többsége nem ezen törvényjavaslat, hanem a legalább jól rendezett állami administratio és centrálisa ti o felé hajol. Feltéve azonban, hogy sikerülni fog ilyet is létesítenünk, a nehézségek korántsem lennének megoldva Tegyük fel, hogy oly állami adndnistrationális terv lenne előttünk, mely mindazon kellékkel el lenne látva, melyet a jelenlegi javaslat nélkülöz; tegyük fel, hogy minden hivatal és hivatalnok competentiája nem csak szorosan lenne körülírva, hanem, hogy gondoskodtunk volna arról is, hogy minden hivatalos hiba, mulasztás vagy vétség esetében a közönség megtalálja a kellő orvoslatot; tegyük fel, hogy másrészt a hivatalnoknak szükséges függetlensége is biztosítva lenne; tegyük fel, hogy meglenne a jó szolgálati pragmatica : az egész hivatalos apparátus természetesen nem nélkü lözhetné a fejet. Azon hivatalos pyramis csúcsa természetesen nem lehetne más, mint a ministeríum. Az itt dívó eentralísticus fogalmak szerint legalább a minist eriumtól a vezérietet, a döntő befolyást elvonni alig lehetne. A ministeriumnak viszont bázisa a parlament. Kikből áB a parlament? A választások több esetben, mint nem, oly factorok eredményei, melyeknek az állam javához és a közérdekhez semmi közük. Másrészt megcsinálja magának a minister a szükséges többséget az ismert módon. Vájjon solid szerkezetű lehet-e azon építmény, mely az ily alapon nyugszik ? Önök a jelen községet az önkormányzat helyes teljesítésére, sőt még a községi ügyek vezetésére is képtelennek tartják, a városoktól legalább megtagadták ezen jogot. De mégis azt hiszik, hogy ugyanazon közönség az országos ügyekre nézve a képviselőházba az illető embereket fogja választani s helyesen fog eljárni. Avagy cagsálni akarjuk talán valamely jövő törvényjavaslatban a parlamentarismust is? Nem, t. ház, önkormányzat s parlamentarismus szorosan összefüggő dolgok. A hol lehetetlen az önkormányzat, egészségtelen a parlamentarismus is. Ismét csak ott vagyunk, hogy a jelen mecbanieus választási vagy képviseleti rendszer hibás. T. képviselőtársaim nagy többsége azon sine qua non ból látszik kiindulni, hogy önkormányzat általában nem lehetséges. Engedjék meg arra figyelmeztetnem a t. urakat, hogy ezen feltevés, melyre, elismerem, hogy a mindennapi tapasztalat adott okot, mégis ellentétben van ugyanazon iskola elveivel, tudniillik az úgynevezett óliberális, vagy a hogy én mondom állíberális iskola elveivel, metynek eszmeköréből ugy látszik, kibontakozni nem tudnak. Hiszen azon iskolának lehet mondani, minden lapja az önkormányzatot mint a szabadság postulátumát, mint azon czélt, mely után minden esetre törekedni kell. állítja föl. Jelenleg, midőn önkormányzatunknak nyakát akarjuk szegni, azt egy valódi torzalakkal helyettesítve, talán szabad lesz a t. házat röviden arra emlékeztetnem, hogy bátor voltam több ízben az önkormányzati probléma egyik megoldását indítványozni. Indítványom a következő volt: A munkások, kisbirtokosok, iparosok, kereskedők stb. tömörüljenek testületileg, válaszszák külön ugy köztörvényhatósági, mint országgyűlési képviselőiket. Azt indítványoztam, hogy ezen testületek lássák el az önkormányzat; utján azon teendőknek legalább egy részét, melyet most a közI törvényhatóságok, különbféle hivatalok egészen a minisceriumíg végeznek. Ezen indítványomat egy pár „Rottek-Weíker Staatslexikonjából" merített, elcsépelt s a gyakorlattal ellentétben levő — bocsánat!-- olcsó phrasisokkal igyekeztek agyon ütni. Meglehet, hogy sokaknak ezen indítvány nagyon ; idegennek tűnt fel. Hogy az ilyféie idevágó indítványok annyira fantasticusoknak látszanak a t. ház némely tagja előtt, az viszont csak annak bizonysága, hogy választási rendszerünket nem nézzük kritikus szemmel, hogy azon kérdést, milyen állapotban van a jelen társadalom, még csak fel sem vetettük. Hiszen azon eszme, hogy az, mit eddig egy privilegisált osztály végzett, az végezzék most a democratieusan s jogegyenlőség alapján szervezett, productiv, hasznos osztályok, hiszen azon eszme, hogy ha 48-ban felszabadí| tottuk a jobbágyot és a polgárnak egyenlő jogot I adtunk a nemességgel, azon eszme, hogy a magyar
