Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-202
202. ©rsaágos Ülés máreains 12. 1886. 99 (Helyeslés a szélső baloldalon) de azokat szétrobbantani, azok helyére épen a szellemükkel ellenkezőt tenni, abban rejlik a veszély arra nézve, hogy a kitörés el nem kerülhető. Én állítom — noha nem vagyok rá fölhatalmazva — hogy a párt, melyhez nekem tartozni szerencsém van, tökéletesen át van hatva a tekintetben, hogy a mai megye, sőt az 1848-iki megye is a mai élet követelményeire nem elégséges. (Helyeslés a szüsöbaloldalon.) Az a szervezet akként oda állítva, a mint az 30—40—100 éve volt, 1886-ban nem állhat meg. De annak lényegét, t. ház, nekünk meg kell őriznünk, nekünk a társadalomból nem szabad kivonnunk a közbizalom hatását, mert a közbizalom az, a mely békítő és kiegyenlítő factor a társadalom közéletében. Mi ezen párton szintén akarjuk, hogy a megye reformáltassék, kiemeltessék azon nagy bajból, melybe az 1870. törvény beledöntötte, a mely a régi megye lényegét, úgyszólván nucleusát egyszerre meghamisította, meghamisította az által, hogy a megyének, mint valóságos intézőnek jogkörét teljesen illusoriussá tette, hogy a döntő hatalmat belefektette a közigazgatási bizottságba, hogy a döntő intézkedést belefektette a főispán kezébe és ez által sikerült neki csakugyan a megye egészséges közéletét megzsibbasztani, (ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Erről a most szőnyegen levő törvényjavaslatról nem is szólok, mert ez csak consequentiája az 1870-ikinek. Tekintettel a közelgő választásokra — tudjuk, hogy öt évig tartó mandátum ] esz — a kormányra nézve igen hasznos lesz, hogy az ő kortes satrapáit a megyében megerősítve, (ügy van ! a szélső baloldalon) sőt a leendő számos teendők elvégzésére még titkárt is állítson melléjük. Hát, t. képviselőház, erről én nem is szólok, hanem szólok arról, hogy mi nekem a meggyőződésem. Nekem meggyőződésem az, hogy akár azt a partiáiis eentralisatiót alkalmazzák, a melyet Horváth Lajos t. képviselőtársam szintén megenged, akár azt, a mit Beöthy Ákos t. képviselőtársam mondhatom logicailag kifejtett, de a mechanieus elvnek valóságos megtagadásával annyiban, a mennyiben magát a közéletet nem vette számba, akár azt a eentralisatiót, melyet Szilágyi Dezső t. képviselő ur úgyszólván eoncret alakban előre mutogat: a dolognak lényege, természetes következménye az lesz, hogy egyszer belemenve a centralistieus irányzatba, önök logicailag kénytelenek lesznek továbbmenni (ügy van! a szélső haloldalon) és a végén logicailag kell, j hogy a eentralisatiót teljesen ,keresztülvigyék. j A magyar vármegyének t. ház, mindig regeneráló, még pedig igen könnyen regeneráló természete van. Mi fog történni akkor, ha a centralisált Magyarország catastróphának lesz kitéve és önvédelemre fog szorulni ? Mert hát ki az, a ki ebben a házban kezét szivére téve, merné mondani, hogy a jövőben már Magyarországra nézve a reactio, az országon kivül álló hatalomnak centralisáló hatása ki van zárva? (Igaz! a szélső balon.) És, t. képviselőház, azt kérdem én: ki folytatta a centralisatio ellen, a centralisatio alatt a közsznbadságért a harezot? Ki más, mint a vármegye. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) És miért folytathatta a vármegye sikeresen ezt a harezot — paesiv ellentállással, de folyton folyvást? Azért, mert a megyékre fektetett intézmény, ha egyszer a nemzeti szellemtől és traditiótól át van hatva, nem egy pontra terjeszti ki az ő csatározását, hanem számos ponton lép folyton folyvást támadásba a központosító rendszer ellen s a vége az, hogy mindig sokkal hamarább fárad ki az az egv nagy centralistieus hatalom, mint azoknak a nemzeti szellemtől áthatott egyes municipiumoknak harczképessége tart. És ez azért van igy, mert (Halljuk!) azok gyökereznek a nép traditióiban: mert mint Anteus, a népre rádobva, új erővel kelnek föl és mindig a nemzeti és ethicai alapra állva újra meg újra felveszik a harezot. Hol vannak a garantiák a magyar administratorok által felállított vármegyék, a titkáros vármegyék tisztviselői karának csataképességére és kitartására nézve? (Halljuk!) Mert az ilyen rátukmált és kiokoskodott apparátus (Halljuk! Halljuk!) abban a perezben százezer felé széled, a mint azt a központi hatalmat, mely azt markában tartja, bármi baj és veszedelem éri. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A legközelebb múlt tanít bennünket, hogy a mint egyszer elvolt határozva, hogy a Bach- és Schnierling-rendszer nem állhat fenn tovább, hiszen akkor a hatalomnak nem kellett egyéb, csak ezt kimondani és constatálni, a központi kormány, mely ezt az apparátust markában tartotta, megszűnt íüBgálni és a cseh és német hivatalnokok egy szép napon gazdátlanul állottak Magyarországon és kénytelenek voltak erőszak nélkül is kimenni ebből az országból (ügy van! a szélső baloldalon) Hát én, t. képviselőház, nem látom idejét annak, hogy Magyarország közigazgatása elvi álláspontból akár megtámadtassék, akár változást szenvedjen; én azt az álláspontot foglalom el, hogy ez igenis javítandó, még pedig akként, hogy a valóságos faetorok functiÓkba lépjenek, hogy adassék vissza valósággal a megye közönségének a közéletére való igazi befolyás; mert az önök vármegyei termei panganak azóta, a mióta a bizottsági tagok tudják, hogy hiába mennek a megye termeibe többé, (Helyeslés a szélső baloldalon) előre el van döntve minden és azon többé változtatni nem lehet. Meg kell adni a vármegyének a mi az övé; elkeli fojtani, le kell ütni a protectiónak 13*
