Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-202

[00 203- •««**•» tlat Bftrflzins 12' 18S6. systemáját (Ugy van/ a szélső baloldalon) és le kell szorulniok az egyes famíliáknak, a kiknek érdekei nem megyei érdekek, hanem családi érdekek és sokszor anyagi érdekekre vezethetők vissza, (Ugy van! a szélső baloldalon) meg kell szűnni a domi­náló behatásuknak a megyében. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ha a magyar megye meg­nyeri a maga dispositionális jogát, ha valóságos közélete feltámadhat, akkor én meg vagyok győ­ződve róla, hogy abban a magyar megyei elemben igenis meg van az az erő és az akarat és az a megkülönböztető tehetség, hogy a funetiünariuso­kat a maguk tulajdonságaik szerint képességre, jellemre és egyéb rátermettségre nézve meg tudja választani és oda tudja tenni, a hova való és hogy azokkal azután magyar közélet valósággal foly­tatható is. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De hát mi az, t. képviselőház, a mi a magyar közéletben most mint rendkívüli abnormitás mu­tatkozik ? Nem egyéb, mint az, hogy a magasban oly elvek hirdettetnek, a melyek a legzsibbasztóbb hatással vannak a nemzet életére. T. képviselő­ház ! Sokszor hánytorgatják fel a magyar gentry állását; annak fontosságát az egyik még vitatja, a másik egyenesen tagadja; a magyar gentry t. képviselőház, ma csak egy átok alatt nyög s az az átok az, hogy annak túlnyomó része lemond az önállóságról, lemond arról, hogy a közéletben mintFönálló factor részt vegyen és közreműköd­hessek (Ugy van! a szélső" baloldalon) hanem meg­tölti a ministerek előszobáit és hivatali helyisé­geit. (Ugy van! Élénk helyeslés aszélső baloldalon.) T. képviselőház! Ma már bámulni kell azt az embert, a ki azt mondja : én emancipálom ma­gamat kormánykegyek, emancipálom magam megyei és városi kegyek alól, én mint önállóan gondolkozó és becsülettől áthatott magyar hazafi akarok részt venni Magyarország közéletében. Azt mondják: ez egy egyoldalú futó bolond, soha sem lesz ebből ember. (Ugy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ellenben mindazokról, t. kép­viselőház, a kik hypocraticus arczczal meghunyász­kodva, megalázkodva könyörögnek protectióért, előre lemondva minden önállóságról, az elveket cserélni az alkalom szerint, (Ugy van! balfelöl) a kik igy járnak el, azokról azt mondják : életre való derék ember ! (Ellenmondások jobbfélől. Élénk helyeslés balfelöl.) Hanem, t, képviselőház, ennek a fájdalmas és szomorú jelenségnek megvan a maga kútforrása és áll a példaszó: piscis a capite. A jelenlegi kép­viselőház, annak képe tisztán a mai vármegyének a képe. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tele van az önálló működésről lemondott férfiakkal, (Helyeslés a szélső baloldalon) a kik belekapaszkodnak egy intéző főemberbe és követik azt vaktában. Magyarország ministerelnöke, a kinek oda vágtak már ebben a házban oly invectivákat, a melyektől igazán vérezhetett volna a szive, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) hát ő nevet, ő gúnyol, ő mosolyog. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Itt gúnyolni szokás Csanády Sándor képviselő urat (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) és valahányszor felemelkedik Csanády Sándor, hogy igazán megmondja a ministeremök urnak, hogy ő hogyan érez, azon itt kaczagni, azon nevetni szokás. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Vájjon, t. képviselőház, ez a kaczagás, ez a nevetés nem jellemző-e ezen törvényhozásra, (ügy van! Tetszés a szélső baloldalon) akkor, mikor egy or­szág kormányát vezető férfinak sokszor jellembe vágó dolgokat mondanak szemtől-szembe ? És, t, képviselőház, mit követel Csanády Sándor t. kép­viselő ur ? Ö azt követeli, hogy az erkölcstelenség nyerje el a maga bélyegét. (Ugy van! Ugy van/ a szélső báloldalon.) Az elvek felfüggesztése, csűrése­csavarása politikailag és társadalmilag nem tisz­tességes eljárás, hogy egy nemzet vezetésére a tiszta elvek szükségesek, tiszta elvek szükségesek a magaslaton, (Ugy van/ a szélső baloldalon) tiszta elvek szükségesek az administratióbau, az igaz­ságszolgáltatásban és bárhol, (ügy van! ügy van/ a szélső baloldalon.) És ezen kaczagni szokás, t. kép­viselőház és tetszeleg magának a t. túloldal ebben a kaczagásban. Vájjon megadhatja-e ez a garantiát e nemzet jövőjére? Hiszen, a ki Magyarország közéletét és annak fejleményeit a legújabb időben ismeri, az tisztán látja és tudja, hogy hol vagyunk, hogy a magyar társadalmat a központi kormány és annak pártja nem tekinti többé egy nagyobb jövőre hivatott egésznek, nem tekinti többé egy nemzet egésznek, hogy biztosítsa minden eshető­séggel szemben annak jövőjét, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) hanem a magyar nemzetet letörpítették odáig, hogy semmi egyéb, csak iga­hordója a hatalom sokszor léha fényének. (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés a szélső báloldalon.) Én részemről, t. ház, tisztán látom, hogy mi ennek a törvényhozásnak a legközelebbi múltja, egészen a mai napig és ha önök tovább haladnak azon ösvényen, a hol a következetlenség és elv­telenség lesz domináló, a következetesség és elvi szilárdság lesz kaczagás tárgya, hát én meghiszem, hogy önök ma és holnap velünk szemben ebben a teremben győzni fognak. De én akként ismerem a magyar nemzetet, annak még mindig erkölcsileg egészséges zömét, hogy ez az eljárás, a mely már odáig fajul, hogy Magyarország legfőbb biztosí­tékait, a melyekkel egy évezreden át itt tartotta meg helyét, támadják meg, hogy e zömnek meg van az az egészséges közérzülete, hogy az önök el­járása ugy fog hatni a nemzetre, hogy önök csak siettetik azt a pillanatot, midőn a nemzetnek fel kell támadnia és midőn az igazságnak el kell fog-

Next

/
Oldalképek
Tartalom