Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-202
98202. országos ülés márezins 12. 1SS8. ket: akkor majd mi is megérünk oly feszüléseket, oly kitöréseket, a minőket én mint magyar ember nem óhajtok. T. ház! A correct és igazi administratiót másra, mint a közbizalomra fektetni nem lehet; (lüénk helyeslés a szélső baloldalon) nem lehet másra fektetni azt az administratiót, mely napról napra a nemzet összeségére, annak legkisebb közügyére is irányozza intézkedéseit. Mert, valamint minden organismusnak szüksége van bizonyos spatiumra, melyben mozogjon, hogy kifejlődhessék, hogy egyáltalában mint organismus megtehesse kötelességét, folytassa életét : ugy egy nemzetközi és administrativ élete is megköveteli e spatiumot, akár a városokat, akár a nagyobb manicipiumokat, akár az egész országot veszszük. Es liogy a centralismus e szabad mozgásnak minden esetre ellensége, azt, t. ház, tagadni nem lehet. Mert mint már mondtam : bármikép irjnk is körül az illető centralisáló apparátus functióját, a centrális erőnek, a centrális kormánynak, mely ez apparátust mozgatja, már a kényelmesség szempontjából is legfőbb érdeke az, hogy ne sokfélekép kelljen intézkednie, hanem hogy egy rendelettel kényszeríthesse az egész országot bizonyos irányú törekvésekre. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Felhozatott a történelem tanúsága is. Nagyon sajnálom, t. ház, hogy e dolog alaposabb kifejtésben nem részesült. Úgyszólván nemzeti ismétlések azok, a miket itt elő fogok hozni. De megteszem csak azért is, mert a történelem az igazi logiea és ha volt nemzet a világon, mely tapasztalhatta, hogy a történelem tanulságai valósággal logicusak és bekövetkeznek folyton folyvást, a magyar nemzet minden esetre az. (Igaz! a szélső balfelől.) T. ház! Ezen nemzet keresztül esett a tatárjáráson, keresztül esett a, török hódításokon, Mohácson keresztül eljutott egészen a centralisáló systemáig, melyet József császár megkísérlett; elhanyatlott, átélte a nagy európai reactiót, elérte szabadsági]arczát, beleesett a lenyügözésbe és mikor mindezen phasisokon keresztül ment, ha megnézzük, hogy közélete hol és mikor villanyozódott föl, hol, mikor és mi módon jutott ismét kerékvágásba : mindig azt fogjuk találni, hogy vele együtt az alkotmánya lényegében gyökerező institutiója, önkormányzata győzte le az akadályokat, a veszélyeket. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) E háznak oly sok fiatal tagja van, kik nem emlékezhetnek rá, de kérdem én, képzelheti-e valaki, vájjon más európai nemzet, más európai állam, az egy Magyarországot kivéve, képes lett volna-e oly gyökeres átalakulást, minő az volt, midőn a provisoriumból az új alkotmányos aerába átléptünk, minden rázkódtatás, minden csepp vér nélkül egyáltalában kiállani? (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, ennél sokkalta kisebb okok más nemzeteknél egész forradalmakat, egész a polgárháborúkig szoktak előidézni! S mi ebből a tanulság ? Az, hogy azon kitűnő centralisticus rendszernek, melyet Bach állított föl, mert az mint centralisticus rendszer, genialis rendszer volt, mely az utolsó szálig mindent paragraphusba, szabályba foglalt — mondom, ezen rendszernek bukásával, mely mint ilyen, épen ellentétét képezte az önkormányzatnak, bekövetkezett az, hogy Magyarország azt mondotta: centralisatio és kényszer helyett foglaljon helyet Ma gyarorszáíj közéletének vezetésében a közbizalom, a képes és arra való embernek a maga helyére való állítása és a nemzet átgördült minden nehézség nélkül az önkormányzat útjára. (Zajos helyeslés a szélső 1 baloldalon.) T. ház! Legyen szabad nekem a jövő centralisticus rendszernek bizonyos irányzatát appln cálnom. A kik Magyarországon a megyei közéletet nem csak könyvből és nem csak itt a központon forgolódva ismerik, hanem ismerik a megyei közéletet, tekintettel a népességre és annak hajlamaira, azo;-. megtanultak minden bizonynyal egyet és ez az egy az, hogy valahányszor tisztviselő-választás forog szóban, ott a hol az tisztességesen és megfontolva történik, nem elégséges az, hogy valaki valamely functio teljesítésére minősítve legyen, hanem keresik ezen kivül magát az embert, mint embert. Mert ott, hol a közéletnek napról napra való ellátásáról van szó, nem ugy kell felállítani a kérdést, hogy milyen tehetségű embert kell oda tenni, hanem ugy, hogy egyik helyen képesség mellett megfelel a szigorúbb, a keményebb ember, másik helyen a lágyabb, conciliánsabb eljárású ember is, (ÉKfik helyeslés a szélső baloldalon) és e szerint válogatják meg az embereket. A centralisticus kormány beéri a bizonyítványokkal, az oklevelekkel és oda küldi és boldogítja az illető megyét, az illető kört oly emberrel, a ki lehet igen jó minősítésű, a ki lehet igen jellemes, minden a világon, de nem felel meg a speciális viszonyoknak, a melyeket szem előtt kell tartani, ha egy társadalom napról napra való életének ellátásáról van szó. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt a pártot, a melyhez nekem szerencsém van tartozni, azzal vádolják, hogy ósdi álláspontot foglal el; ezt vetik szemére, olyan furfangos és dialecticus módon, a mint vetette szemére Szilágyi Dezső t. képviselő ur. (Halljuk!) Én azt vallom és azt tartom, hogy ott, hol a társadalomban a történelem fejleményei folytán bizonyos szervezetek megalakultak, azokat eldobni, szétrobbantani akarni a legigazibb veszély. Bárhonnan keletkeztek is azok, ha egyszer a közéletben bizonyos viszonyok között jól teljesítik functióikat, akkor a fejlődő kornak a feladata azon szervezeteket a fejlődő korhoz képest átidomítani,
