Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-202

94 202. országos üiés márcüias 12. 18S5. T. ház! Jelenségek, melyekconstantermutat­koznak, megújulnak, soha. sem véletlenségekre, hanem mindig positiv okokra vezethetők v S valóban nem is nehéz kitalálni, belátni, hogy ez a szerencsétlen megyei élet, az ott élve­zett hatalom mámora, a komoly munkától irtózó kényelemszeretet, az olcsó urhatnámság az, a mi tiszta magyar középosztályunkat ma is polyp­karokkal szorítja és köti az ősi pusztuló házhoz s terhekkel megrakott föld rögeihez. (Mozgás a szélső baloldalon.) Mert tessék csak ezen képnek a másik oldalát is megvizsgálni. A nem magyar ajkú nemzetiségek fiai, a tótok, németek, szerbek, oláhok, no meg a zsidók fiai, tehát épen azok, a kik távolabb esnek a megyei élettől, ezek foglalnak el minden tért a modern kereset, az ipar, kereskedelem, a kézmű lucrativus pályáin. Övék azután a munka nyeresége, a boldo gulás eszköze is, az antiqualt közszolgálat nyomo­rúsága pedig marad a magyarnak. Már kérem alásan, ez még is drága ár vagy áldozat a megyében gyakorolt suprematiaért és ezzel szemben vajmi silány vigasztalás az, hogy megyéinkben vigan íoly a magasabb malom alatti politika, a szóban áradozó hazafiaskodás s hogy minden vidéknek megvan a maga Mirabeauja, Dantonja vagy Palmerstonja. Én pedig, t. ház, ezen állapoto egyik fő­okául a mostani megyei rendszert tartom s épen azért kivanom annak mielőbbi megváltoztatását s az állami közigazgatás gyors behozatalát, még pedig oly irányban, mint a hogyan azt — véle­ményem szerint — legpraecisebhen Szilágyi Dezső barátom formulázta. A nemzetiségi forrongásoknak, izgalmaknak a megye szolgáltatja a legbiztosabb menhelyet, a magyar középosztály mai állapotának, elmara­dottságának, gyakran ósdi hajlamainak, sőt rész ben reactionarius velleitásainak is ez a valódi melegháza. Ezt kell megszüntetni épen az ország és a magyarság érdekében. De, t. ház, ezt nem érjük el soha ezen ódon szervezet lassú, fokonkinti javítgatásával. Én ré­szemről legalább nem hiszek ezen anachronismus kijavíthatóságának lehetőségében, de ha lehető volna is, nincs időnk, mert nyakunkon a veszély. És ezekben akartam csak vázlatosan, de hatá­rozottan jelezni azon két főmomentumot, amelyek miatt a javaslatot, melyről különben elismerem, hogy szemben a jelen állapottal, egyik-másik tekin­Iétben javulást is tartalmaz, még általánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a baloldalon ) Huszár István: T. ház! (Bálijuk.) Azok között, kik a régi megyét látták, szolgálták, én, az utolsó korosztályban vagyok, a nálam fiatalabb nemzedék csak traditiók után ösmeri a régi, értem a 48 előtti megyét" Engem tehát nemcsak régi pietas vezet, de azon erős meggyőződésben is vagyok, hogy a megyei autonómiát és Magyarország alkotmányát egy koporsóba temetik. A régi megye egy független morális testület volt, mely minden körülmények között, mindig a szabadságért lelkesült és annyi viszontagságok között a magyar alkotmányt számunkra meg­őrizte. A nehéz viszonyok között, ha egyéb fegy­vere nem volt, vis inertiával, sérelmekkel béní­totta az absolutismusra irányuló törekvéseket. Mig ellenkezőleg, 1848-ban, midőn a várat­lanul meglepő események hatása alatt a követek utasítás nélkül szavazták meg az i 848-iki törvé­nyeket, a helyett, hogy perbe fogták és visszahív­ták volna követeiket, mert ezen törvények a haza és szabadság érdekében voltak, vetélkedve siettek pótutasításokkal helyeselni eljárásukat. Tagadhatatlan, hogy a felelős kormány és népképviselet mellet a régi megyék a régi álla­potban nem maradhattak tovább és ebben az egy­ben, de csak ebben az egyben Pulszky Ferencz t. képviselő urnak igaza van. Mert ugyancsak a 48-iki országgyűlés, mely mindent felforgatott, csak a megyei intézmény volt az, melynél csakis a legszükségesebb, elkerül­hetlen változtatásokat tette. És midőn az akkori belügyminister a felelős­séget rosszul értelmezve, szokatlan kitételek­kel, a mint következik, küldötte a leiratokat és azért némely megyék és hírlapok felszóltak, az ügyek akkori hatalmas intézője határozottan és nyiltan kimondotta, hogy a felelős kormány a megyei autonómiával összeegyeztethető. Igaz, hogy ezen problémát akkoron talán az idő rövidsége miatt, nem oldotta meg, de azóta megoldotta az idő, megoldották a viszonyok, mert már 1848-ban az átalakult megyék az országnak nagy szolgálatokat tettek; 1861- és 65-ben pedig az experimentatiókat megakadályozták, mig ellen­kezőleg 1867 óta, minden alkotmányos magyar kormányt hazafias törekvéseiben mindig erélylyel támogatták. Ezen erős védbástyát, melyet századokon át az osztrák uralom és absolutismus megdönteni nem tudott, most, midőn sorsunk felett önmagunk szabadon rendelkezünk, az alkotmányos szabad­elvű párt nem tolja szét. Egész életemen át a józan haladás, az alkot­mányos szabadság és törvényes rend érdekében küzdöttem. Ep azért jogosultnak érzem magamat, itt e helyen kijelenteni, hogy ily szabadelvű jpárttal szemben, határozottan conservativ vagyok. (Éljenzés balfelől,) Mert életezélom a politikában mindig egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom